𝐇𝐚𝐢𝐤𝐲𝐮𝐮 𝐎𝐧𝐞𝐒𝐡𝐨𝐭𝐬 || 𝙷𝚞𝚗𝚐𝚊𝚛𝚒𝚊𝚗

𝑀𝑖𝑡 𝑟𝑒𝑎𝑔𝑎́𝑙𝑛𝑎, ℎ𝑎 𝑎𝑧𝑡 𝑚𝑜𝑛𝑑𝑜𝑑 𝑛𝑒𝑘𝑖 - 𝒔𝒛𝒆𝒓𝒆𝒕𝒍𝒆𝒌

»𝐫𝐞𝐚𝐤𝐜𝐢𝐨́ 𝑟𝑒́𝑠𝑧 1/1 [𝑚𝑒𝑟𝑡, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑒𝑏𝑏𝑜̃𝑙 𝑙𝑒𝑠𝑧 1/2 𝑖𝑠 𝑥𝑑]
||𝑯𝒆𝒍𝒚𝒆𝒔𝒊̄𝒓𝒂́𝒔𝒊 𝒉𝒊𝒃𝒂́𝒆́𝒓𝒕 𝒆𝒍𝒐̃𝒓𝒆 𝒆𝒍𝒏𝒆́𝒛𝒆́𝒔𝒕 𝒌𝒆́𝒓𝒆𝒌

•𝐇𝐢𝐧𝐚𝐭𝐚, 𝐊𝐚𝐠𝐞𝐲𝐚𝐦𝐚, 𝐘𝐚𝐦𝐚𝐠𝐮𝐜𝐡𝐢, 𝐓𝐬𝐮𝐤𝐢𝐬𝐡𝐢𝐦𝐚, 𝐍𝐢𝐬𝐡𝐢𝐧𝐨𝐲𝐚, 𝐒𝐮𝐠𝐚𝐰𝐚𝐫𝐚, 𝐓𝐚𝐧𝐚𝐤𝐚, 𝐃𝐚𝐢𝐜𝐡𝐢, 𝐊𝐞𝐧𝐦𝐚•

•𝐇𝐢𝐧𝐚𝐭𝐚;-...Hinata-kun, én... én szeretlek!- mondtam, lehet kicsit hangosabban is a kelleténél. Az előttem álló fiú csak nagyra nyílt szemekkel figyelte szinte már-már síró alakomat a válaszára várva. Nagyon féltem. Hónapokig gondolkodtam rajta, biztos jó ötlet-e elmondani a legjobb barátomnak, hogy igazából szeretem őt. Nagyon szeretem őt. Gondolataim közül két erős kar rángatott ki, mire kicsit megrezzentem. Hinata szorosan átölelt és halkan, hogy csak én halljam, akkor is ha senki sincsen körülöttünk, szóljon hozzám.
-Örülök hogy ezt mondtad (Név)-chan, én nem mertem megtenni.-mondta, szinte suttogva. Meglepődtem, hogy őszinte legyek. Nem gondoltam volna, hogy ezt válaszolja, de reménykedtem benne. És lám, teljesült! Kicsit félénken ugyan, de én is visszaöleltem őt. Körülbelül 5percig állhattunk így, mikor gyengéden eltolt magátol és mélyen a szemeimbe nézett.
-Akkor (Név)-chan, lennél a barátnőm?- kérdezte mosollyal arcán. Hatalmasat dobbant a szívem, de rettenetesen boldog voltam abban a pillanatban.
-Igen! -válaszoltam úgyszint mosolyogva, akárcsak ő. Ekkor kicsit közelebb lépett és azt kérdezte.
-Hát... akkor... izé, szabad? -kérdezte kis pírrel arcán, amit nem tudott volna elrejteni, még ha próbálkozott volna se. Először kicsit értetlenül bámultam magam elé, mert nem értettem mit szeretne, aztán leesett, hogy mire gondol. Bólintottam egy aprót, paradicsom vörös fejemmel, amit gondolom észrevett, mivel a következő másodpercben ajkaink már együtt táncolták boldog útjukat.

•𝐊𝐚𝐠𝐞𝐲𝐚𝐦𝐚; -Szeretlek Kageyama-kun ! -mondtam halkan szívem választottjának. Furcsán éreztem magam, hogy pont a bátyám legjobb barátjába estem bele, de nem tudok ellene mit csinálni. Próbáltam eltemetni a gondolatot, miszerint igenis belezúgtam a fiúba, de sikertelen volt. Nem szerettem volna ha ez rámegy a Hinata és Kageyama között lévő barátságra, de miért ment volna rá? Attól függetlenül lehetnek barátok, nem? , Ezek a gondolatok szántották végig agyamat, mire arra eszméltem, hogy megölelnek. Kicsit ügyetlenül, de megölelnek. Ekkor realizáltam ,hogy nem akárki ölel, hanem Kageyama. Nem tudtam mihez kezdjek, szóval én is visszaöleltem őt. Vártam, hátha válaszol. De ez nem nagyon akart bekövetkezni... Egy bő 10perces ölelkezés után, végre szóra nyitotta száját az engem még mindig karjaiban tartó fiú.
-É-én is... sz-szeretlek...-mondta szinte alig hallhatóan, de azért sikeresen kiszűrtem a mondanivalóját. Válaszára elengedtem a fiút és szinte könnyes szemekkel, persze a boldogságtól, ránéztem.
-K-komolyan? -erre csak bólintott egyet és enyhén elmosolyodott.
-N-nem vagyok benne valami jó...-itt elpirult - de-de szabad? -kérdezte még mindig zavartan, pirult arccal. Elgondolkodtam kissé kérdése hallatán, ám nem tudtam volna nemet mondani. Bólintottam egy aprót, majd behunytam szemeim. Lassan és gyengéden ajkait enyémnek tapasztotta, ezzel életre keltve megannyi pillangót a hasamban. Csókunkat végül bátyám kiáltozó hangja szakította meg, ami mindkettőnket eléggé megilyesztett.
-Kageyama mond mit képzelsz, hogy lesmárolod a húgom? -nézett az említett felé egy kicsit szúrosan, ám érezni lehetett rajta, hogy nem haragszik azért ami történt. Nem tudtam visszatartani nevetésem. Kitört belőlem a nevetőgörcs, amibe a két srác is csatlakozott. Mikor végre megnyugodtunk Kageyama gyorsan odajött hozzám egy "búcsú csókot" adni, majd gyorsan elsprintelt bátyám elől, nehogy kinyírja őt az előbbiek után.
Én csak mosolyogtam egyet, majd mielőtt még eltűnt volna a látókörömből a fiú, azt kiáltotta...
-Holnap találkozunk, ha nem halok meg!!!