A Legidősebb Kamado

2.

Megpuszilta az arcom, majd újra felé fordítottam a fejem, mire ő egyből megcsókolt. Megadtam neki a bejutást, és lehúztam róla a Haori-ját. Benyúlt a pólóm alá, és végig simította a hátam, amikor egy zajt hallottunk. Arra kaptuk a fejünket.

- Csak egy egér! - sóhajtottam megkönnyebbülten, és felálltam volna, ha Giyuu engedte volna

- Hova hova? - kérdezte

- Megnézem az öcsém, hátha felébredt már. - mondtam, de még mindig nem engedett el, hanem egy csókot lehelt a nyakamba

- Mostmár mehetsz! - mondta mosolyogva, de én felrántottam magammal, így ő is velem jött

Benyitottam a szobába, és azt láttam, hogy Nezuko Tanjirou Haori-jával volt betakarva, de az öcsém sehol.

- Giyuu! Hol az öcsém? - kérdeztem

- Nem tudom! Nézzünk szét a házban, ha lehet ezt annak nevezni.

Bementünk, majd Giyuu egyből észrevette az öcsém. Az ablakban ült, és nézett ki a fejéből. Odamentem hozzá, és a vállára raktam a kezem, mire megugrott. Elmosolyodtam, majd leültem mellé.

- Minden rendben? - kérdeztem, mire bólintott

- Te jól vagy? - bólintottam, majd felálltam - Hova mész?

- Hozok neked is egy pokrócot, és te is le tudsz majd pihenni.

- Rendben! - ő is felállt, majd letérdelt Nezuko mellé - Nem akarlak elveszíteni titeket, úgy mint anyáékat.

- Hidd el én sem. Na pár perc és jövök.

Ahogy bementem Giyuu és az én szobámba, észrevettem ahogy a fáradt barátom az ágyon feküdt. Odamentem hozzá, megsimítottam a fejét, majd eltűrtem a haját a szeméből. Megfogtam 2 pokrócot, majd visszamentem Tanjirou-ékhoz. Leterítettem a pokrócot, Tanjirou amikor lefeküdt betakartam, majd visszamentem én is a szobámba. Ledőltem Giyuu mellé, aki nekem háttal az oldalán feküdt. Elkezdtem piszkálni, hogy ne aludjon.

- Kegyetlen vagy! - mondta felém sem fordulva

- Rajtad akarok aludni! Így nekem nem kényelmes!

A hátára fordult, én pedig a mellkasára hajtottam a fejem. Átölelte a derekam, majd a hátam kezdte simogatni. Felültem, majd felé fordultam. Megcsókoltam, mire ő a csípőjére ültetett. Benyúlt a pólóm alá, és végig simította a hátam. Bejutást kért, amit meg is adtam neki. Végig simítottam a kezem a felső testén, mire halványan elmosolyodott. Kibújt a pólójából, majd én kerültem alulra. Ajkai egyre lejjebb vándoroltak, amíg el nem érték a kulcs csontomat. Kezét végig vezette a lábamon, miközben elmosolyodtam. Újra a nyakam kezdte kényeztetni, utána pedig kibújtattott a pólómból. Megcsókolt, majd megszabadított a nadrágomtól is. Lehúzta magáról is az utolsó ruhadarabot, majd egy hosszú csók után belém hatolt.

Fájt, de nem bántam meg. Ő életem szerelme! Azt mondta, hogy eddig csak Sabito és én láttuk mosolyogni. Szerencsésnek érzem magam. Mellettem van, és rá mindig számíthatok. Sabito halálakor nekem csak ő maradt és a testvéreim. Annak idején Giyuu nekem a világot jelentette. Akkor kezdtem többet érezni iránta.

Fejemet hátrahajtottam, szememet pedig becsuktam. Kb. 20 perc után Giyuu mellém feküdt, és magához húzott a derekamnál fogva. Betakartam magunkat, majd ráfeküdtem a mellkasára. Belepuszilt a hajamba, és simogatni kezdte a karom. Hiába próbáltunk nem tudtunk elaludni, így halkan beszélgetni kezdtünk.

- Amúgy... - kezdte a következő témát

- Igen?

- Nem bántad meg? - kérdezte, majd elkezdett játszani a hajammal

- Mit kellett volna?

- Hát, hogy lefeküdtünk. Biztos, hogy nem bántad meg?

- Ha megbántam volna, már az elején leállítottalak volna! - mondtam enyhén nevetve - De te sem bántad meg?

