The Millionaire Magyar Fordítás [h. s.]

Chapter 8

Ez egy igazán rövid rész, telis teli izgalmakkal :)

8. Fejezet: Maszkok, és csillogó ruhák.

She wears a white dress

She sees the light and it's saying 'come back'

She's out the door but she hasn't left yet

„White dress – Parachute"

„Isabel, mit viselsz majd holnap?" Kérdezte Jenny, befestve körmeit kék körömlakkal, mielőtt fúni kezdené őket. „Egy ruhát, vagy valami mást?" A Mr. Styles, és Alexander eset után, elmentem ebédelni, mielőtt visszamentem a szobámba. Átöltöztem valami kényelmesebbe, és vártam, hogy a lányok megérkezzenek. Pontosan háromkor érkeztek. Kérdésekkel bombáztak a híres Mr. Stylesal töltött időről, türelmesen válaszoltam nekik.

„Nem, de terveztem, hogy ma vásárolok." Mondtam fújva a kifestett körmeimet. „Akartok velem jönni?" Mindhárman lelkesen bólogattak. Aztán egy hirtelen ötlet jutott eszembe. „Hé, vásárolhatnánk ruhákat is!"

Gale szeme felcsillant. „Úgy érted, azt akarod, hogy részt vegyünk a születésnapi partydon, holnap?

Bólintok. „Miért ne? Boldogabb lennék, ha ott lennétek srácok. Unalmas lesz, mivel akik eljönnek mind apa közeli barátai, és munkatársai. Ti hárman lennétek az egyetlen barátaim, akik ott lesznek." Jenny, Janice, és Gale örömükben sikítottak, felálltak megöleltek, amitől hangosan nevetnem kellett.

Elhúzódva néztem az órára. „Jobb lesz, ha megyünk, az üzletek öt körül zárnak. Nem akarjuk lekésni."

A nyitott szekrény előtt álltam, elővettem egy barack színű ruhát, fehér szandállal. Egyenesen a fürdőbe mentem, felöltözni. Miután felvettem a ruhám, kimentem Jennyhez. A tükör előtt állt, felkötöttem a hajam egy lófarokba, és tettem fel egy kis szájfényt.

Fogtam a fehér táskámat, beletettem a pénztárcámat, és a szoba kulcsát.

Eltelt néhány perc, mire mind elkészültek. Jenny megragadta a kocsi kulcsot, kimentünk a szobámból, és elindultunk. A nyomunkban vízhangzott az egész folyosó, ahogy egyenesen a parkolóba mentünk, Jenny Mini Cooperéhez.

Hangokat hallottunk, és meglepődtem mikor megláttam Alexandert, egy sokkal, idősebb férfival. Talán ő Jason Finch? Igaz lenne, amit Mr Styles mondo... Nem! Ne ítélkezz, Isabel. Még nem tudod a teljes történetet, kérdezned kell az apjáról.

„Menjünk." Tereltem őket. Janice volt az első, aki az autóban volt, egy fekete sportkocsi és egy ezüst SUV parkolt. Ahogy Jenny megpróbálta elindítani, valaki a nevemen szólított. Megfordultam, hogy szembe nézzek a szőke férfival, a többiek értetlenül bámultak. Miután komplikált Harryve, kissé zavartnak tűnt.

„Hová mész?" Kérdezte Alexander, elvezetve a tekintetét a lányokra, biccentett feléjük. „Ők a barátaid? Örülök, hogy megismerhetem önöket, hölgyeim."

„Igen, ők a barátaim. Jenny, Gale, és Janice." Mondtam, figyelmen kívül hagyva az első kérdését. Kezet fogott velük. Jenny és Janice Alexanderre mosolygott, mondván örülnek a találkozásnak, és hogy megismerhetik. Gale gyanakodva méregette, nem tudom miért. „Mész valahová, Isabel?"

„Tulajdonképpen vásárolni megyünk." Felelte kurtán, Gale, kitágultak a szemeim a meglepetéstől. Gale soha sem goromba, kivéve azokkal, akiket nem szeret. Mi okozza most ezt? „Velünk akarsz jönni? Szükségünk van valakire, aki a csomagjainkat viszi."

„Gale" Sziszegte Janice, megbökve a könyökével, a durva megjegyzésért. Alexander nem vette észre ezt, csak rámosolygott a lányra. „Semmi baj, Miss Gale, nem akarom zavarni a vásárlást. Sajnálom, lelassítanám."

„Bocsánatkérés elfogadva."

Szembe fordult velem, a kék kristály nézett rám. „Viszlát." Mosolygott rám, mielőtt elsétált. Amint beszálltam az autóba, elkezdtek sikítani, mint a vágni való disznók. Rosszallóan néztem rájuk, vajon miért sikítottak.

„Van valami, amiről nem tudok?"

Ravaszul rám vigyorogtak. „Tudjuk, hogy kedvel téged, Isabel, ne tagadd, hogy nem tudod." Megráztam a fejem, önelégült vigyorukat látva. „Nem, csak most találkoztunk. És nem hiszek az első látásra szerelemben." Kórusként vízhangoztak az autóban, amire csak nevettem. „Nem, komolyan még csak most találkoztunk."

„Oké, oké. Hiszünk neked." Mondta Jenny.