Lobbanj

21.

Hogy voltál rá képes?.- sokkolta a hír.
Ígérd meg hogy senkinek sem mondod el!.- térdeltem le előtte és fogtam meg a kezét.
Ez nem ilyen egyszerű!.- állt fel és sétált össze vissza.
De! Ilyen egyszerű..- néztem a zavarodott lányt.
Hányszor?.- üres tekintettel nézett rám.
Kétszer..--
Úristen!.- rám se bírt nézni.
Tudom...--
Egyébként egy Malfoyról beszélünk? Arról aki mindenkit bánt? Aki arra tette fel az életet hogy megkeserítsen másokat?..- újból rám fagyott a tekintete.
Egy teljesen más oldalról ismertem meg..- próbáltam a lelkére hatni.
De a nézésedből ítélve bebizonyosodott hogy nincs másik oldala, igaz?.- fogta a fejét.
Igen.. vagyis nem tudom..- üresnek érzem magam.
Nyugtass meg hogy nem érzel iránta semmit..- akadt ki.
De volt egy tervem, értsd meg!...- hadonásztam.
Igen? És mi volt a terved? Akkor mondd el..A és B terv is van ügye? Mert mindig kell hogy legyen legalább két opció..- nyugtalankodott.
Persze hogy van..- tétlenül álltam vele szembe.
Akkor halljam, mi volt az A terved?.- csukta be a szemét.
Első és a legfontosabb az volt hogy ne zúgjak bele!.- vágtam rá.
Volt? Na inkább mondd a B tervedet!?.- még mindig csukott szemmel állt előttem.
Nem el rontani az A tervet..- támaszkodtam az asztalra neki háttal.
És mi lett a vége??.- hallottam a lépteit ahogy egyre közelebb ér hozzám.
Nem tudom..- hajtottam le a fejem.
De tudod!!.- fordított maga felé.
Azt hiszem belezúgtam..- szégyelltem el magam.
Nem! Ezt verd ki a fejedből!!.- rázta meg a fejét.
Próbálom, de nem megy!.- szökött ki pár kósza könnycsepp a szememből.
Szedd össze magad.- törölte meg az arcom.
Itt a barátnője..- könnyes szemmel néztem rá.
Van még valami esetleg amit tudnom kell?.- 
Nem jut eszembe más..--
Még szerencse.-- teljes sokkban ült le az ágy szélére.
- teljesen kiveséztük az összes lehetőséget és mindegyik végén az szerepel hogy nem jövök ki jól ebből..
Egész éjszaka beszélgettünk, később mikor feloldódott a hangulat elkezdett mesélni róla és Viktorról, hogy hogyan is telt a hetük. Nagyon örülök a boldogságának, Kitűnő eredményekkel tért vissza! A Roxfort összes diákja büszke lehet rá, hiszen kenterbe verte a többi iskolás diákot. Nem hagyott magamra, tudta hogy szükségem van valakire, hamar elnyomott mindkettőnket az álom.-

Jóreggelt! Készülődj!.- keltett fel Hermione.
De hiszen ma nincsen tanítás!.- bújtam a takaró alá.
Az lehet, de a holnapi bálra senki nem fog helyetted előkészülni..- lökdösött.
Megyek!.- morogtam rá.
Siess! Még meg kell keresni a többieket is..-pakolt a táskájába.
Többiek?.- kínok kíséretében másztam ki az ágyból.
Ginny, Parvati, Alice, Luna, Cho..- kezdte el a lányok nevét sorolni.
Cho? Nem hiszem hogy akarna velem egy légkörbe lenni.- világosítottam fel.
Megoldjuk! Hiszen én se vagyok oda Ginnyért most..- húzott ki az ágyból.
- egy gyors zuhany után felkaptam magamra egy elegáns utcai ruhát ami ma kivételesen engedélyezett volt.-

Hova mentek?.- állt a szobája ajtajában Lavender.
Csak Roxmortsba.- néztem rá.
Mehetek? Vagyis csak hogy ha nem bánjátok hogy ott legyek..- néztünk össze Hermionéval.
Azt hittem azon vagy hogy minél jobban elkerülj engem..- mondta Hermione.
Nem, csak azt hittem hogy Ron miattad nem akar engem, de mint kiderült nem tehetsz róla, senki sem tehet róla..- nézett maga elé.
Gyere!.- karoltam át a nyakát és mosolyogtam rá.
De remélem többet nem hibáztatsz Ron hülyeségei miatt.- szúrta még oda neki utoljára Hermione.
Nem..- mosolyogtak egymásra.
- Laza másfél óra alatt nagy nehezen sikerült össze szedni mindenkit. Nem beszélve arról mire félsikerrel elindultunk..mert az volt csak az igazán nagy kihívás!.-

Ne nézz oda!.- szorított maga mellé Hermione.
Hova?.- néztem körbe, de egyből megakadt a szemem Malfoyon és Astorián.
Szerinted miért mondtam hogy..NE?.- ráncolta a homlokát a tettemre.
Nem számít!.- álltunk meg a kapuban Lunára várva.
Folyamatosan téged néz..- súgta a fülembe.
Ennyi telik csak tőle..- fordítottam hátat nekik mit sem törődve tovább velük.
LUNA!.- kiáltott a szőke, hosszú hajú lánynak Alice.
Sziasztok! Remélem nem baj hogy Cedrik is jön velünk..- üdvözölt kedvesen mindenkit.
Nem baj.- ámultak a lányok Cedrik láttán.
Szia Eliza.- állt meg mellettem.
Szia, hogyvagy?.- karoltam át a fiú kezét.
Egyre jobban!.- fürkészte az arcomat.
Ennek örülök!.- feltűnően nevettem a kelleténél hangosabban, miközben hátra néztem kíváncsiságból. Malfoy nézett minket, ahogy észrevette hogy rápillantottam és idegesen még Astoriát is otthagyva besietett az iskola falai közé.
Menjünk!.- húzott el Hermione Cedrik karjai közül.
- szakadó hóesésben sétáltunk végig, annyira sűrű volt, hogy alig láttunk magunk előtt valamit, még szerencse hogy oda találtunk Roxmortsba.-