𝐇𝐚𝐢𝐤𝐲𝐮𝐮 𝐎𝐧𝐞𝐒𝐡𝐨𝐭𝐬 || 𝙷𝚞𝚗𝚐𝚊𝚛𝚒𝚊𝚗

𝑨𝒎𝒐𝒏𝒈 𝒖𝒔...

||𝑯𝒆𝒍𝒚𝒆𝒔𝒊̄𝒓𝒂́𝒔𝒊 𝒉𝒊𝒃𝒂́𝒆́𝒓𝒕 𝒆𝒍𝒐̃𝒓𝒆 𝒆𝒍𝒏𝒆́𝒛𝒆́𝒔𝒕 𝒌𝒆́𝒓𝒆𝒌
[𝙸𝚐𝚎𝚗, 𝚟𝚒𝚜𝚜𝚣𝚊𝚖𝚎𝚐𝚢𝚞̈𝚗𝚔 2020-𝚋𝚊 𝚎́𝚜 𝙰𝚖𝚘𝚗𝚐 𝚞𝚜-𝚘𝚣𝚗𝚒 𝚏𝚘𝚐𝚞𝚗𝚔 😃]

~

Egy gyönyörű nyári napon éppen a kertben napoztam, amikor egy írtó erős és izmos férfi lépett mellém és nyújtott át nekem egy koktélt, kis napernyővel díszítve oldalán...

~𝒀/𝑵! 𝑻𝒆́𝒓𝒋 𝒗𝒊𝒔𝒔𝒛𝒂 𝒂 𝒗𝒂𝒍𝒐́𝒔𝒂́𝒈𝒃𝒂!~

Persze, ugye nem hittétek el? Június 28. napján bent poshadok a szobámban és egy könyvet olvasok, mivel kint szakad az eső. Nem hiszem el, pedig mára 37°-ot mondtak. Hogy őszinte legyek nem önszántamból olvasok könyvet, csak hát a mobilomnak is most kellett lemerülnie, ezért nem tudom használni.

Elég látványosan szenvedhettem a könyv olvasásával, így úgy döntöttem végre megnézem, hanyadik oldalnál járok.
-27??! -néztem nagyot a szám kétszeres leellenőrzése után is.
-Az meg hogy lehetséges? -mérgelődtem továbbra is. Beletörődve abba, hogy én bizony a 30. oldalt sem fogom elérni soha, odébb dobtam a könyvet és a plafont kezdtem el bámulni.

Elfoglaltságom közepette a telefonom pittyegésére lettem figyelmes. Az eszköz irányába kaptam fejem, majd szinte azonnal odakaptam kezem, hogy megnézzem ki üzent nekem és mit. Egy csoportból jött az üzenet, ami valószínűleg most lett alapítva.
A neve Among Us volt és Hinata hozta létre.
-Gyertek át hozzám most! -állt az üzenetben, amit a kis narancs hagyott számunkra.
-Among Us, mi? -gondolkodtam hangosan.

Tulajdonképpen semmi ellentvetésem nem volt ez ellen, tehát felkaptam magamra egy pulcsit és egy melegítőt. Leszaladtam a lépcsőn, s megkerestem a kulcsom. Közben eszembe jutott, hogy a mobilom még töltőn van, ezért gyors felmentem érte és kihúztam a konnektorból. Úgy tűnt mostmár el tudok indulni és mindenem megvan.

Kiléptem az ajtón, majd azt bekulcsoltam magam mögött.
Éppen léptem volna ki a kis ereszünk alól, mikor is ráeszméltem a továbbra is esős időjárásra.
-HOGY A FRANCBA FOGOK ÍGY ELJUTNI HINATÁÉKHOZ??! -kiáltottam el magam.
Abban a pillanatban egy autó állt meg a házam előtt, lehúzta az ablakát, majd kikiáltott nekem;
-Oi, Y/N! -szólt nekem az ismerős alak- Elvigyelek?
-Osamu! -indultam meg a kocsija felé.
-Nocsak, te is Hinatához mész? -kérdeztem.
-Hai, úgy látszik te is. -tett megjegyzést az előbbi felkiáltásomra. Megforgattam szemeim, majd beültem a kocsiba. Magam mellett bezárva az ajtót szembesültem azzal, hogy Atsumu is itt van.
-Szióka Y/N! -kacsintott rám a szőke hajú.
-Szia Tsumu! -sóhajtottam, majd rámosolyodtam a fiúra.

Ezt követően elindultunk és meg sem álltunk, ameddig el nem értük a Hinata rezidenciát.

Kiszállva Osamu kocsijából mentünk is be Hinatáék házába. A fiú rögtön ajtót nyitott nekünk, mi pedig azonnal léptünk is be a melegbe, a kinti hideg időjárásból. Mindhármunknak jól esett a benti hőmérséklet, így gyorsan le is vettük a cipőinket és bementünk Hinata szobájába.

Amint beléptünk az előbb említett helyiségbe észrevettük, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik már itt vannak. Nem is néztem meg pontosan kik is voltak benne a csoportba, de úgy látom vagyunk egy páran. Velem és az ikrekkel együtt 12-en, plusz Hinata, tehát összesen 13-an vagyunk most a fiú házában. Rajtam kívül egy lány sem volt, ezért kicsit kellemetlenül éreztem magam ennyi fiú társaságában.
-Nyugi Y/N, mindenkit ismersz közülük, nincs mitől pánikolnod! -nyugtattam magam.

Leültem egy nekem tetszőleges helyre, ahol nagyon nem ültek fiúk és vártam mikor ér vissza a házigazda.
-Hey, Hey, Hey Y/N! -ült mellém Bokuto, aki köszöntésével az összes tekintetet ránk fordította.
-Szia Bokuto! -mosolyogtam kínosan.
-Hello Y/N! -jött oda hozzánk Akaashi is, bár szerintem inkább Bokutora szeretne figyelni, nehogy valami olyan dolgot csináljon, amit nem kéne.
-Szia Akaashi! -köszöntem a fiúnak.