PJO/HOO fan jóságok

Staff of Hermes/2

Azt hiszem, még soha nem láttam istent ennyire idegesnek. Hermész a füle mögé tűrte egy ősz hajfürtöt. Megint megveregette a zsebeit. Úgy tűnt, a keze nem tudja, mit tegyen.
Odahajolt, és lehalkította a hangját.
–Komolyan mondom, lány. Ha a hír visszatér Athénéhoz, soha nem hagyja abba az ugratást. Már azt hiszi, hogy sokkal okosabb, mint én.
–Okosabb is–mondta Annabeth. Természetesen előítéletes. Athéné az anyja.
Hermész haragosan nézett rá.
–Esküdjetek meg! Mielőtt elmagyaráznám a problémát, mindkettőtöknek meg kell ígérnie, hogy hallgat.

Hirtelen felötlött bennem.
–Hol vannak a munkatársaid?
Hermész szeme megrándult. Úgy nézett ki, mint aki mindjárt sírni készül.
–Ó, istenek– mondta Annabeth. –Elvesztetted a személyzeted?
–Nem vesztettem el!– csattant fel Hermész. –Ellopták. És nem a segítségedet kértem, kislány!
–Rendben – mondta.– Old meg a saját problémáid. Gyerünk, Percy, menjünk el innen.
Hermész vicsorgott. Rájöttem, hogy fel kell szakítanom a harcot egy halhatatlan isten és a barátnőm között, és ennek egyik oldalán sem akartam állni.
Egy kis háttér: Annabeth Hermész fiával, Luke-kal kalandozott. Idővel Annabeth beleszeretett Luke-ba. Ahogy Annabeth idősebb lett, Luke-ban is érzelmek támadtak iránta. Luke gonosz lett. Hermész Annabethet hibáztatta, amiért nem akadályozta meg Luke-ot abban, hogy gonoszra forduljon. Annabeth Hermészt hibáztatta, amiért rossz apa volt, és eleve lehetőséget adott Luke-nak arra, hogy gonosz legyen. Luke meghalt a háborúban. Hermész és Annabeth egymást hibáztatják.
Zavaros? Üdv a világomban.
Mindenesetre azt hittem, hogy a dolgok rosszul mennének, ha ez a kettő egymásnak esik, ezért megkockáztattam, hogy közéjük lépjek.
–Annabeth– mondom. –Ez fontosnak hangzik. Hadd halljam, és találkozunk a piknik takarónál, oké?
Elmosolyodtam, remélem, valami ilyesmit közvetített: "Hé, tudod, hogy a te oldaladon állok. Az istenek olyan bunkók! De mit tehetsz?"
Valószínűleg az arckifejezésem valóban azt közvetítette: "Nem az én hibám! Kérlek ne ölj meg!"
Mielőtt tiltakozni tudott volna, vagy testi sérülést okozhatott volna, megragadtam Hermész karját.
–Lépjünk be az irodájába.
Hermész és én a szállítókocsi hátuljában ültünk néhány MÉRGEZŐ KÍGYÓK feliratú dobozon. Talán nem ez volt a legmegfelelőbb hely a leüléshez, de jobb volt, mint néhány más szállítmánya, amelyeken a ROBBANÓANYAG, NE ÜLJ RÁ, DRAKON TOJÁS és NE TÁROLJON ROBBANÓANYAGOK KÖZELÉB felirat szerepelt.
–Szóval mi történt? Megkérdeztem őt.
Hermész a szállítódobozaira rogyott. Az üres kezeit bámulta.
–Csak egy percre hagytam őket békén.
–Ők... - mondtam. –Ó, George és Martha?
Hermész csüggedten bólintott.
George és Martha volt az a két kígyó, amely a caduceusa - a hatalmi botja - köré tekeredett. Valószínűleg láttál már képeket a caduceusról a kórházakban, mivel gyakran használják az orvosok szimbólumaként. (Annabeth vitatkozna, és azt mondaná, hogy az egész egy tévhit. Állítólag Aszklépiosz, a gyógyszeristen botja, bla, bla, bla. De mindegy.)
Valahogy szerettem George-ot és Martát. Éreztem, hogy Hermész is, pedig állandóan vitatkozott velük.
–Hülye hibát követtem el – motyogta. –Késésben voltam a szállítással. Megálltam a Rockfeller Centerben, és egy doboz lábtörlőt szállítottam Janusnak...
- Janus – mondtam. – A kétarcú fickó, az ajtók istene.
–Igen, igen. Ott dolgozik. Hálózati televízió.
–Mi?– Amikor legutóbb találkoztam Janusszal, egy halálos mágikus labirintusban volt, és az élmény nem volt kellemes.
Hermész a szemét forgatta. –Bizonyára láttál mostanában hálózati tévét. Nyilvánvaló, hogy nem tudják, hogy jönnek-e vagy mennek. Ez azért van, mert Janus a programozásért felelős. Imád új műsorokat rendelni, és két epizód után törölni őket. Elvégre a kezdetek és a végek istene. Mindenesetre hoztam neki néhány varázslatos lábtörlőt, és duplán parkoltam...
–Aggódnia kell a dupla parkolás miatt?
–Megengeded, hogy elmondjam a történetet?
–Sajnálom.
–Tehát a műszerfalon hagytam a caduceusomat, és berohantam a dobozzal. Aztán rájöttem, hogy Janust alá kell íratnom a szállításhoz, ezért visszarohantam a teherautóhoz...
–És a caduceus eltűnt.
Hermész bólintott. –Ha az a csúnya állat ártott a kígyóimnak, a Styxre esküszöm...
–Kitartás. Tudod, ki vitte el a személyzetet?
Hermész felhorkant. –Természetesen. Megnéztem a biztonsági kamerákat a környéken. Beszéltem a szélnimfákkal. A tolvaj egyértelműen Cacus volt.
–Cacus– Évekig gyakoroltam, hogy hülyének nézzenek, amikor az emberek olyan görög nevekkel dobáltak, amelyeket nem ismertem. Ez egy készségem. Annabeth folyton azt hajtogatja, hogy olvassak el egy görög mítoszkönyvet, de nem látom szükségét. Egyszerűbb, ha az emberek elmagyarázzák a dolgokat.
–A jó öreg Cacus – mondtam.  – Valószínűleg tudnom kellene, ki az…
– Ó, ő egy óriás – mondta Hermész elutasítóan. – Egy kis óriás, nem a nagyok közül.
– Egy kis óriás.
–Igen. Talán tíz láb magas.
– Akkor apró–beleegyeztem.
– Közismert a tolvajlásairól.  Egyszer ellopta Apolló marháit.
– Azt hittem, te loptad el Apolló marháját.
–Nos, igen. Először én tettem, és sokkal több ravaszsággal.  Mindenesetre Cacus mindig lop dolgokat az istenektől.  Nagyon bosszantó.  Korábban egy barlangban bújt el a Capitolium-dombon, ahol Rómát alapították.  Jelenleg Manhattanben van.  Valahol a föld alatt, ebben biztos vagyok.

