8 és 5 ~Esernyő akadémia~

Part 2 - Első edzés

-Kedvesebben nem is kérhetted volna te barom. ~ezzel ki is mentem a szobából és megkérdeztem Allisont, hogy hol van a tényleges szobám. Miután megmutatta bementem. Azután gyorsan átöltöztem és mentem is le vacsorázni. Holnap Allison elvileg körbevezet az első edzésem után. Lent már mindenki várt rám az asztalnál.

-Késett nyolcas számú! Több ilyen ne történjen mert rossz vége lesz. Most pedig mindenki neki kezdhet az étkezésnek.

Mindenki nekiállt enni. Közbe néha-néha beszélgettünk egy két szót.

-Mellesleg Sophie, tudtommal még nem találkoztatok Ötössel ~intett a fejével a fiúra. Tehát ő a drága Ötös~
-Sajnos volt szerencsém megismerni.
~ranéztem Ötösre és adtam neki egy gúnyos mosolyt~
-Elegem van ~mondta Ötös és belevágta a kést az asztalba~ Minek kellett idehoznod ezt az önteltfejű ribancot? ~nézett az apjára~
-Hogy mi?? ~kérdeztem meglepődve és idegesen~
-ELÉG VOLT!! ~üvöltötte Reginald~ ÖTÖS számú menj a szobádba. Nem tűröm el tovább ezt a viselkedést.

Ötös elteleportált azonnal.

-Nyolcas számú te gyere velem, MOST! ~szólt rám Reginald~

Felálltam és követtem amilyen gyorsan csak tudtam. Egy pincébe mentünk. Nem tudtam miért.

-Szóval most, hogy nincs egy zavaró tényező sem neki állhatunk az edzésnek.
Kérlek mutasd meg az erődet.

Minden erőmet beletéve próbáltam képezni egy tűzgolyót de nem ment.

-Nem megy. ~mondtam fáradtan~
-Koncentrálj! Csak képzeld el, hogy ott a kezedben. Ne erőskösj előhozni, inkább csak képzeld el.

Hallgattam a ,,apa,, tanácsaira és újból megpróbáltam. Becsuktam a szemeimet és elképzeltem ahogy ég a tenyeremben a tűz. Kinyitottam a tenyereimet és sikerült végre. Ott égett a kezemben két vér-vörös golyó. Büszke voltam magamra.

-Ügyes. ~egy szóval megfogalmazta és elkezdett valamit írni a füzetébe.~
-Öhmm és hogyan oltsam el? ~kérdeztem mivel bárhogyan próbáltam nem aludt el. Rossz emlékek jöttek fel és elkezdtem pánikolni.~ APA! ~kezdtem el könnyezni. Féltem...nagyon féltem, hogy újra megtörténik.~
-Csak gondolj arra mikor elfújod a gyertyát.

Megpróbáltam de nem vált be.

-Miért nem sikerül?! ~pánikoltam~
-Megkell, hogy nyugodj. Nyugodj meg. ~utasított Reginald~

Próbáltam lenyugodni. Nagy nehezen végre eltűntek a lángok. Megkönnyebbültem nagyon. Nem tudtam volna mi lesz ha nem tudom magam irányítani.

-Mára ennyi is volt. Holnap ilyenkor ugyanitt. Most pedig menj és pihenj le.

Tettem ahogy mondta, de útközben nekimentem egy kisebb termetű állatnak. Azt hiszem Pogonak hívják. Meséltek róla a többiek mikor ideérkeztem. Ő tartja szinte mindenkiben a lelket.

-Oh sajnálom. ~mondtam és ez ezzel tovább is mentem~

Felmentem a szobámba de nagy meglepetésemre Ötöst a szobámban találtam.

-Te mit keresel itt? Tudtommal a látványomtól is behánysz. ~már beszédre nyitotta volna a száját de egy pillanatra megakadt és elkezdte szemügyre venni a szemeimet~
-Te sírtál?
-Nem mindegy az neked? Inkább a kérdésemre válaszoljál.
-Tudod, épp bocsánatot akartam volna kérni de látom nem vagy vevő rá szóval én léptem.

Ötös ki is teleportált a szobámból. Odamentem a tükörhöz, hogy én is szemügyre vegyem a szemeimet és igaza volt Ötösnek. Tényleg nagyon meglátszott, hogy sírtam. Úgyvoltam vele, hogy reggelre ez úgyse fog már látszani ezért inkább lefeküdtem.