The Guardian(hungarian)//befejezett//

Szeretlek, Scarlett!

*Scarlett*

A Tower hídon állok ezúttal. Ismerős érzés kap el. Ismerős, de nem félek. Sőt... mosolyogva lépek fel a híd korlátjára. Követett el még valaki mosolyogva öngyilkosságot? Vagy csak velem nincs rendben valami? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy így újra láthatom őt...

Becsuktam a szemeimet.

- Scarlett...

Kinyitottam. Ott repült előttem, gyönyörű, fekete szárnyait teljesen kitárva.

- Patrick... - mosolyodtam el szélesen. - Itt vagy. - suttogtam.

Patrick hallgatott. Szemeiből könnyek szöktek elő.

- Ne tedd, Scar... - suttogta.

- Azért vagy itt, mert ma van vége. Úgyhogy ne is húzzuk tovább az időt... - és azzal a lendülettel leugrottam.

Végre megtettem. Képes voltam rá. Végre. 

Vártam, hogy érezzem a hideg víz áramlását és ahogy a hullámok elsodornak. De e helyett két erős kar szorítása fogadott, majd a hideg, havas betonjárda.

Patrick fölém tornyosult. Én a hátamon feküdtem és mosolyogva néztem őt. Őt, akit az életemnél is jobban szeretek.

Sírt. Szemeiből csak úgy patakoztak a könnyek. Az arcomra hullottak. Az én halálangyalom... sírt.

Megérintettem az arcát.

- Ne sírj. - suttogtam. - Itt a vég, tedd meg.

Nem válaszolt, csak meredt rám, szemeiből még mindig patakoztak a könnyek.

- Szeretlek, Scarlett! - mondta.

- Én is szeretlek, Patrick. - simogattam meg az arcát.

- Ha szeretsz, akkor ne tedd. - suttogta. - Nem lehet így vége... nem lehet.

- Te meg ha szeretsz... tedd meg. Nekem ez így lesz jó. Egész életemben a legjobb dolog az a kis idő volt, amit veled tölthettem. Semmi értelme sincs már a létezésemnek így... Csak tedd meg. Csókolj meg... és mindennek vége.

Feltápászkodtam és közelebb húzodtam hozzá. Meg akartam csókolni és vége lett volna. De nem hagyta.

- Nem Scar, még ne. - suttogta és átölelt. - Csak várj egy pillanatot. Egy picit.

Éreztem a szívverését és a karjai remegését. Erősen szorított magához, ami hihetetlenül jó érzés volt.

Hirtelen úgy éreztem, mintha Patrick súlya alább hagyna és már sokkal könnyebb lenne, mint azelőtt.

Nem is tévedtem.

Eltűnt a szárnya.

- Mit műveltél? - engedtem el, hogy a szemébe nézhessek.

Elmosolyodott.

- Többé már nem vagyok az őrangyalod...

- Mi... mit tettél?

- Apám nyomdokaiba léptem. Nem bírtam elviselni, hogy így lássalak. Amióta eljöttem tőled...  sírok. És... rájöttem hogy... hogy ez így nem jó. Szeretjük egymást, Scar. Egy angyal csak egyszer lesz igazán szerelmes élete során és... én tudom, hogy annyira beléd estem hogy... soha nem foglak elhagyni. Soha...

- Patrick, te... feladtál... mindent. - kezdtek el könnyezni a szemeim. - Mindent... miattam. Nem teheted ezt, ez így nem helyes. Nem adhatod fel az egész énedet... te nem lehetsz ember, nem ide tartozol. Egy olyan személynek... mint te, nincs helye a Földön. Te más vagy. Értékesebb, tiszta szívűbb és... Istenem... tökéletesebb bárkinél. Nem szabad itt lenned. - itt már rendesen bőgtem. - Főleg nem egy ilyen roncs ember miatt, mint amilyen én vagyok. Talán sose kerülök a Mennybe... de neked ott kell maradnod.