Lobbanj

17.

Mondd el neki!.- kisebb vita szűrődött ki a Griffendél klubhelyiségéből.
Bocsi, nem akartam zavarni. Már itt sem vagyok.- mentem tovább.
Jó hogy itt vagy ne is menj el, Harry mondani akar neked valamit!.- állt az utamba Ron.
Ronnak teljesen elmentek otthonról, ne is törődj vele!.- kapkodott Harry.
Ha te nem mondod el akkor én fogom!.--
Mondjátok már miről van szó!.- szóltam rájuk a kelleténél kicsit hangosabban.
Harry odáig..- kezdett bele Ron.
Ne is figyelj rá!.- ugrott elé Harry és lökte félre Ront.
Odáig van érted!.- mondta ki Ron miközben Harry próbálta a száját befogni.
Ron együtt van Lavenderrel!.- terítették ki előttem a lapjaikat egymásról.
Ha jól értem..TE.- mutattam Harryre- "odáig vagy értem".. TE- mutattam Ronra- pedig összejöttél Lavenderrel úgy mint egy kapcsolatban?.- kerekedett ki a szemem mielőtt a tenyerembe temettem volna a fejemet.
Valahogy úgy.- mondta vörösödő arccal Harry.
Ez nekem sok egy napra.- indultam el a szobám felé.
Mondtam hogy ne mondd el neki!.- támadtak újból egymásra, visszhangzott az egész helyiség tőlük.
- fáradt vagyok testileg, lelkileg. Kimerültem teljesen, szükségem van egy kiadós alvásra vagy egy egész éjszakán át tartó gondolkodásra. Vajon tényleg fontos vagyok neki? Ahogy az egykori igazgató nő mondja?.. -
..

Psszt! Psssszt!! MALFOY!.- invitáltam be a fiút egy üres terembe hajnaltájt.
Most fogok végezni az éjszakai felügyelettel.- nyúzottnak tűnt.
Akkor később..--
Attól még elmondhatod amit akarsz!.--
Meggondoltam magam.- indultam el az ajtó felé.
Eliza!.- állta el az utam.
Nem tudom,.. csak úgy éreztem hogy beszélnem kell veled.- sütöttem le a szemem.
Mindig mi kapjuk az éjszakát, annyira unom már!.- beszélgettek a folyosón.
Gyere!.- húzott maga után a kezemet fogva.
Kizárt!.- satuztam le a Mardekár klubhelyiségtől pár sarokra.
Mindenki alszik, a többiek meg még nem értek vissza.- magyarázott.
Akkor sem!.- mozdulatlanul álltam.
Beszélgetni akartál nem?.- fáradtan pislogott.
Igen, de..--
Ha ez a hely nem jó akkor "sajnos" el kell halasztani.- mondta.
Akkor majd legközelebb.- léptem hátrébb tőle.
Ahogy érzed..- forgatta meg a szemét.
Nem szeretnék a szobádba menni..- elviselhetően hisztiztem.
Akkor menjünk a te szobádba?.- tárta szét a kezeit.
Akkor siess!.- egyik lábam után kezdtem el szedni a másikat.
Nem komolyan gondoltam! Hé várj már..!- rohant utánam.
Nem fogunk oda érni!.- álltam meg.
Egy igazi Einstein vagy!.- gúnyolódott.
Add a kezed!.- néztem rá.
Minek?.- értetlenkedve nézett.
Csak add!.- nyújtotta a kezét.
- hopponálás segítségével azonnal a szobámba lettünk, néha olyan későn jutnak eszembe a legjobb dolgok..-

Ugye tudod hogy ez nem megengedett a Roxfort falai között?.-
A nyaklánc.. és ugye tudod hogy kétszer is megcsókoltál...- szaladt ki a számon.
Nem nagyon ellenkeztél..- védekezett.
Mert nem volt rá időm..- hadováltam.
Ugyan Lastrange.. mind a ketten tudjuk hogy ez nem igaz!.- lassan közeledett felém.
Megtennéd hogy nem közeledsz felém ilyen sejtelmesen?!.- érkeztem meg a falhoz ahonnan már nincs hátrább.
- nem vette a lapot, a számra nézett amit önfeledten haraptam be. Alig pár centi távolságra az arcomtól behunytam a szemem és vártam, hogy megcsókoljon.-

Mondd ki.- tartotta a távolságot.
Micsoda?.- nyitottam ki a szemem.
Mire gondolsz most?.- kérdezte.
Arra hogy ne legyél a közelembe.--
Őszintén Lastrange!.- egyre jobban távolodott tőlem.
Csókolj meg!.- tapasztottam be a számat.
- ez hogy fordulhatott elő?!.-

Varázslat!.- biccentett a pálcája felé amit a kezében tartott.
Elment az a maradék eszed is?.- vörösödött ki az arcom.
El, teljesen elvetted.--
Ho..--
- újból ölelték az ajkai az enyémet. A homlokát az enyémnek támasztotta..-

