8 és 5 ~Esernyő akadémia~

Part 3 - Váratlan vendégek

Reggel frissen keltem végre. Nehéz volt a tegnapi nap az edzés miatt és Ötös miatt is. Lehet kicsit durva voltam vele de hát ő is az volt szóval igen. Megérdemeltük mindketten maradjunk annyiban. 2 perc elteltével, hogy felkeltem a tegnap kapott egyenruhámat felvettem és lementem a többiekhez reggelizni.

-Jó reggelt! ~köszöntem nekik~

Mindenkitől visszahallottam kivéve egy embert. Na vajon ki más lehetett mint a drága Ötöském. Kezd kicsikét agyamra menni ez a vita. Na mindegy. Tulajdonképpen épp ittam volna mikor Klaus elkezdett valakihez beszélni. Úgy láttam, hogy mögém néz szóval gondoltam valaki lehetett mögöttem. Hátranéztem és egy fekete hajú bőrdzsekit viselő fiút láttam.

-Klaus ez ki? ~visszafordultam Klaushoz, hogy halljam a válaszát, de ehelyett pár lesokkolt arcot véltem felfedezni.~

-Most miért néztek úgy mint akik még nem láttak embert?~
-Sophie te látod Bent? ~kezdte mosolyra húzni Klaus a száját~
-Ben meghalt nem? Azt se tudom, hogy nézett ki. ~mondtam~
-Mondd el, hogy néz ki az ember, akit most mögötted látsz.
~hátranéztem és elkezdtem sorolni~
-Fekete haj, fekete bőrdzseki, kb 175cm ...
-Sophie te látod a szellemeket! ~kezdett el visítva ugrálni Klaus~
-De ez, hogy lehetséges? ~nézett Allison apára~
-Akkor 3 erőd van? ~nézett rám Diego~
-3?? ~értetlen fejjel kérdezte Ötös~
-Teleportálás, telekinézis és holtakkal való beszélés...ez lenyűgöző. Bár fogalmam sincs, hogy lehetséges ez mégis lenyűgöző ~mondta apa~

A beszélgetést egy kopogás zavarta meg.

-Megnézem ~mondta Ötös és az ajtóhoz teleportált~

Mikor azt kinyitotta, 2 nyúlas álarcot viselő vadidegen lépett be. A ruhájukat megítélve ügynökök lehettek. Az egyik amint belépett a házba félrelökte Ötöst.

-Hol van a lány? ~kérdezte kiabálva az egyik. Mikor észrevett teljesen lefagytam. Rámszegezte a fegyverét és vállon lőtt. Azt hittem ott halok meg a fájdalomtól.

-Ötös számú vidd biztonságos helyre nyolcas számút! ~utasította Reginald miközbe ő is menekülni kezdett~

Amíg a többiek elkezdtek harcolni az álarcosokkal Ötösnek épp volt annyi ideje, hogy elteleportáljon minket egy áruházba. Amint odaértünk Ötös egyből lefektetett, hogy kitudja szedni belőlem a golyót.

-Ez most nagyon fájni fog, de nyugton kell maradnod oké? Minden rendben lesz nyugi. ~mondta Ötös kicsit aggódva~

Ötös a kezével telibe belenyúlt a vállamba csakhogy kitudja szedni azt az átkozott golyót. Már eleve attól rohadtul fájt, hogy belém nyúlt, de kaptam még egy ráadást is, hogy félrecsúszott a keze. Teljesen a bőröm alá nyúlt. A fájdalomtól felsikítottam és elkezdtem zokogni.
-Bassza meg. Ez rohadt mélyen van. ~idegeskedett Ötös~

-ELÉG!! ~kiabáltam neki sikítva és félre löktem a kezét a vállamtól~
-Sophie!! Nyugodj meg kérlek. Így csak rosszabb lesz! ~vissza benyúlt a bőrömbe és mégjobban elkezdtem zokogni~
-Mindjárt kijön kérlek bírdd ki. ~ kezdett el ő is könnyezni~
-Nem fogom ~mondtam sírva~
-De igen fogod!! Bízok benned.

Egyre gyengébb lettem és körülöttem kezdtek elsötétülni a dolgok. Eddig bírtam.