PJO/HOO fan jóságok

"Te ott tudsz lenni"

Milyen vidámak vagyunk így szombat reggel, ez így nem maradhat

Percy egyedül ült a Félvér tábor tengerpartján, nézte a csillagos eget. A gondolatok villámként cikáztak a fejében, az érzései tornádóként kavarogtak benne. Örült, nagyon is, de megijedt. Annabeth ma mondta el neki, hogy terhes. Azt se gondolta volna, hogy megélik a 25öt, egy álomnál sose volt több, hogy családot tudjanak alapítani. Már rég lediplomáztak, Annabeth épitészként dolgozik, ő meg a légiónál tevékenykedik. Gyerekekkel foglalkozik, kardozni tanítja őket, de ők 13 évesek, a legfiatalabb is csak 10 volt, ötlete sincs hogyan kéne egy csecsemővel bánni. Ott volt a húga, de csak kevés időt töltöttek együtt, rengetegetet kellett tanulni az érettségire aztán már Újrómába költöztek. Jobb kezével a jegygyűrűjét csavargatta. Hihetetlen, hogy lassan 5 éve házasok. Végtelenül szerelmes a feleségébe és már most végtelenül szereti azt a kis életet és bármit megtenne érte, de a kérdések hangosan dörömböltek a fejében és nem hagyták nyugodni. Hol fognak majd élni? Maradjanak a Jupiter táborban vagy költözzenek halandók közé? Sose volt és sose lehet normális életük. A halandók közt szörnyek támadnák őket, de a rómaiknál esély se lenne arra, hogy normálisan nőjön fel a gyerek, mert már egyből ebbe az őrült világba csöppen.  Ha egy kicsit is örököl a harciasságukból, akkor biztos a légióban köt ki. És ettől félt. Félt, hogy veszélybe kerül és nem lesz mellette, hogy megvédje. És mennyire lesz pimasz? Tudja, hogy nem bírna el saját magával, eszébe jutott az anyja, hogy nem őrül meg tőle?  Ha maradnak Újrómában távol lesz tőle, hogyan tud majd segítséget kérni tőle? Mekkora lesz az ereje, mennyit örököl majd tőle? Azt mondják gyengülnek a félistenek gyerekei, de mennyivel? Lesznek veszélyes képességei? A párkák mennyire szivatják meg? Arcát a kezébe temette és csak sírt. Rettegett ettől az egésztől.
-Mitévő legyek?- suttogta.
-Csak legyél mellettük.
Percy megfeszült és kardjáért nyúlt, de a holdfény megvilágította a férfi arcát.
-Apa, te mit csinálsz itt?- kérdezte remegő hangon.
-Bármikor, amikor szükséged volt rám szenvedve hallgattam az imáidat, mert nem engedték, hogy segítsek.  Az istenek híresen rossz szülők, nálunk rosszabb úgy se lehetsz. Nem tudod elrontani, amíg velük vagy és törődsz velük- átölelte Percyt és várta, hogy megnyugodjon- Menj, bizonyítsd be, hogy jobb vagy, mint az istenek. Te ott tudsz lenni, használd ezt ki.
-Köszönöm apa- Percynek tényleg sokat jelentett a beszélgetés. Visszament a kabinjába és befeküdt Annabeth mellé. A nő nem kérdezte meg, hogy hol volt, mit csinált, mert tudta, ismerte már eléggé.
-Mire jutottál?- kérdezte.
-Lesz ami lesz, nem érdekel, mert most csak az számít, hogy én vagyok a világ legboldogabb embere- mondta és tényleg így gondolta. Homlokon csókolta a világa legszebb és legokosabb nőjét és örült, hogy a feleségének tudhatja és, hogy ő a gyermeke anyja.

Most így nem tudom eldönteni, hogy ennek milyen is a hangulata. Szomorú, aranyos, boldog? Kicsit csöpög a nyálban, de nekem valahogy tetszik