8 és 5 ~Esernyő akadémia~

Part 8 - Vanya

Edzés után egybõl Vanya szobájába mentem, de nem volt ott senki szóval lementem megkérdezni Allisont, hogy tudja-e, hogy hol van.

-Allison! Nem tudod hova ment Vanya? Beszélnem kéne vele.

-Próbára ment a színházba. Ha akarod elviszlek.

-Egy isten vagy. Nincs kedvem gyalogolni most. Eléggé elfáradtam.

-Miben? ~értetlen tekintettel kérdezte mivel a tudta szerint én nem csináltam semmit, amiben eltudtam volna fáradni~

Titokban kell tartanom, hogy apa segít az erõmet megismertetni velem. Ezért gyorsan próbáltam valamit kitalálni reflexbõl, de elég béna hazugságnak sikerült.

-A lépcsõzésben. Számomra ez a néhány fok is fárasztó ~kezdtem el nevetni. Allison is így tett ezután~

-Vedd fel a kabátodat és mehetünk is, ha gondolod. ~mondta~

-Rendben! Egy másodperc és itt vagyok.

Felteleportáltam a szobámba a kabátomért. Azonban mikor mentem volna ki a szobámból valaki benyitott a szobámba, megkönnyebbítve azzal, hogy én nyissam ki az ajtót. Az a valaki nem más volt, mint Ötös.

-Hát te? ~kérdeztem érdeklõdve~

-Zajt hallottam...azt hittem valami bajod esett. ~mondta elég gyanúsan~

-Nem történt semmi, megnyugodhatsz. ~ezután kínos csend következett be, majd megszólaltam~ Figyelj majd, ha megjöttem beszélhetnénk akkor, hogy mi legyen?

-Mivel mi legyen? ~nyugodtan, de kíváncsian kérdezte~

-Hát a világvége...a terv.

-Oh rendben, persze. ~kicsi csalódottságot véltem rajta felfedezni. Lehet azt hitte, hogy a ,,csók,,-ról akartam volna beszélni vele? Valószínû. Arról is szeretnék majd beszélni vele, de szerintem elõször a világvége, aztán a csók. Mindkettõ nagyon fontos számomra fõleg, hogy Ötöst szeretem meg minden azonban lehet, hogy 8 nap múlva meghal...ahogy mindenki. Ezért sietnem kéne, hogy Vanyaval minél elõbb befejezzük a beszélgetést. Remélem jutok valamire és nem feleslegesen megyek el. Le teleportáltam Allisonhoz viszont mielõtt elindultunk volna beugrottam apához, hogy szóljak elmegyek Allisonnal Vanya próbájára. Egy intéssel el is intézte, hogy mehetek. Kedves. Néha tényleg nem értem mivel ennyire elfoglalt mikor szinte semmit nem csinálnak már. szóval nem tudom mit ír állandóan abba füzetbe, ha már nem figyel meg minket. Vagyis õket inkább. Allison útközben elmesélte milyen is volt itt mikor még kicsik voltak. Kegyetlen volt velük apa. Hihetetlen mikre képes csak ezért, hogy híres és nagy ember legyen belõle. Õszintén szerintem ez nem éri meg neki. Mikor odaértünk a színházba Allison kitett és hazament. Én bementem és leültem egy székre és megvártam, hogy végezzenek. Mikor befejezték Vanya odajött hozzám.

-Te mit keresel itt? ~kérdezte mosolyogva~

-Beszélni szeretnék veled. Mellesleg nagyon ügyes voltál. Egyszer engem is megkell tanítanod. ~nevetve mondtam~

-Oké nem akadály ~mondta mosolyogva~ Mirõl szeretnél amúgy beszélni?

-Elõször nem megyünk el inni valamit? Majd aközben elmesélem mi is érdekelne engem.

-Oké akkor menjünk.

Majd elindultunk egy kávézóba. Ott kértünk kettõ kávét...feketén. Elvitelre mellesleg mivel ez a beszélgetés privátnak indult. Majd bementünk egy sikátorba mert ott csend volt.

-Szóval... az erõdrõl szeretnék párat kérdezni. ~félénken mondtam~

-Nekem nincsen erõm. ~mondta egyszerûen~

-Hát épp ez az. Akkor, hogy-hogy az akadémia tagja vagy?

-Baj talán, hogy itt vagyok? ~kérdezte kicsit mérgesen mivel gondolom félreértette~

-Jajj nem, nem errõl van szó. ~próbáltam valahogy védekezni~

-Szerintem meg igen. Te is pontosan ugyanolyan vagy mint a többiek. Azt hiszitek, hogy annyira nagyszerû emberek vagytok mert van erõtök. De ez nem igaz. Én is vagyok olyan jó, mint ti. Mellesleg ha még egyszer errõl kérdezel megfogod bánni.

-Te most fenyegetsz? ~kérdeztem meglepõdve~

-Veheted annak is. ~ezzel elakart volna indulni, de megfogtam a karját és visszahúztam~

-Vanya várj már!

Erre Vanya nem is tudom hogyan de teli erõbõl nekilökött a falnak, ami miatt rendesen be is vertem a fejem. Ványára nézve látszott rajta, hogy megbánta viszont nekem ez az én részemrõl nem így volt. Hazateleportáltam, de elkezdtem nagyon szédülni mikor beértem a szobámba. Összeestem azonban nem ájultam el szerencsére. Ötös egybõl be is teleportált hozzám amint meghallotta gondolom ahogyan a testem a földet érte.

-Sophie! Jól vagy? ~leguggolt hozzám és aggódva fürkészte a tekintetem

-Persze, csak eléggé szédülök. Vanya rendesen nekilökött a falnak ha lehet ezt mondani.

-Ezt, hogy érted?

-Nem is maga a teste lökött neki hanem inkább mintha telekinézissel nekivágott volna a falnak. ~közben elkezdtem fogni a fejemet mivel eléggé fájt.

-Gyere, felraklak az ágyra. Hozok neked jeget. ~és ezzel el is teleportált de 1 perccel késõbb visszatért egy csomag jéggel~ Tessék ~adta a kezembe én pedig ráraktam arra a pontra, ami épp nagyon fájt.

-Köszönöm, hogy segítesz. ~mosolyogtam rá~

-Te is ugyanezt tennéd. ~erre a mondatára elmosolyodott~

Pár percig még néma csendben voltunk aztán egyszer csak megszólaltam. Tudni akartam.

-Ötös.

-Hm?

-Mit érzel irántam? ~erre Ötös nem válaszolt hanem egyre közeledett felém és végül megtörtént, amire már régóta vágytam....megcsókolt. Majd mikor elváltunk hatalmas mosoly telepedett az arcomra~

-Remélem ez válasz a kérdésedre. ~erre én vissza csókoltam~

-Szeretlek! ~mondtam teljes szívembõl~

-Én is szeretlek Sophie! ~majd nyomott egy puszit a fejemre és elköszönt azzal, hogy majd este jön még. És ki teleportált a szóbából én pedig akkora vigyorral néztem a plafont, mint amivel még soha...