A Legidősebb Kamado

9.

- Volt egy nagyapám, aki értett ehhez. - mosolyogtam, majd meglendítettem a karom, amiben a kardom szorítottam

Akaza nem számított erre a támadásomra, viszont egyre beljebb nyomta a kardot, de már nem érdekelt. Végül sikerült lefejeznem, de mielőtt beszélhetett volna, felkelt a Nap.

- Ne! NEEEE!! - ordította Akaza, de hiába, mert elégett

Elmosolyodtam, de a fájdalomtól térdre rogytam.

- Kasumi! - hallottam a srácok kiáltását, de azt is nagyon halkan

Utolsó emlékem, hogy Kyojuro hatalmas sebességgel visz valamerre. Utána minden elsötétült...

~ Kyojuro szemszöge ~

Miközben a démonnal harcoltam, nem figyeltem, így nem tudtam kitérni a támadása alól. De egyszer csak megjelent a semmiből az én alakom. Már akkor tudtam, hogy Kasumi az. Egy szempillantás alatt sikerült elrejetnie a bokorban, és visszamennie Akaza-hoz. Mikor legyőzte őt, földre rogyott, és alig kapott levegőt.

- Kasumi! - kiabáltuk egyszerre a másik két fiúval, majd felé kezdtünk rohanni

Felvettem a karjaimba, majd egy szemkontaktussal megbeszéltük a fiúkkal a dolgot, és azon nyomban hatalmas gyorsasággal szaladni kezdtem haza, pontosabban a Kocho-kisasszonyokhoz. Kanae, és Shinobu biztos meg tudják majd menteni, ugye? Remélem... Mikor odaértem berontottam, Kasumi időközben viszont elájult. Elmeséltem mi történt, és mind a ketten ledöbbentek. Végül Kanae agya kapcsolt először, és gyorsan hívta a többi orvost. Shinobu bevezetett egy műtő szerűségbe, ahova letettem a lányt az ágyra, majd az ajtó felé néztünk, ahol abban a pillanatban Kanae jött be, mögötte rengeteg orvossal.

- Megyek, és szólok a többieknek! - mondtam, majd a többiek keresésére indultam

Először természetesen Giyuu-nak szóltam, hisz ő Kasumi férje, neki kell tudnia erről elsőnek. Mikor bementem, nem arra számítottam, hogy mindenki ott lesz. Gyorsan ledaráltam mi történt, majd mindenki ledermedt. Giyuu arcáról könnycseppek folytak le, amit végül a földre rogyva, hangos sírás vett át. Mitsuri odament hozzá, és megölelte. Végül mindenki őt vígasztalta. Még Sanemi is. Végül arra lettünk figyelmesek, hogy Mei, az apjához mászik, és szorosan megöleli őt. Nagyon aranyosak voltak így. Végül felálltunk, és visszasiettünk a Kocho-kisasszonyokhoz. Kb. két óra eltelt, de csak Kanao ment be, senki más. Giyuu Mei-vel a karjaiban rogyott újra a földre, hátát a falnak támasztva. Megint könnyezni kezdett.

- Bekövetkezett, amitől a legjobban tartottam! - mondta sírva, mire Mitsuri leguggolt mellé, és megölelte - Lehet, elvesztem a feleségem!

- Nem fogod! - guggolt le elé Sanemi, és a vállára tette a kezét - Kasumi erős lány! Meg fog gyógyulni, hidd el nekem!

- Ha te mondod. - mondta, és a kislányra nézett, aki úgy nézte, mint akit még életében nem látott - Na, mi az?

- Apa... - mondta halkan a kislány, aminek hatására mindenki ledermedt

- Igen? - puszilta meg a homlokát Giyuu

- Apa, se-jet-jek! - dadogta a kislány, mire Giyuu könnyes szemekkel magához ölelte

- Én is szeretlek, Bogaram! - mondta sírós hangon

Pár másodperc múlva Kanae lépett ki az ajtón. Becsukta, az ajtót, Sanemi-hez sétált, és a mellkasának dőlt.

- Minden rendben? - simogatta Sanemi Kanae hátát

- Sikerült! Megállítottuk a méreg terjedését! - ölelte meg a fiút, majd Giyuu-hoz fordult - Mindjárt áttolják egy másik szobába, és akkor majd bemehettek hozzá, Mei-vel.

- Nagyon szépen köszönöm, Kanae-san! - mondta Giyuu, majd az ajtó kinyílt, és kitolták az ágyat, amin Kasumi feküdt - Akkor én megyek! Majd gyertek, ha gondoljátok.

