PJO/HOO fan jóságok

Vihar

Akkor teljesítem a saját kihívásomat.
Első nap: Vihar. (Vidám hangvétel, Lady Gagaval a háttérben, mert a 12a playlist megy, premiumom nincs ezért nem lehet átugrani. Megadja a hangulatot.)

Percy idegesen, csapkodva haladt a tábor határa felé, körülötte víz kavargott, mintha egy tornádó közepében lenne. Kivételesen nem bejutni akart, hanem kimenni. Az égen hatalmas, szürke viharfelhők gyülekeztek. Összeszorult a szíve, mintha csak abba a szürke szempárba nézne. Összevesztek, de nagyon. Félt, hogy végleg elszúrta. Már arra sem emlékezett, hogy miből indult a balhé, de a végén már mindketten dobálták a régebbinél régebbi sérelmeket. Amint átlépte a határt elengedte a vizet, már nem volt szüksége az örvényre. Eddig is csak azért kellett, hogy távoltartson tőle mindenkit. Az eső néhány pillanaton belül zuhogni kezdett. Lehet, hogy ő okozta. Sose tudja, mekkora is az ereje. A víz nem ivódott bele a ruhájába, de a cseppek olyanok voltak, mintha kavicsokkal dobálnák. Nem is tudott magáról, csak sétált amerre a lába vitte, amíg egy közeli kisvárosba nem ért. Haragudott a lányra is, de magára is. Magára a legjobban. Ennyi évet csak így kidobna? Épp magát emésztette, a földet bámulva, amikor bele ütközött valamibe. Vagyis valakibe.
-Hát té?!- kérdezték egyszerre, hátra ugorva előkapva a fegyverüket. Percy nem bontotta fel a tollát, de vívó állást felvette. Annabethből folyt a víz, teljesen szétázva, Percy már már meg is sajnálta, de kezében ott volt a tőre, maga elé emelve, ezzel tartva a kellő távolságot. Mindketten tudták, hogy nem fogják bántani egymást. Vitájuk alatt végig mindent dobáltak a másikhoz (fizikálisan), de egyik se talált célba és ez nem véletlen. Viszont már mindketten nagyon tele voltak érzelmekkel és elpattant valami. Ki kezdte? Nem tudják. Egymásnak estek és a fegyverek hangosan csattogtak. Ismerik egymást, hogy hova lépnek, mik a trükkjeik és a berögzött mozdulatok. Percy a földre került, hatalmasat csobbanva egy pocsolyában. A kardja több méterre volt. Sikerült kirúgnia a kést a lány kezéből és már fel tudott térdelni. Innen már nyert ügye van: fizikailag jóval nagyobb és erősebb, könnyen legyűrhetné, bár a lány meg tudná rúgni néhány kellemetlen helyen, de sok esélye nem lenne. Nekilendült és Annabeth két vállát megragadta. És azzal mire megy, ha a földbe döngöli? Kissé már ki volt billenve, szemében felvillant a kézségbeesés. Magától felállni nem tudna, mert a férfi erősen tartotta  Percy hagyta feltérdelni, de kezét még mindig a vállán tartva. Ezt ki is használta Athéné lánya, lesöpörte Percy karját és a mellkasának hatalmas lendülettel nekidőlt, ezzel felborítva a srácot, majd felé térdelt. Percy nem haragudott, tudta, hogy a lány mennyire nem bírja, ha kiszolgáltatott. Egy ideig farkas szemet néztek, de tovább nem bírták a közelséget, szájuk találkozott és elillant minden harag. Ez tűnt a világ legtermészetesebb dolgának, egészen addig, amíg egy autó rájuk nem dudált és nevetve lefutottak az útról.
Az eső még mindig szakadt, Annabeth teljesen szétázott. Egy kapualjban ülve Percy kiszívta a vizet (írói megj. Elsőnek miért "nyakát" írtam?) A pólójából.
-Komolyan gondoltad, amiket mondtál- kérdezte Percy, félve a választól.
-Nem. Egyiket se. És te?
-Nem. Sajnálom amiket mondtam. Nem volt hiba utánad ugrani, ha kell újra is megtenném.  És te vagy nekem a legfontosabb és nem bírnám, ha elveszítenélek és sajná..- Annabeth megcsókólta, ezzel belefojtva a szót.
-Mi lenne ha legközelebb felnőttek módjára megbeszélnénk?
-Jó, de akkor is te kezdted- nevetett Percy.

Eközben a táborban: Mindenki halálra aggódja magát, hogy eltüntek és félnek, hogy megölik egymást.