The Millionaire Magyar Fordítás [h. s.]

Chapter 6

Nagyobbnál is nagyobb kihagyással itt is a következő rész.

All the love x Flora

6. Fejezet: Édes pálmák, és kíváncsi szemek

White knuckles and sweaty palms

From hanging on too tight

Clenched shut jaw, I've got another headache again tonight

Eyes on fire, eyes on fire, and they burn from all the tears

I've been crying, I've been crying

„Blow me (One last kiss)" – Pink'

A kérdéstől, csaknem megfulladtam, amitől köhögnöm kellett, miközben próbáltam összeszedni magam. Kissé dühösen meredtem a férfira, mikor abba maradt a köhögésem. „Hiszen, semmi köze hozzá, Mr. Styles." Kinek hiszi magát, hogy ilyet kérdezzen. Ő csak keresztbe fonta a mellkasa előtt a kezeit, hátradőlve, meredt rám a zöld szemeivel. Vigyora ékesítette az arcát. „Úgy hiszem azt, Miss Cartlon." Mit? Hogy képzeli, hogy...

A reggelimre meredtem, próbálva nem kimondani, hogy egy seggfej, pedig kellene. „Nem, ezt nem." Motyogom, szeletelve a szalonnám. Kezem ökölbe szorult, mikor meghallottam a kuncogását, a fülemben. Ne üsd meg. Ne üsd meg. Mikor befejezte a nevetést, sietve fejeztem be a reggelit, imádkozva, hogy nem kérdez többet.

Meg lett hallgatva az imám, nem kérdezett többet, helyette, a pincért hívta, kérve, hogy hozzon neki egy példányt a napilapból. A pincér bólintott, miközben Mr. Styles megitta a kávéját, és várt. Beletelt öt percbe, mire befejeztem a reggelit, tele voltam. Megkérdeztem, Mr. Stylest, elmehetnék egy pillanatra. Habozás nélkül indultam, nem várva a kérdését, hogy miért.

Sietve mentem az egyik konyhai személyzethez, kérve tőle, hogy készítsen három reggelit a szobámba. Kicsit zavarodottnak tűnt, de parancsot adtam ki. Visszatértem az asztalunkhoz, bosszús arccal, türelmetlenül dobolt az ujjaival, az asztalon. „Hol voltál?" Sziszegte, Mr. Styles alantasan, rövid pillantást vetve az órájára.

Ez az első alkalom, hogy bosszúsnak látom, ami kicsit szórakoztató. Néhány perc múlva a pincér megérkezett, kezében egy üres tálcával, a másikban pedig, Mr. Styles 'újságja' volt. „Tessék uram, sajnálom a késlekedést." Mondta a férfi átnyújtva a lapot, a türelmetlen férfinak. Pont, amit vártam, Harry kikapta a kezéből az újságot, elutasítva a férfit, csakhogy tévedtem.

„Mi tartott ilyen sokáig?" Csattant Mr. Styles, a szemem sarkából néztem a pincérre, kissé fészkelődött. „U-uram, néhány a-asztalná vártak." A férfi idegesen beszélt, mint egy ketrecben lévő nyuszi egy répával. „Annyira s-sajnálom, hogy várnia kellett, uram. Ez nem fog megtörténni ú-újra."

Mr. Styles megrázta a fejét, míg a férfi magyarázkodott. „Hát nem igazán fog megtörténni újra! Ha nekem dolgozna, már rég vége lenne! Tedd jobban a dolgod, ha meg akarod tartani a munkát!" Néhány ember kíváncsian bámultak minket. Oké, ez már messzire ment! „Hé, ööö..." Elcsuklottam, ránézve a névtáblájára, ami beszorult a fehér gallérjába. „Mark, köszönöm, hogy elhozta a papírt, nagyra értékeljük ezt."

A szemem sarkából, Mr. Styles nézett rám, talán irritálta, hogy félbeszakítottam, a 'beszédét'. Folytattam: „Mr. Styles csak morcos, nem egy reggeli ember, mint látja." Néztem az arckifejezését bosszús, és sokkolta a harag.

„Mi a fa..."

„Nagyon köszönöm, Mark, remélem, élvezi az itt lévő munkát." Mosolyogtam, kivéve az újságot a kezéből. Mark arca felderült, mielőtt meghajolva, rám kacsintott: „Köszönöm, Miss Cartlon." Küldött felém egy kis mosolyt, megfeszült mikor Mr. Styleshoz fordult, bólintott felé, majd elrohanva végezni kezdte a dolgát.