- Én nem! Ezért kérdeztem meg tőled. Számomra a te biztonságod a legfontosabb! Én azt akarom, hogy boldog legyél, hiszen szeretlek!

- Én is nagyon szeretlek téged, Giyuu! - mondtam, és megcsókoltam - Amúgy mennyi az idő?

- Olyan este 10 körül lehet. Miért?

- Ja, semmi csak kérdeztem! Te nem vagy fáradt? - néztem rá egy mosollyal, majd újra felém kerekedett

- Annyira nem! - mondta, és megcsókolt, majd egyre lejjebb vándoroltak az ajkai

- Szeretem amikor a közelemben vagy!

Adott egy csókot a nyakamra, majd újra az ajkaimnak esett. Újból belém hatolt, és lassan mozogni kezdett. Már nem fájt annyira, mint legelőször. Fejem hátra hajtottam, mire ő a nyakamat kezdte csókolgatni 1-2 foltot ott hagyva. Tanjirou meg fog ölni, már most tudom, ha meglátja a foltokat a nyakamon. De most nem ezzel foglalkoztam. Lekötött Giyuu gyönyörű kék szeme, ami felettem volt, és görcsösen az én szemem nézte. Giyuu elkezdett gyorsulni, mire fejem újra hátra hajtottam, és becsuktam a szemem. Megsimította a combom, erre mindig automatikusan elmosolyodok. Ő is elejtett egy mosolyt.

- Jó neked így? - kérdezte, és megsimogatta az arcom, majd lassítani kezdett a tempón

- Ahogy neked kényelmes! - mosolyogtam rá, majd újból gyorsított a tempón - Giyuu...

- Baj van? - kérdezte aggódva

- Nincs! Folytasd nyugodtan!

- Biztos?

- Giyuu... - suttogtam, majd halk sóhajok hagyták el a számat - Csak azt akarom mondani, hogy... Szeretlek téged, Giyuu!

- Én is téged, Kasumi!

Egy kis idő múlva (khm... szerintem volt vagy háromnegyed óra) mellém feküdt, és hátulról átölelte a derekam. Szorosan hozzá bújtam, majd betakartam magunkat. Keze a kezemen a takaró felett. Elkezdett köröket rajzolni a kézfejemre az ujjával, mire halkan felnevettem. Nyomott egy puszit a fejem tetejére, majd a nyakamba temette a fejét. Pár perc után már mind a ketten aludtunk.

~Másnap reggel~

Nem tudom, hogy meddig aludtunk, de azt tudom, hogy későn aludtunk el. Reggel Giyuu a vállamra adott néhány csókot, majd simogatni kezdte az arcom.

- Édesem! Jó reggelt! - keltegetett - Keljél, mert támadt egy tökéletes ötletem!

- Mmm... Had aludjak! - kinyitottam a szemem, és Giyuu gyönyörű kék szeme volt az első amit észrevettem

- Nem! Nappal is haladni kéne, vagy soha nem fogunk Urokodaki-san-hoz érni.

- Te minek akarsz odamenni? - ültem fel - Te már rég víz-pillér vagy! Ahogyan én is!

- Nem én, hanem az öcsédet akarom elvinni oda.

- Akkor muszáj felkelnem?

- Nagyon úgy tűnik, de hidd el, öröm nézni ahogy alszol! - mondta, és felállt mellőlem, ő már fel volt öltözve - Na gyere! Kezdek éhes is lenni. Tanjirou nem rég ért vissza. Egy kosarat akar fonni, amiben Nezuko-t vihetjük nappal is.

- Jó, jó kelek!

Kikeltem az ágyból, és akkor vettem észre, hogy Giyuu pólója van rajtam. Egy gyors csók után kimentem. Tanjirou ott ült az asztalnál, és a kosarat fonta.

- Jó reggelt Kasumi! - köszönt mosolyogva, majd észrevette a nyakamon lévő foltokat - Mi van a nyakaddal?

- Semmi, ne aggódj! Nezuko?

- Alszik! Ha készen leszek a kosárral, akkor majd induljunk el, vagy soha nem fogunk Urokodaki-san-hoz érni.

- Rendben öcsi! Felöltözök, és csinálok reggelit.

- Okés!

Visszamentem a hálószobába, és megpillantottam Giyuu-t ahogy szedi össze a cuccokat. Odamentem hozzá, és kivettem a kezéből a ruhámat. Felhúztam, majd segítettem neki összepakolni. Kimentünk a konyhába, és nekiálltam a reggelinek.