The Guardian(hungarian)//befejezett//

Joe

Reggel hangzavarra keltem. 

Előszőr azt hittem,hogy a TV az, de mivel Patrick hangját is hallottam, ezért elvetettem az ötletet. Kimentem az előszobába, ahol megláttam Pat-et egy csávóval. Tetőtől talpig fehérben nyomult, göndör fürtjei és szárnyai voltak...

- Ne! Ne! Ne vigye el Patricket! Kérem! - szaladtam oda minden előzetes nélkül.

Patrick fontos nekem. Nem viheti el!

- Nyugi Scarlett, nem azért vagyok itt. - mosolyodott el.

- N... nem?

- Ugyan, dehogy! - jelentette ki, majd Patrickre nézett. 

- Scarlett...ő itt Joe! Az életangyalod.

Azt hiszem, az elején nem teljesen fogtam fel, mit is akart mondani. Csak bámultam előre, ki a fejemből, aztán szememet ide-oda ingattam a két angyal között, ameddig végre le nem esett.

- Te vagy Joe? - kerekedtek el a szemeim.

- Én volnék az! Joe Trohman. - vigyorgott.

Hihetetlennek tűnt. Hihetetlennek, hogy a másik angyalommal is találkozhatok.

Fogtam magam és megöleltem. Hallottam Patrick nevetését a hátam mögül.

- Annyira... jó érzés végre látni téged. Köszönök mindent amit eddig értem tettél. Még a szar dolgokat is, mint Vince, az exem.

- Nincs mit megköszönnöd, ez a dolgom. - kacsintott. - Látom jól megvagy Patrick-el. És Vince miatt bocs, csak meg kellett tanulnod egy leckét.

- Egy leckét? Oh... azt hiszem... értem. - aztán megráztam a fejem mert egy pillanatig elbambultam. - Amúgy Pat-el kapcsolatban... Természetesen jól megvagyunk. - vigyorogtam. - Olyan mint én. De... kérlek nyugtass meg, hogy te nem!

- Nem-nem. Vagyis nem egészen. Én is rajongok a Green Day-ért meg a málnás fagyiért, bocsi. -vont vállat, mire elnevettem magam. Az őrangyalaim viccesek.

- És? Mi a látogatásod célja?

- Vagyis ki. Te. Én, Andy és Pete is látni akartunk, nehogy már csak Patricknek legyen jó dolga. - jegyezte meg gúnyosan. - A napokban majd ők is eljönnek.

Erre felcsillantak a szemeim.

- Ezt komolyan mondod? Találkozhatok velük is?

Joe bólintott.

- Remek! - ugrándoztam örömömben és tapsoltam mint egy ötéves.

- Megváltozott? - kérdezte Joe, Pat-et. - Máris?

- Nem egészen. De már valamennyire javul. - mosolyodott el Patrick.

- Akkor jó hatással vagy rá! - nevette el magát Joe.

Patrick elmosolyodott.

- Lehet hogy hamarabb kellett volna lejönnöm hozzá. - jelentette ki.

- Hé ti! Mit sugdolóztok a háttérben? - duzzogtam, bár minden szavukat jól hallottam. 

Joenak igaza volt, Patrick tényleg egész jó hatással van rám, miközben pontosan olyan mint én. Ez valahogy úgy jön ki, mintha én képes lennék megváltoztatni saját magamat. Vagy talán ez Patrick célja? Hogy én változtassam meg magamat? És mi az, hogy hamarabb kellett volna eljönnie? Jajj, Scarlett, ez egyértelmű! Egy roncstömeg voltál mindezidáig. És ha jobban bele gondolsz... talán még mindig az vagy. De ez az egész...

- Na várjunk csak... - néztem rájuk. Ti... most azért vagytok itt, mert nekem meg kell tanulnom egy leckét? - kérdeztem. 

- Nagyjából. 

- Milyen leckét? 

- Erre majd te fogsz rájönni. - válaszolta Joe.

- És ha nem jövök rá?

- Biztosan rájösz, Scar. Emiatt ne aggódj. - mondta Patrick.

- Jó, de... mi lesz... ha megtanultam? 

- Akkor többé már nem lesz szükséged ránk. Legalább is nem itt, közvetlen a közeledben. - mondta Patrick. 

- Elhagysz? - kérdeztem. 

- Ha a sors majd úgy kívánja, muszáj lesz. 

Bólintottam. 

Fel kellett fognom ezt az egészet. Hogy is gondolhattam arra egyáltalán, hogy majd Patrick velem marad? Hisz ő egy angyal. Nem a földre született és nem élhet velem örökké. És különben is, magamtól is boldogulnom kellene. 24 éves vagyok. Már rég sínen kellene lennie az életemnek, viszont annyira elfoglaltam magam az öngyilkossággal, hogy meg sem próbáltam megváltozni. Talán ezt a leckét kellene megtanulnom?
Egy biztos: Soha többé nem bántom a testemet. Nem fogok több sebet ejteni rajta a saját kezem által. És mindezt nem miattam, hanem Patrick miatt. Hatalmas szíve van, bármit megtenne értem. Szóval ezentúl nekem is tennem kell érte. 

- Szomorú vagy? - kérdezte Patrick. 

- Nem. - mosolyodtam el halványan. - Csak belegondoltam abba, hogy milyen lesz nélküled. Alig vagy itt pár napja, viszont... változást hoztál az életemben. Egy éve nem mosolyogtam már ennyit, mint az utóbbi néhány napban. Őszinte mosollyal. 

- Gyere ide! - ölelt át. - Még egy ideig biztosan itt leszek, ne aggódj.

Visszaöleltem.

Most jövök rá, hogy imádom Patrick öleléseit. Az angyalok tényleg lenyűgözőek.

Még a halálangyalok is.