Wildflower (Bon Jovi fanfiction)

4.fejezet

-Jelen! - ordítottam a házba lépve. A választ az emeletről vártam, de meglepő módon a konyhaasztaltól érkezett.

- Mhmmh! - Richie teli szájjal próbált valami köszönésfélét összehozni. Lenyelte a falatot, majd felpattant a székről.

- Itt az én egyetlen húgocskám! - mondta, majd felkapott és pörögni kezdett velem. Miután letett a földre, puszit nyomott az arcomra. Richie imádnivaló báty. Tényleg. De általában a körülményektől függ a cukiskodás mennyisége, ez pedig számításaim szerint már a „Nem gyújtottam fel a házunkat...ugyan már! Miről beszélsz?" kategóriába esett. Az asztalra pillantottam a tányéron lévő rántottára és pirítósra. Felvontam a szemöldököm.

- Már egyszer ettél, nem?

- Én egy fejlett, érett férfiember vagyok, nekem holmi tükörtojás nem elég! - háborodott fel.

- Ha egy érett férfi lennél, akkor egyedül is meg tudnál élni és nem kellene 25 évesen is a szüleid házában döglened. Ha ezek a feltételek nincsenek meg, addig csak fiú vagy...- motyogtam, miközben a konyhapulthoz sétáltam, hogy megszemléljem, milyen áron készült el az az egyszerű étel. A földön két (meglepetésemre csak ennyi) törött tojás hevert, a pirítós sütő mellett pedig három, szinte szénné égett pirítós. - Na meg persze el kéne tudnod készíteni a reggelidet...és ha mégse sikerül, akkor legalább takarítsd fel az atomkatasztrófa maradványait!-szúrtam még oda ráadásként. Richie sértődötten pillantott rám. Elmosolyodtam és megráztam a fejem, majd odasétáltam hozzá. Ujjaimat finoman a hajába futtattam, hátulról átöleltem, államat a fején nyugtattam. - De mi így szeretjük ezt a fiút és nem is akarom, hogy felnőj... - arckifejezése nem változott.

- Jól van...megértettem. Összeszedem a cuccaim és világgá megyek! -megforgattam a szemem, majd puszit nyomtam az arcára.

- Rendben, majd szólj, hogy mit pakoljak be neked arra a fél órára.- ezzel elindultam a lépcsőn, fel az emeletre. Nem sokáig jutottam, Richie hátulról felkapott és elkezdett visszacipelni a konyhába-Naaaa, tegyél leeee!- nyafogtam kapálózva.

- Most akkor ki is a kisgyerek?- piszkálódott nevetve.

Miután összetakarítottuk a rumlit, (értsd: én összetakarítottam, Richie pedig fetrengett a kanapén és arról panaszkodott, hogy mennyire fárasztó ez a takarítás) én beültem a szobámba tanulni, bátyám pedig visszament gitározni (szerencsére most már egy fokkal halkabban).

~ Egy óra múlva ~

Odalent nyílt az ajtó, megjött anya. Leslattyogtam az emeletről, mosolyogva köszöntöttem.

- Sziaa! Milyen volt a munka?- sóhajtott.

- Fárasztó...nektek eddig milyen napotok van?- elgondolkodtam.

- Reggel szokásosan elmentem futni, majd mire visszaértem Richard drága ismét alkotni próbált a konyhában...- elborzadt arckifejezésére felnevettem- Most csak két tojást tört el és csak három pirítóst égetett szénné, a végeredmény pedig egészen tűrhetően nézett ki!- úgy döntöttem, nem szólok neki Kékszemről, ezt a kis kalandot megtartom magamnak.- Richie! Cipeld ide magad, megjött anya!

-Ne kiabálj a bátyáddal! Mindig olyan durva vagy vele...

-Igen, szerintem is...- hallottam a drámai sóhajtást a lépcső felől. Meg se fordultam, így is tudtam kitől származik a panaszos nyafogás.- Anyaaaa...Istenem, anya! Mennyire hiányoztál! Cassia megvert és megkínzott! Kérlek ments meg!- felvont szemöldökkel bámultam rá. Anya egyikünkről a másikunkra kapta tekintetét, majd nevetni kezdett.

-Csak próbálom elképzelni, milyen unalmas lenne nélkületek élni...-ölelt át mindkettőnket. Richie arcán elégedett vigyor jelent meg.

-Hát igen, engem mindenki imád! - megforgattam a szemem.

-Ez erős túlzás, de legyen, ahogy akarod...-sértődötten pillantott rám, de végül azért ő is kiesett a szerepből.

-Anya, ma este nem leszek itthon, elmegyek megnézni egy bandát Alec-kel, Sayreville-ben.- anya összeráncolta a szemöldökét, de (mivel Richie bociszemeinek nem sokan tudnak ellenállni) végül rábólintott.

-Teljesen véletlenül nem vagy benne egy másik zenekarban jelenleg?- kérdeztem, miközben ledobtam magamat mellé a kanapéra.

-Nos...reményeim szerint már nem sokáig. - elképedve ingattam a fejemet.

-Richieee! - védekezően feltartotta a kezeit. - Egyébként meg hogyan akarsz bekerülni? Gitárost keresnek?

-Hát...nem igazán. Majd odamegyek és megmondom, hogy mostantól én leszek a szólógitárosuk.- elkerekedett szemekkel bámultam rá.

-Te teljesen hülye vagy, igaz?

-Cassia!- hallottam anya hangját a konyhából.

-Oké, oké...te nem vagy normális, ugye?

-Már miért ne lennék az? Majd meghallgatják mit tudok, aztán biztosan bevesznek!- önbizalomból sose volt hiánya...észből annál inkább.

-Aha...és kik a szerencsétlen áldozatok, akikre ráerőlteted magad?- elgondolkozott.

-Nem tudom...-egyre jobban össze voltam zavarodva.

-Mi az, hogy nem tudod?!

-A nevüket nem tudom! Csak arra emlékszem, hogy van talán két srác a nemrég feloszlott Scandale-ből, és egy a Frankie and the Knockouts-ból.- elismerően bólintottam. A Frankie and the Knockouts egészen népszerű banda volt.

-Aha...sok szerencsét, biztos értékelni fogják az attitűdödet, Mr. "I'm gonna be the lead guitarist".