The Guardian(hungarian)//befejezett//

Nincs többé szükséged rám...

- Ezt hogy érted? - kérdeztem ijedten.

- Megerősödtél. Bátor vagy. És tudod mit akarsz. Összeszedted magad. Én... befejeztem a munkámat.

- Mi? Nem! Én nem is...

- ... de igen. - szakított félbe. - És ezt te is jól tudod. Nincs többé szükséged rám.

Egy gombóc gyűlt a torkomban.

- Ezt nem hiszem el... Nem mehetsz el!

- Nincs más választásom. Megállapodtam odafent.

- Akkor valami baj történt, rosszul látják ott fent. Én nem vagyok jól, nem... egyáltalán nem. - ráztam meg a fejemet.

- Scarlett. - fogta meg Patrick az arcomat. - A szíved mélyén te is tudod, hogy ez nem igaz.

Lesütöttem a könnyekben úszó szemeimet.

- Akkor sem teheted ezt... - suttogtam. - Mindezek után... nem mehetsz csak úgy el, Patrick.

- Sajnálom. - suttogta. - Szerinted én vissza akarok menni oda? 

Annyira közel volt már az arcunk, hogy éreztem magamon forró lehelletét.

- Akkor csak... csókolj meg. - mondtam.

- Nem, Scarlett. - húzódott el azonnal és közben letörölte a könnyeit is. - Nem.

- Előbb utóbb meg kell majd tenned, Pat. Ha meg elmész... úgysincs értelme az életemnek.

- De igen, van! Ne mondd, hogy azért harcoltam eddig, hogy minden kárba vesszen? Hogy a végén ugyanoda kössünk ki, ahonnan elindultunk? Nem, Scarlett. Azt akarom, hogy élj! Hogy éld az életedet tovább!

- De nem megy nélküled, nem érted? - sírtam.

- De igen, menni fog.

- Nem vagyok elég erős. - tiltakoztam.

- De az vagy. Két percem maradt. - jelentette ki.

- Ne menj. - öleltem át. - Kérlek...

- Muszáj.

- Akkor nem engedlek.

- Ez nem tőled függ, Scarlett.

- Akkor... akkor öngyilkos leszek. - néztem a szemeibe.

- Ha már csak ezt fontolgatod a fejedben... akkor nem lesz más választásom, mint elvenni az emlékeidet rólam és mindenről ami az utóbbi hónapban történt. Ezt szeretnéd? Mert megteszem.

- Nem veheted el az emlékeimet. - ráztam meg a fejemet. - Azt is elvennéd, ami egész életem legjobb dolga volt?

Könnyben úsztak a szemei és elnézett rólam.

- Hát persze, hogy nem szeretném. - suttogta.

- Akkor ne tedd. - fogtam meg az arcát.

Halványodni kezdett.

- Akkor ígérd meg, Scarlett. Ígérd meg, hogy élsz tovább.

Kisírt szemekkel néztem rá.

- Ígérd meg! - suttogta. - Ez az utolsó kívánságom.

Már annyira halvány volt, hogy szinte alig láttam.

- Szeretlek...

Ez volt az utolsó szó. Az utolsó szó, ami elhagyta az ajkait. Az utolsó.

Ott álltam a sikátorban, lekuporodtam a földre, hátamat a falnak vetettem és csak sírtam. Perceken, ha nem órákon keresztül sírtam ott egymagamban.