Lobbanj

32.

Azt akartam hogy jobb legyen..- megtörtem.
És jobb lett?.- leporolta magát újból és felállt.
Csak könnyebb...- suttogtam.
Nem volt jogod döntést hozni mások felett, mások érzéseiről..- érzelem mentes arccal nézett rám.
Én nem is akartam, de neked sem volt jogod ahhoz hogy megnézd az aktámat!.- keltem ki magamból.
Te már úgyis döntöttél azelőtt helyettem..- indult el.
Nem kellett a sajnálatod!.- ordítottam utána.
Sajnálatom???.- ingerülten jött felém.
Igen...- zártam magam köré a kezeimet.
Elvetted tőlem az első igaz szerelmet, egy olyan döntést ami engem illetett! Tisztában vagy ezzel?.- borult ki teljesen.
Ugyan már..- nevettem.
Elég ebből.. TE lezártad, innentől kezdve viselkedj is úgy.- mondta ridegen.
Igazad van, sajnálom.- néztem a kezemen végig folyó vért.
Tudod az a legviccesebb az egészben, hogy már másodszorra is fellobbant a szívem miattad..- nevetett saját magán- ha ez ma mind nem történik meg
- mutatott körbe-
Ha ma nem derül mindenre fény.. tudod mit? Inkább hagyjuk az egészet a francba!..- zárta rövidre.
Pansy nyitotta fel a szemem arra hogy csak egy teher lennék neked..- mondtam.
Pansy? Az a Pansy?.- mutatott a folyosó irányába.
Igen..-
Te nem vagy normális!.- fogta a fejét.
Tudom hülyén hangzik.. de..- dadogtam össze vissza.
Hülyén? Teljesen őrültségnek hangzik! Tudod te egyáltalán milyen rossz volt nekem? Egy óriási darabot téptél ki belőlem. Minden kibaszott nap éreztem azt az űrt, de fogalmam sem volt mi az és miért van bennem.. olyan dolgokra vetemültem miatta amik nem történtek volna meg ha nem műveled ezt velem..- túrt bele a koszos hajába
Csak jót akartam..- hajtottam le a fejem.
Nekem vagy magadnak?.- kérdezte.
Mindkettőnknek..- néztem mélyen magamba.
Elba*tad..-
- képtelen voltam egy újabb szót is kipréselni a számon, közelebb léptem hozzá és a mellkasának dőltem, szorosan megöleltem. Ő nem cselekedett, leengedett karokkal állt és csak nézett maga elé.-

Együtt sikerült volna..- eltolt magától, hátrébb lépett és én csak néztem az egyre jobban távolodó alakját.
- millió darabra törtem, ha én ezt érzem, akkor ő vajon mit érezhet?. -

Draco!.- rohantam utána, hisz nem hagyhattam hogy így elmenjen.
- amint a diákokkal teli folyosóra értem, mindenki engem bámult.-

Hogy voltál erre képes?.- állt meg Ginny szemtől szembe velem.
Most nem alkalmas..- próbáltam kikerülni.
Nem alkalmas? Eljátszottad hogy segíteni akarsz nekem..- tartott vissza.
Semmit sem játszottam el!.- egyre jobban kalapált a szívem.
Ohh, dehogyisnem!.- lenézően viselkedett velem.
Azt hittem te képes lehetsz arra hogy boldoggá tedd! De tévedtem, nem vagy rá képes!..- löktem fel majdnem a vállammal ahogy elsiettem mellette mérgesen.
- még hogy én eljátszottam.. mindenkinek jót akartam, erre tessék.. semmit nem érdemelnek ezek, főleg nem jóságot.-

Eliza?!.-
Mivan?.- förmedtem az illetőre. 
Látom most nem alkalmas..- húzta össze magát Neville.
Nem tudtam hogy te vagy az.. mondd mit szeretnél.- próbáltam higgadt lenni.
Csak érdekelt hogy hogyvagy..- nézte a kezeit.
Teljesen elvesztem.- sóhajtottam.
Nagyon sajnálom amit tettem..- továbbra sem nézett rám.
Neville.. te nem tettél semmi!.- léptem közelebb hozzá.
Amikor megérkeztél, nagyon, de nagyon gonosz voltam veled.- kezdett bele.
Te nem..- szóltam közbe.
Aztán rájöttem magamtól is hogy te nem vagy rossz ember, sőt, az egyik legkedvesebb akit ismerek! Ha szükséged van valakire én itt vagyok..- nézett rám.
Köszönöm! Ez nagyon kedves tőled!.- öleltem meg mire összerezzent.
-  talán egy kissé eltúloztam amit az előbb gondoltam, akad néhány barát aki minden jóságot megérdemel..-

Hermione!.- kopogtam a lány szobájának ajtaján.
Nincs bent..- állt a mellette lévő szoba ajtajában Lavender.
Nem tudod hogy hol van?.- tétlenül álltam vele szembe.
Ha lenne egy tippem akkor az a könyvtár lenne.- mondta.
Már jártam arra és nem láttam ott..- csüggedten néztem magam elé.
Hozd helyre Eliza.-lépett elő Alice.- a Bagolyvárnál vannak.- mondta.
Köszönöm Alice!.- igyekeztem az említett hely felé.
- sejtésem sincsen hogy mi vár rám ott, de az biztos hogy nagy harag fog rám zúdulni..-