PJO/HOO fan jóságok

Napi vidámság

Így estére megint hoztam egy  nagyon boldog gondolatmenetet.

Percy kijutott a Tartarosból és szinte azonnal meg kell küzdenie az óriasokkal. Magát okolja Gaia felébredése miatt, hiszen az ő vére hullott a földre. Meg tudta volna akadályozni. Nem vette észre és ezért Leó meghalt. Ha Gaia nem ébred fel, nem kell feláldoznia magát. De ne szaladjunk ennyire előre. Percy kimerült, fáradt és már elege van az egészből, csak azt akarja, hogy hazaérjenek, biztonságban lehessenek. Tudta, hogy baj van a táborban, de azt nem akarta elképzelni se, hogy ennyire rossz a helyzet. A két harcoló sereg, a szörnyek, a romos tábor. Amikor a rómaiakkal normalizálódik a helyzet, a szörnyeket legyőzik, végre megnyugszik. Elfogadja, hogy Poseidon kabin lakhatatlan, de nem zavarja, Annabeth majd tervez egy újat, egy jobbat, addig is majd alszik a Nagy Házban. Örül, hogy vége, amikor is Nico jön és közli vele, hogy szerelmes volt belé. És ettől egy utolsó szemétnek érzi magát. Aztán eljön a másnap, amikor is eltemetik a halottakat. Leó önfeláldozása nagyon megütötte, magát okolja. Végignéz a gyászoló görögökön és rómaiakon. Nincs sok különbség, ugyanúgy szenvednek a vesztesegtől, csak a rómaiak próbálják elhinni, hogy a halál jó dolog. Végignéz a halottakon, a leplekkel lefedett testeken, némelyiküket most látta először, mert kevesebb, mint egy éve voltak táborozók, gyerekek voltak, de mégis képesek voltak az életüket adni a helyért, amit ő otthonnak nevezett. A nevüket se tudta, de fájt a haláluk. A halott légiósokra nézve is szomorúság töltötte el,nem voltak ők gonoszok, pusztán csak áldozatok. És mindezért magát okolja, hisz ő egy vezető. Vezetője mindkét tábornak. És egy vezetőnek nem csak az a dolga, hogy irányítson, hanem, hogy megvédje az alatta lévőket, akik bíznak benne. Elbukott, mint vezető,  mint katona. Úgy érzi, mintha megint a kétségbeesés folyójában lenne, az önutálat fojtogatja. Próbál erősnek, határozottnak tűnni, de nem bírja tovább, zokogva a földre rogyott a két máglyarakás között és azt motyogta: Sajnálom.
Annabeth odalép mellé, kezét a hátára teszi, nem mond semmit, de pusztán az, hogy ott van elég, hogy Percyt kihúzza a sötétségből. A lány összenéz Chironnal, aki csak biccent egyet. Ott van az a fiú, akibe beleszeretett, minden rossz ellenére maradt benne emberség, kedvesség, ott van benne a végtelen hűség.