The Guardian(hungarian)//befejezett//

Prológus

Az erdő szélén álltam, egy fekete füstöt kibocsájtó vonatra várva.

Vége.

Ma véget fogok vetni az életemnek.

Elég volt a fájdalomból, a szenvedésből és a magányból. Olyan vagyok, mint egy rongydarab. Könnyű és kihasznált, kifacsart...eltiport. Egy senki vagyok. Az voltam egész életemben. És az is maradok. Egy gyáva, semmirekellő személy. 

Senkinek sem fogok hiányozni.

Nem választottam a peront, ahol sok az ember. Nem kellenek szemtanúk a halálomhoz,nem kell nekem senki.

Egyedül születünk,egyedül halunk meg. Ez az élet rendje. Mit számít, hogy ki látja?

A levegőben éreztem a halál közelgő illatát. Egy könnyed remegés kapta el a lábaimat, ami végighaladt az egész testemen. Egy könycsepp gördült végig az arcomon, miközben felidéztem azokat a dolgokat, amiket magam után hagyok majd itt. Most az egyszer bátor leszek. Megteszem és semmi sem tántoríthat el.

Legalábbis akkor, ott ezt gondoltam.

Meghallottam a közeledő vonat zötykölődését, mire felkészültem.

Még 200 méter... Viszlát Nagy-Britannia, szülőhazám.

Még 100 méter... Viszlát Einstein, drága kiscicám.

- Biztosan megakarod tenni? - hallottam meg egy hangot, mire ijededten néztem körül

Sehol se láttam senkit.

Remek. Már képzelődöm is. Elég az életből.

Még csak 70 méter... Viszlát Edgar, Sierra és Margaret, egykori barátaim.

- Nem jó irányba nézel. - mondta a hang ismét, de megint nem volt ott senki.

Már csak 50 méter... Viszlát Melanie, apa, anya.

- Fel nézz! - kiáltott rám a hang, mire felpillantottam.

A szemem előtt egy férfi állt, pontosabban repült.
Fiatal volt az arca, a szemei mintha beleláttak volna a lelkembe. És...szárnyai voltak. Gyönyörű, fekete szárnyai, amelyekkel leszállt elém.

- Ki vagy te? - kérdeztem tőle elkerekedett szemekkel.

- A nevem Patrick. - válaszolta. - Én vagyok a halálangyalod.

- A halál...angyalom? - kérdeztem döbbenten.

- Pontosan. Azért vagyok itt, hogy megállítsalak. Nem vethetsz véget az életednek itt és most. Nem engedhetem.

Már csak 10 méter... És a vonat elsiklik mellettem.

Én pedig ájultan esem össze, a halálanyalom lábai elé.