The Millionaire Magyar Fordítás [h. s.]

Prológus

Úgy döntöttem, hogy belekezdek egy másik történet fordításába is. Már beszéltem az írónővel és igazán örül, hogy leszeretném fordítani a történetét. A részek, nem tudom mikor fognak érkezni, de lassan haladok majd vele, hisz az eredetiben sincs eddig sok rész.

Szóval, jó olvasást a The Millionaire történetéhez!!!!

The Millionaire ~ Prológus

„Megmondtam, azt akarom, hogy itt legyen, mielőtt elmegyek!" Kiabáltam az egyik alkalmazottammal, aki reszketett mint a nyárfalevél. Ő jobban lesz, hisz itt nincs helye a hibáknak, az én bizniszemben.

Utálom ezt.

„Én, s-sajnálom Mr. Styles-" Bámultam őt, a szemeimmel átszúrtam már ha ez lehetséges, harag futott át az ereimben. „Kurvára ne dadogjon! Ez annyira bosszantó! Az a személy aki itt van, az egy komplett idióta!"

Láthatóan nyelt egyet, miközben a keze remegett. „Sajnálom, Mr. Styles. Mindent megtettem, hogy a fájlok ott legyen az ülésen, annak érdekében, hogy korábban haza mehetek." Felemeltem a levegőben a kezem. „Kíméljen meg a kifogásoktól, nem kellenek, ki van rúgva!"

Szemei elkerekedtek, tökéletes sokkban. „M-mi Uram?" És akkor megcsörrent a telefon. „Elutasítottad!" Vakkantottam, eliszkolt, de még hallottam, hogy motyog valamit az orra alatt, de nem figyeltem, a telefont néztem. Fontosnak kell lennie. Megnyomtam a válasz gombját. „Styles!" Csattantam.

„A mindenit Harry, hát hogy beszélsz egy öreg baráttal?" Felismertem ezt a hangot, kicsit meglepett vagyok. Megforgattam a szemem. „Jó napot, Mr. Cartlon, segíthetek valamiben?" Kérdeztem, türelmetlenül beletúrva a hajamba.

Kuncogást hallottam a vonal másik végén. „Ne légy türelmetlen, azért hívtalak, hogy azt szeretnénk, ha itt a klubban lenne a megbeszélés? Figyelj, egy golf verseny megint, és tudom, hogy szereted a kihívásokat."

Ezúttal én kuncogtam. „Tényleg, Mr. Cartlon, szeretem a kihívásokat. De most nem érek rá, az egyik alkalmazottam elbaszott valamit." Mondtam, aláírva néhány papírt. „Tudom, fiam, hogy milliomosnak lenni nem könnyű. Hogy megy az üzlet?"

„Egész jól." Mondtam egyszerűen. „De egyszerűen nem hagyhatom." Hallom sóhajtani. „Tudod, kell egy kis pihenés. Miért nem mész el pár napra. Mit szólnál, ha eljönnél a lányom születésnapjára. Most huszonhárom pénteken."

A homlokom ráncolom. „Lánya? Soha nem hallottam, hogy van." Úgy nevetett, hogy befogtam a jobb fülem. Fene vigye le a hangoskodását.

„Látod? Ez bizonyítja, hogy kell egy kis nyaralás." Sóhajtok, megdörzsölöm az orromat. „Oké. Oké, rendben elmegyek, ez a te ötleted, késő délután érkezek."

„Pompás! Alig várom, hogy találkozz a lányommal! Ő ma érkezik. Viszlát később, Styles."

„Igen, viszlát." Sóhajtok dühösen. El sem hiszem, részt veszek egy lány partiján. A lánya olyan lehet mint a többi akik, hangosan rágóznak, nagyon drámaiak, és a többi bosszantó szarság.

De én kész vagyok egy golf kihívásra, és azt hiszem Mr. Cartlon lánya születésnapi partija, jó ürügy a munka kerülésre, hisz mindenki ezt hiszi az újságokból, hogy munka mániás vagyok.

Mr.Styles a Styles Enterprises vezérigazgatója, tart egy kis szünetet. Unod már, hogy egy milliomos vagy?

A képen az erkélyen álltam, telefonba beszélve, ez még Kanadában volt.

Kurvára utálom, mikor az emberek pletykálnak. Különösen akkor, mikor valami butaságot olvasnak a címlapon „Mr. Styles, meg egy privát üdülőhely az oka, annak hogy üdül?" és a „Mr. Styles tényleg lusta? Mi történt a keményen dolgozó üzletemberrel, aki soha nem vesz ki szünetet?

Ezek a kíváncsi emberek soha nem fáradnak el?

Mikor fogják fel örökre, hogy soha nem megyek nyaralni? És ha kimegyek az irodából, akkor haza megyek, vagy egy találkozóra indulok.

Bazd meg.

Aláírok pár papírt, és felállok. Megigazítom a ruhám, megragadom a táskám, és kilépek az irodámból. Amint kinyitom az ajtót, a titkár felül, és mosolyogva intézi a papírokat az íróasztala mögött.

„Jó délutánt, Mr. Styles" Köszönt mosolyogva. „Elmegyek egy kicsit." Mondtam érzelemmentesen. „Körülbelül három napra, a papír munkát csak hagyja az asztalomon. A tárgyalásokat mondja le vagy helyezze át. És ha Mr. Ritz hív, azonnal szóljon."

„Igen, Uram. Bocsánat, hova megy Uram? És miért?" Kérdezte félénken. Összeszűkült szemmel néztem rá, láthatóan meghátrált a székében. Rávigyorogtam, rövid ideig.

„Ez nem a maga dolga. Ne tegyen fel kérdéseket. Csak végezze a munkáját." Mondtam elsétálva. „Igen Mr. Styles." Hallottam amint kedvesen mondja, mintha nem történt volna semmi.

Imádok irányítani, mindent, és mindenkit.