8 és 5 ~Esernyő akadémia~

Part 9 - Édes hármas

Tehát ténylegesen megtörtént. Ötös Hargreeves megcsókolt. El sem akartam hinni, hogy végre összejött a kettőnk csókja és, hogy ő is szeret. Mondhatom ez volt életem egyik legjobb napja. Bár lehet titokban kéne tartani egyenlőre. Az, hogy egy fiú végre viszonozza az érzéseimet ritkán történik meg, vagyis helyesbítek...soha nem történt még meg ilyen. Még régebben mikor suliba jártam akkoriban volt egy fiú, aki nagyon tetszett viszont számára csak egy hülye liba voltam, akinek nem volt se szépsége, se baráti köre. Így hát ki lettem közösítve az osztályból. Nagyon örülök, hogy nem kell többet oda vissza mennem, jó lesz nekem itt az akadémián. Főleg, hogy most Ötössel is összejött a dolog. Azonban a helyről még van bőven mit megtudnom. Meg lehet itt az ideje, hogy a többiek tudjanak az eltitkolt erőmről. Bár az utóbbihoz apa engedélye kéne és még egy darabig emiatt szerintem titkolhatom.

A gondolatmeneteimet egy kopogás zavarta meg. Ránéztem az órámra és megbizonyosodtam róla, hogy nem lehet Ötös az mivel ő majd este jön elméletileg. Felkeltem az ágyamról és elindultam az ajtó felé, amit ki is nyitottam és nagy meglepetésemre Diego volt az. Nem értettem mit kereshet itt.

-Szia Sophie! -mondta-

-Szia!

-Arra gondoltam mivel még úgysem nagyon ismerjük egymást ezért eljöhetnél velem egy kis bevetésre úgymond. Csak egy kis kémkedésről lenne szó igazából és valahogyan téged is be kell avatni a családi dolgokba szóval gondoltam ez lenne a megfelelő alkalom erre.

-Persze, hogy elmegyek. Inkább ez, minthogy egész nap a szobámban feküdjek. -mondtam ki az igazságot-

-Akkor jó. Induljunk is.

Elindultunk ki a házból azonban nekem időben eszembe jutott, hogy kell szóljak apának, hogy elmegyek Diegoval különben kapni fogok. Miután ezt megtettem kifutottam a kocsihoz, mivel szegény Diegot már így is megvárattam. Azonban mikor beszálltam a kocsiba észrevettem, hogy már nem ketten vagyunk hanem hárman.

-Szia Sophie! -kaptam Ötöstől egy aranyost mosolyt miközben köszönt-

-Sziaa! -mosolyogtam vissza- Te hogy hogy itt vagy? -érdeklődtem ugyanis erről nekem nem szólt Diego, hogy Ötös is velünk tart-

-Azt hiszed kihagyhattok a buliból? Profi bérgyilkos vagyok, bármikor szükségetek lehet rám.

-Ebben igazad van -jelentettem ki-

-Mellesleg az intéző után fogunk kémkedni szóval ezt nem hagyhatom ki. -mondta nyugodt hangsúllyal-

Fogalmam sem volt mit érthetett ezen Ötös, de remélem semmi olyan nem fog kiderülni, aminek nem kéne pl. hogy az intéző az anyám... Ez az egyik ok, amiért félek. Merthogy Ötös és a többiek mit gondolnának. Félek ha ez kiderül akkor egy életre megutáltatom magamat velük. A másik ok pedig nyilván az erőm. Azt talán nem veszik annyira nagy ügynek majd. Apropó erő, holnap korán reggel mehetek újra edzeni apával. Ezúttal már kicsit bekeményítünk azt mondta. Máshogyan nem lehetne végülis megtanulnom, hogy hogyan kontroláljam magamat. Na de vissza az élők közé.

-Hát rendben, mindig örülök a társaságodnak szóval nyugodtan. Csak legyél óvatos! -pillantottam rá aggódva- Ahogyan te is Diego!

-Azok leszünk, ha te is megígéred, hogy az leszel. -mondta Ötös egy bizakodó pillantással-

-Mint mindig. -rámosolyogtam és ezt Ötös viszonozta. Azonban Diegonak feltűnt ez az egymásért való aggódás és közzé is tette-

-Okéé, azt hiszem valamiről lemaradtam. Csak úgy izzik köztetek a levegő. -erre a mondatára mindketten ránéztünk-

-Erre szerintem majd térjünk rá inkább holnap -nézett rám Ötös én pedig egyetértően bólogattam-