Vettem egy mély levegőt.  Láttam, hová megy ez. 
– Most pedig elmagyarázod nekem, hogy te, egy hatalmas isten, miért nem mehetsz egyszerűen visszaszerezni a személyzetedet, és miért van szükséged rám, egy tizenhat éves gyerekre, hogy megtegyem ezt helyetted.
Hermész félrehajtotta a fejét.
– Percy, ez már-már szarkazmusnak tűnt.  Nagyon jól tudod, hogy az istenek nem járhatnak fejeket szétverve és halandó városokat szétszedve, és elveszett tárgyainkat keresve.  Ha ezt tennénk, New York elpusztulna valahányszor Aphrodité elveszítené a hajkeféjét, és hidd el, ez sokszor megtörténik.  Az ilyen feladatokhoz hősökre van szükségünk.
–UH, Huh.  És ha te keresnéd meg a személyzetet, az kissé kínos lehet.
Hermész összeszorította a száját.
–Rendben. Igen. A többi isten biztosan észrevenné. Tőlem, a tolvajok istenétől loptak. És a caduceusom, nem kevésbé, hatalmam jelképe!  Évszázadokon át nevetségessé válnék. Az ötlet túl szörnyű. Gyorsan és csendesen meg kell oldanom, mielőtt az Olümposzon nevetségessé válnék.
– Szóval… azt akarod, hogy megtaláljuk az óriást, visszakapjuk a caduceusod, és visszaadjuk neked.  Csendesen.
Hermész elmosolyodott.  –Milyen jó ajánlat!  Köszönöm. És szükségem lesz rá ma este öt óra előtt, hogy befejezhessem a szállításokat. A caduceus az aláírástömböm, a GPS-em, a telefonom, a parkolási engedélyem, az iPodom, tényleg, semmit sem tudok nélküle csinálni.

Ez így mennyire sok (kb 1000 szó)? Az előző rész 500. Legyenek rövididebbek vagy mehet ennél hosszabbra?