Lobbanj

6.

És most beszélj!.- visszhangzott a hangja pár kanyarral arrébb.
- már épp szólásra akartam nyitni a számat, de mielőtt válaszolhattam volna neki teljesen elsötétült minden, az utolsó emlékem a két szürke szempár amivel megrémülve nézett rám, teljesen elfelejtkeztem magamról.-

Azt hittem hogy meghaltál, már épp azon gondolkoztam hogy hová temessem a tested..- jóízűen harapott bele egy zöld almába Draco Malfoy
Hol vagyok?.- rémültem meg és néztem körbe a szobába, ami meg kell hagyni meglepően rendezett és letisztult volt.
Nem emlékszel?.- tette le az almát a tányérra és állt fel majd indult el felém.
Nem..- húzódtam hátrébb az ágyban egyre jobban és jobban magamra ráncigálva a takarót.
Ne aggódj nem bukok a magadfajta lányokra..- turkált a szekrényében.
Magamfajta?.- kérdeztem vissza.
Most tényleg ez érdekel?.- hajolt hátra hogy megmutassa a szarkasztikus nézését.
Igen.. vagyis NEM!.- zavarodtam össze, mert igazából eléggé kíváncsi voltam rá, de ezt egyáltalán nem akartam a tudtára adni.
Most igen vagy nem?.- kuncogott majd az ágyra dobott egy ruhát amit felvehetek.
Őszintén nem különösebben érdekel, mivel te sem vagy az esetem.- az ágyból kimászva a kezemben tartottam a ruhát és a velem szemben álló szőke fiút néztem.
Elfordulnál?.- szegeztem hozzá a kérdésem, teljesen el volt varázsolva.
Hogyne..- fordult meg.

Draco Malfoy gondolata:

Szótlanul álltam, szót fogadtam, nem feleseltem vissza neki..valami megálljt parancsolt nekem.
A tükörképét fedeztem fel az ablakban ami teljesen letaglózó volt, becsuktam a szememet, de képtelen voltam kiverni a fejemből a bársony bőrét ahogy a csipke melltartó húzódik a tökéletesen ívelt hátán, egy tincs a hajából fénylett a közepén ami a dereka közepéig ért ahol az apró falatnyi bugyija húzódott. Megfeszültek az izmaim, muszáj voltam mégegyszer rá pillantani, életemben először képtelen voltam parancsolni magamnak, teljesen elfelejtettem az önmegtartóztatás fogalmát.-

Elizabeth Lastrange szemszöge:

Még ma visszakapod a ruhát.- indultam el az ajtó irányába amint felöltöztem.
Nem tartom jó ötletnek..- furán nézett rám.
Miért is nem?.- fordultam felé, amire ő végig nézett rajtam.
Mivel szombat.. öhm pontosan.. dél van. És a Mardekár házban vagy..- kezdett bele.
Ne is folytasd.. ennél rosszabb napom már nem is lehetne.- dobtam le magam újból az ágyába.
Rosszabb? Más tudod mit meg nem adna ezért?.- túlságosan a szívére vette az előbb elhangzott mondatomat.
Ugyan már!...- legyintettem felé.
Nem érdekel, hogy elhiszed e vagy sem.- játszotta a nagyfiút miközben fenn hordta az orrát.
Nem érdekel engem sem!.- dőltem hátra a hideg falnak.
Nagyon idegesítő vagy.. emlékszel valamire a tegnap estéből?.- kérdezte majd terült el a karosszékben.
Az utolsó emlékem egy erős fényesség és persze az hogy a földre esek.- kislányos zavaromban a takarót piszkáltam.
Nem estél a földre..- dünnyögte.
Ezt hogy érted?.- néztem rá.- te is ott voltál?.-
Egy igazi Einstein vagy..- forgatta meg a szemét.
Te csináltál velem valamit?.- álltam fel az ágyból.
Megőrültél?.- állt fel ő is.
Akkor mit kerestél ott?.- enyhén megemeltem a hangomat.
Mivel a Mardekár részlegben voltál és én Prefektus vagyok aminek az a dolga hogy...-
Tudom mi a dolga!.- szóltam közbe.
Jó, akkor nem mondom el.- ült vissza a székbe és dőlt hátra.
Csendbe leszek..- a földet bámulva ültem vissza énis.
Szóval... Este amikor az elkerülő folyosón voltam, hangos beszédre lettem figyelmes.. nem tudtam kiaz így hát megnéztem hogy jól megbüntessem az illetőket. De te voltál ott és..-
Alastor Mordon..- álltam fel újra és idegesen járkálni kezdtem.
Mostmár emlékszel?.- egyenesedett fel.
Semmire sem emlékszem abból amit mondott..- kaptam a fejemhez.
- pár perc erejéig idegesen járkáltam a szobába, aztán leültem és csak néztem magam elé. Nem tudom meddig voltam elbambulva de Malfoy már az asztalnál ült és írt valamit.-