Mostmár megyek..- mondta.
Ne!.-
- megfogtam az ingje gallérját és magamhoz húztam, lábujjhegyre állva nyomtam a számat az övéhez.
Malfoy az ágyra lökött és teljesen rám nehezedett, miközben a nyelvünk újra és újra összefonódott. A kezét a testem oldalán csúsztatta lefelé egészen a térdemig, megfogta és széthúzta a lábam, hogy elhelyezkedjen közötte.
Többet akartam belőle, az ingjébe markoltam és húzni kezdtem. Felfogta a jelzésemet, megszakítva a csókunkat felegyenesedett és levette magáról.
Ez alkalommal van lehetőségem felfedezni a testét, lecsúsztattam a kezem a karján, bicepszének kemény domborulatán majd egyenesen a mellkasára, aztán az ujjaim a hasán pihentek meg.

Le kéne állítanod.- simította végig kezét a testemen.
De nem akarom, hogy leállj!.-
A francba is, olyan jó illatod van.-

Hirtelen hátra húzódott és szinte őrült sebességgel kezdte el kigombolni az egyenruhám fehér ingjét. Amikor az utolsó gombhoz ért lerántotta a melltartómat egészen addig amíg a melleim ki nem szabadultak a csipkés kosárból.
A nyelvével az egyik mellbimbómat kezdte cirógatni. Majd a másikra siklott, és ugyanezt megismételte, majd a szájába vonta egyetlen erős húzással.
A testem az övének feszült, és a férfiassága, ami eddig a lábamnak nyomódott, most keményen feszült a lábam között.
A mellbimbóim kiszabadult Malfoy szájából.
A szemembe nézett, kigombolta a szoknyámat, lassan elkezdte lefelé húzni a bugyimmal együtt, úgy, hogy közben le sem vette rólam a szemét.
Felemelkedtem, hogy könnyebben le tudja húzni a csípőmről a ruhadarabokat. Malfoy felállt és mutatta, hogy üljek fel. Ahogy felültem levette rólam teljesen az ingemet, aztán kikapcsolta a melltartómat, és oldalra dobta.

Még sokkal gyönyörűbb vagy meztelenül az ágyban, mint ahogy azt előre elképzeltem. És hidd el, nagyon sokat gondoltam már erre.- huncut mosoly ült az arcára.

- Újra fölém kerekedett, a térdem alá nyúlt, és elhelyezkedett a lábam között. Még mindig rajta volt a nadrágja, azt akartam, hogy minél előbb megszabaduljon tőle.
Malfoy felém húzódott, közben a kezével a combom oldalát simogatta, majd megcsókolta a köldökömet, aztán a vénuszdombomat.
Ezüstös szemével engem vizslatott,
miközben marokra fogtam a takarót, hogy az ágyon bírjak maradni.-

Istenem, annyira szexi vagy!.- lihegte Malfoy, miközben újra leeresztette a fejét, hogy a nyelvével tovább kényeztessen.

- Csak akkor vettem észre, hogy már nincs felettem, amikor kitisztult a világ. Ő addigra megszabadult a maradék ruhájától, és újból
fölém hajolt.-

Muszáj benned lennem!.– suttogta a fülembe, és szétnyitotta a lábamat a kezével.
-Éreztem, ahogy belém hatolt.-

Annyira nehéz lesz visszafogni magam, de megpróbálok lassú lenni, ígérem!.- zilált felettem.

-Hangja megfeszült, nyakán az erek kidagadtak, ahogy lassan beljebb hatolt.
Feszített, de jó érzéssel töltött el.-

Fáj?.- nézett rám.
Nem, jó érzés!. – biztosítottam róla.

-Újra mozgatta a csípőjét, aztán újra lökött egyet, amitől hirtelen felnyögtem élvezetemben. Jó érzés volt, még annál is jobb.-

Ez tetszik?. – kérdezte Malfoy elképedve.
Igen!.- haraptam be alsó ajkamat.

-Becsukta a szemét, hátrahajtotta a fejét, és hangosan felnyögött, ahogy egyre gyorsabban mozgott. Észleltem, ahogy a testemben egyre erőteljesebb lesz az érzés. Felemeltem a csípőmet, hogy közelebb kerüljek hozzá, amitől ő csak még jobban elveszítette az eszét.-

Ó, istenem, annyira elképesztő vagy!.– mondta a nyögések közepette, miközben bennem mozgott.

-Felhúztam a térdem, hogy átkarolhassam a csípőjét, mire remegni kezdett. Erőteljesen nyomások után megmerevedett és hangosan pihegett a fülembe, testének teljes súlyával rám
nehezedett. Továbbra is bennem volt.
Pár óra telhetett el amikor is valaki felébresztett.-

Beteg vagy?.- lépett be az ajtón Alice.
Ne!.- akadtam ki, megrémültem hogy meglátja Malfoyt..