Lobbanj

1.

Mi történt?..- ugrott ki rémülten Ron az ágyából.
Én..- ködös tekintettel néztem rá.
Minden éjszakán ugyanaz a rémálom gyötör Harry...- ült le az ágyam szélére, megnyugvást sugallva.
Én is szeretném tudni az okát.- ráztam meg a fejemet hogy teljesen magamhoz térjek.
Ha te nem teszel semmit, majd én fogok!.- állt fel és eltökélten indult el az ajtó irányába.
Mire készülsz?.- akadályoztam meg a tervében.
Dumbledornak tudnia kell róla!.- akadt ki.
Majd én elmondom neki, de csak akkor ha eljön az ideje..- próbáltam lebeszélni róla.
Mire vársz még?.- épp elegendően emelte fel a hangját ahhoz, hogy értsem a célzást.
Tudnom kell mit jelent.. csak úgy tudom elmondani bárkinek is ha én magam is megértettem. Ami egyenlőre még várat magára...- tettem a kezem a vállára megnyugtatás képpen.
Hiszek neked Harry, de unom már hogy nem tudok végig aludni miattad egy éjszakát sem!.- fordított hátat és indult el az ágya irányába.
- Az este hátralévő részében féltem lehunyi a szememet, főként Ron miatt mivel semmi kedvem nem volt hallgatni a szövegelését arról hogy nem tud aludni, gyötörnek a rémálmok.-

Jóreggelt srácok!.- nyújtotta el magát Neville az ágyában.
Hogy ébredsz minden reggel ilyen kipihenten?.- csodálkozott el a fiún Ron.
Altató bűbáj.. egy éjszakát bírtam nélküle Harry miatt.- csapta be maga mögött az ajtót.
Hogy nekem ez eddig miért nem jutott eszembe?.- vágta homlokon magát.
Mert mint mindig, minden máson jár az eszed..- ásítottam.
Most azt akarod mondani hogy nekem felesleges dolgokon jár az eszem?.- nézett rám kikerekedett szemekkel.
Igen!.- nevettünk össze a legjobb barátommal.
- Lassan de biztosan elkészültünk és elindulunk az ebédlő felé ahol Hermione mellé ültünk le.-

Jóreggelt fiúk.- üdvözölt kedvesen minket, mint ahogy minden reggel teszi.
Neked is Hermione!.- néztem szét a mai menün.
Mindenből enni akarok!.- csillogott Ron szeme a rengeteg étel láttán.
Úgy egyél hogy ma Kedd van és Kedden
Repüléstan van, Madam Hooch nem fog örülni ha megint kihányod a reggelidet!.- figyelmeztette Hermione.
Nem fogom!.- szégyellte el magát.
Mintha legutóbb is ezt mondta volna, ugye Harry?.- nézett rám Hermione.
De, egész pontosan valahogy így.." Ne aggódjatok minden a legnagyobb rendben lesz".- nevettünk.
Szép kis barátok!.- nézett minket karba tett kézzel Ron.
- A Reggeli közepét a Mardekár " szőke hercege" zavarta meg.-

Úgy látszik minden szemetet össze fújt ma reggel is a szél!.- nevetett ránk gúnyosan.
Hogy van az arcod Malfoy?.- vágott neki vissza Ron.
Soha jobban Weasley patkány!.- vállat vont majd elsietett.
Ő az aki sose fogja megunni magát..- szörnyülködve néztem utána.
Legalább megtudta hogy ne packázzon többet Hermionéval!.- nevetett.
Nem vagyok rá büszke, de így igaz.- helyeselte a göndör hajú barátnőnk.

Draco Malfoy szemszöge:

Mennyire nagyra vannak magukkal ezek a semmirekellők!.- szörnyülködve nézett vissza Monstro.
Ne is foglalkozzunk velük, még az is fáj ha rájuk nézek!.- szólt közbe Crack.
Mégis ti beszéltek megállás nélkül róluk!.- förmedtem a két idióta haveromra.
Ugyan már srácok, ne legyetek ilyen bénák, hiszen ma megint láthatjuk ahogy Weasley szerencsétlenkedik.- huppant le nagy lendülettel mellém Pansy.
Nem csak ő béna!.- javítottam ki a rövid sötét hajú lány mondandóját.
Igen..Igazad van!.- lökött meg kacéran a vállával.
Finom ez a szendvics!.- nézett rám Crack.
Olyan mint egy szendvics!.- álltam fel és hagytam ott őket.
- Az agyamra mennek ezek az idióták, nem is értem hogy miért pont ezzel a sok szerencsétlennel sodort össze az élet. Az apám ekkori éveiben tele volt a Mardekár leleményes diákokkal, akik a világ uralmának a tervén dolgoztak..
Ezek meg csak esznek és marhaságokat pofáznak..-