Lobbanj

5.

Már itt vagyok, mehetünk!.- néztem utoljára végig magamon.
Ez csak egy kviddics meccs, nem kell ennyire kicsípni magadat.- forgatta meg a szemeit.
Ez csak egy kviddics meccs.. nem kell ennyire idegeskedni ha késünk..- hunyorítottam.
Most komolyan vitatkozni akarsz?.- kérdezte.
Én nem, de csak ha te sem..- indultam el a Griffendél klubhelyiségéből.
- Végig szelve a Roxfort folyosóit hamar a pálya mellett találtuk magunkat, az egész iskola és még pár meghívott vendég is részt vesz a Mardekár és a Hugrabug nagy mérkőzésén. Ahol a csapatok nem csak a játékbeli szenvedély miatt akarnak nyerni, hanem már a túlerőben elnyomó fölényesség miatt.-

Hogy vagy Harry? Jó hogy ittvagy.- szólította le egy lány.
Jól vagyok, Cho bemutatom Elizabethet.- néztek rám.
Szia, örülök hogy megismerhetlek.- nyújtottam a kezem felé.
Énis örülök!.- hangsúlyozta ki a válaszát miközben kezet fogtunk.
Beszélhetnénk négyszemközt Harry?.- kérdezte tőle a nem túl szimpatikus lány.
Persze.. fent találkozunk Elizabeth.- nézett rám majd hirtelen sarkon fordult és elindult.
- Remek, egész nap ez van de hogy még most este is, ez a nap nem is alakulhatna jobban..-

Mindenkinek jobb ha ezt felveszed!.- landolt egy zöld Mardekár sál az arcomba.
A másik csapatéból nincs nálad?.- fogtam két újjal a sálat.
Inkább örülj hogy személyesen tőlem kapod!.- nézett végig a tömegen.
Eddig nem sok okot adtál arra, hogy bárminek is örüljek ami tőled van..- szaladt ki ez a végig nem gondolt mondat a számon.
Nem mintha eddig megérdemled volna..- sanyarú arccal ment tovább.
- Nagyot téved ha azt hiszi hogy ebben fogok lenni...
Elindultam a végtelennek látszó kettes lelátó lépcsőjén felfelé, de nem tartott sokáig hiszen varázs lépcsővel volt dolgom.

Harry holvan?.- támadott le egyből Ron.
Choval elment beszélgetni..- lepődtem meg Ron hirtelen letámadása miatt.
Na mindegy, gyere ott ülünk.- húzott maga után az első sorba.
Hermione!.- lepődtem meg a lány láttán.
Szia Elizabeth.- ölelt meg mihelyst leültem mellé.
Jól vagy?.- néztem végig rajta.
Egyre jobban, hivatalosan csak holnaptól vagyok "szabad" de Madam Pomfrey kivételt tett velem.- nagyon örült ennek a dolognak, hiszen szinte virágzott az arca.
Örülök hogy így alakult és itt vagy!.- mosolyogtunk egymásra.
Most kezdődik! Figyeljetek!.- örjöngött Ron.
- A játékosok egymás után a seprűjük mellett sétálva a pályára vonultak, kezet fogtak egymással majd lassan a seprűre ültek és egy hangos sípszó után máris az ég felé repültek.
A nézőtér átváltott a tombolás tető fokára. -

Ott van Draco Malfoy!.- kiáltották a lányok mellettem.
Sosem láttam még ilyen dögösnek!.- folyt a nyáluk.
Nem tudom mit esznek rajta!.- mondta Hermione.
Én sem..- dugtam el a sálat a táskám legmélyebb pontjára.
De azért akadnak köztük helyes fiúk!.- súgta oda hogy más ne hallja.
Igen..- néztem Malfoyra aki szintén rám pillantott aminek köszönhetően akkorát dobbant a szívem hogy hirtelen megszédültem és felugrottam...
Hova mész?.- lepődött meg Hermione.
Sehova sem..- ültem vissza és próbáltam úgy csinálni mint ha mi sem történt volna, próbáltam csillapítani a szívdobogásomat.
Lemegyek innivalóért.- próbált felállni Hermione.
Hagyd majd én.- pattantam fel előtte és egy pillanat alatt hagytam ott őket.
- szokatlan érzés öntette el a testem...
A szívem a torkomban dobogott és a gyomromban mintha a történelem legnagyobb vihara tombolna.-

Miért vagy itt?.- jelent meg Harry a semmiből.
Megijesztettél.- kaptam a kezemet a pálcámhoz.
Bocsánat, jól vagy?.- fogta meg a karomat.
Csak kicsit sok ez a hangzavar.- húzódtam el tőle.
Szeretnél máshová menni?.- kérdezte.
Nem, menjünk vissza Ron már biztos hiányol, csak minden előtt vigyünk fel innivalót.- indultam el.
Ronnak fel sem tűnik hogy se én se te nem vagyunk ott..- nevetett miközben a lépcsőn sétáltunk felfelé.
- Mikor felértünk Harrynek majdnem kiugrott a szeme a barátja láttán, az ölébe kapta Hermionét és senkivel sem törődve megpörgette a levegőben..
Sose voltak ilyen barátaim, sőt ilyen emberek az életembe..-