~ Kasumi szemszöge ~

Fájdalmasan nyitottam ki a szemem. Mindenhol fájt, mindenem. Első ember akit észrevettem, Shinobu volt, aki mosolygott.

- Nagy hírem van, Kasumi. - ülte le az ágy szélére - Megvizsgáltunk, és megállapítottuk, hogy újra gyermeket vársz.

- Tényleg? - kérdeztem, és a hasamra tettem a kezem, de azt is fájdalmas volt megmozdítani

Pár pillanat múlva Giyuu lépett be, karjaiban Mei-vel. Shinobu kiment, és Giyuu ült a helyére. Könnyes volt a szeme, de még mindig láttam, hogy visszanyeli a feltörekvő könnyeit. Közelebb hajolt ajkaimhoz, és úgy suttogott.

- Kasumi... - suttogta, még mielőtt megcsókolt volna, de utána ajkát az enyémre tapasztotta

- Giyuu... - suttogtam én is, és viszonoztam a csókot

Percekig csak egymás csókjaival voltunk elfoglalva. Végül mikor elváltunk, megpróbáltam arréb húzódni, de nem nagyon akart fájdalommentesen zajlani. De amikor sikerült, elértem, hogy Giyuu mellém feküdjön. Mei-t magára fektette, és én is kényelembe helyeztem magam a vállán. Giyuu keze Mei hátát simogatta. Rácsúsztattam sajátom a kézfejére, és megszorítottam.

- Giyuu, van egy másik bejelenteni valóm! - kezdtem, mire hümmögött, hogy mondjam tovább - Terhes vagyok.

Mikor kimondtam Giyuu lefagyott. Miután az agyának sikerült feldolgoznia az információt, elmosolyodott, és fél kezével átölelte a derekam, majd a hasamra simította a kezét.

- Remélem boldog vagy! - mondtam mosolyogva

- Ha tudnád mennyire. - pillantott rám amolyan "Köszönöm, hogy vagy nekem!" tekintettel

- Giyuu, ne haragudj! - kezdtem el könnyezni - Ha jobban odafigyeltem volna, és nem gondolkodok, akkor ez most mind nem történt volna meg!

- Shhh, semmi baj! - próbált csitítani - Nem a te hibád, hogy a démon erősebb volt, mint te. Amúgy ő volt az, akit Tengen mondott?

- Igen, sajnos. Mondjuk, legyőztem, de mégis... Valahol aggódtam, hogy nem fog sikerülni. És, Akaza ráadásul a Hármas Telő Hold, szóval nem csoda, hogy ez történt velem.

- A lényeg az, hogy te is, és Kyojuro is életben vagytok. És az öcsédék is, természetesen. Gondolom meglepődtek. - nevette el a végét

- Nem is kicsit. - mondtam, majd lehunytam a szemem, és álomba szenderültem a férjem mellkasán

~ 3 hónappal később ~

Már három hónapja a történteknek. Azóta sokkal jobban vagyok, de Oyakata-sama kérelme miatt, még nem kaphatok küldetést. Ma volt a Félévi Találkozó, és éppen oda tartottunk. Mei már egy picit tud járni is, és beszélni is. Igaz, néha nagyon nehéz megérteni, de nagyon aranyos, amikor megfogja Giyuu arcát, és magyaráz neki. Úgy döntöttünk, hogy most őt is elvisszük a Találkozóra, mert miért ne? Giyuu és az én kezemet fogva sétált, vagy inkább ugrándozott. Nekem közben elkezdett megnőni a hasam, hiszen a harmadik hónapban vagyok. Egy darabig tényleg nem kapok majd küldetést, de legalább Giyuu-val is több időt töltünk együtt. Mikor megérkeztünk, és kinyitottuk a kaput, már mindenki ott volt. Oyakata-sama egy kicsit később jön, de nem bánjuk. Mitsuri egyből odaszaladt hozzánk, és felkapta Mei-t, hogy megölelhesse. Giyuu odament a fiúkhoz, én pedig mosolyogva ránéztem Mitsuri-ékra, de észrevettem, hogy a lány ujján egy gyémánt köves gyűrű díszelgett. Elmosolyodtam, és a Mitsuri füléhez hajoltam.

- Iguro megkérte a kezed? - súgtam neki, mire elvörösödött - Mióta vagytok jegyesek?

- Körülbelül két hete. Szólni akartam, de dolgom volt, és nem volt rá időm.

- Semmi baj! - legyintettem, majd megöleltem - Sok boldogságot!

- Köszönjük!