8 és 5 ~Esernyő akadémia~

Part 4 - Világvége

Csipogó hangra ébredtem. Körülnéztem és egy korházi szobában voltam. Vagyis csak annak tûnt. Valójában az akadémián voltam. Elnéztem a mellettem lévõ székre és egy alvó Ötöst vettem észre. Felakartam ébreszteni mert nagyon nem értettem miért is vagyok itt. Aztán észrevettem. Lenéztem a karomra és onnan egyre feljebb, majd mikor megláttam a bekötött vállamat csodálkozni kezdtem. Nem emlékszem pontosan mi is történt vele szóval elkezdtem ébreszteni Ötöst.

-Ötös? Ötös!

Lassan elkezdett mocorogni aztán egyszer csak észbe kapott.

-Hé Sophie! Szia. Hogy vagy?

-Jól, azt hiszem. Egyébként mi történt?

-Hazel és Cha-Cha történt. Meglõttek téged. Együtt dolgoztunk még régebben az intézõnek. Gondolom õ küldhette õket rád. Viszont azt nem tudom miért. De a lényeg, hogy jobban vagy. ~kaptam tõle egy szelíd mosolyt~

Az intézõ hallatán összeszorult kicsit a gyomrom. Van még egy titkom, amit nem szeretnék, hogy fényre derüljön. Gondolom ezek alapján sejthetitek mi az...tudjátok mit inkább hagyjuk. Próbáltam volna felkelni mikor Ötös visszanyomott az ágyra.

-Most nem szabadna felkelned, pihenned kell. Holnap majd jövök. Addig is semmi mászkálás. ~és ki is teleportált a szobából~

Egyébként kicsit furcsáltam Ötöst, hogy így hirtelen mi lelte, hogy kedves velem. Azt hiszem ez az az egy dolog, amit sose fogunk megtudni.

Pár óra elteltével kezdtem már nagyon unni magam szóval Ötös utasítását félretéve ki teleportáltam az udvarra. Mivel még nem igazán fedeztem fel mindent a teleportálás terén ezért kipróbáltam, hogy tudok e más idõsíkba ugrani. Elsõ próbálkozásra nem ment de másodikra csakugyan. 1955-be szerettem volna menni de ehelyett egy teljesen másik idõsíkba kerültem. Sokkol a látvány, ami ott fogadott. Minden épület égett. Az emberek holtan feküdtek a romok alatt. Köztük Ötös is...és Luther, Allison, Klaus, Diego, Pogo mindenki kivéve Vanya. Õt nem láttam sehol. A földön találtam egy újságot és megnéztem, hogy pontosan milyen nap van ma. ,,1963. November 24.,, Bepánikoltam és amilyen gyorsan csak tudtam vissza mentem a saját idõsíkomba.

Mikor már a szobámban találtam magam elkezdtem sírni. Nem bírtam felfogni, amit láttam. Valakinek muszáj lesz elmondanom. Szerintem tudom is ki lesz ez a személy. Ötösben bízhattam egyedül. Miután kicsit lenyugodtam átmentem Ötös szobájába, de nem volt ott. Azután lementem a nappaliba. Ott se volt. Végül megkérdeztem Klaust látta-e, de nem volt magánál szóval mi mást mondott volna minthogy: -a kis öcsit? Neem, nem láttam nagyii :)))

-Na de jó. ~mondtam csalódottan~

-Diegoval elmentek Griddy fánkozójába ~mondta Ben, aki annyira hirtelen jelent meg, hogy majdnem szívrohamot kaptam ijedtemben~

-Jézusom Ben de megijedtem. Amúgy köszönöm. Végre valaki normális.

-Nincs mit.

Elindultam azonnal abba a fánkozóba. Útközben végre volt szerencsém körülnézni a városban is kicsit. Nyugodt helynek tûnt. Na ezt visszakellett volna szívjam mikor odaértem a fánkozóhoz. Ugyanis tele volt rendõrökkel és mentõsökkel. Levolt zárva az egész hely. Az ablakon keresztül átláttam és tele volt halottakkal a hely. Kíváncsi voltam mi történhetett itt aztán egyszer csak beugrott ekkor Diego egyik mondata: ,,biztos gyilkolászik Ötös, mint azt ahogy szokta,, Ekkor semmi másra nem tudtam gondolni minthogy mivan akkor ha ezt mind Ötös tette....