A Legidősebb Kamado

5.

- Mit vettél neki? - kérdezték egyszerre

- Semmit. - vontam vállat, majd kivettem a tasakból egy albumot

- Fotóalbum? Jó választás! - ölelt meg Mitsuri - Viszont nekünk mennünk kell. Egy küldetés miatt jöttünk a faluba.

- Menjetek nyugodtan. - mosolyodtam el

Egy érzékeny búcsú után besétáltam a konyhába, ahol Kyojuro éppen a vacsorát csinálta. Felém fordult, majd a vigyoromat látva, halkan elnevette magát.

- Min vigyorogsz ennyire? - kérdezte

- Terhes vagyok. - öleltem át, de azon nyomban el is engedtem, és az ajtó felé indultam, mert kopogtak - Nyitom!

Kinyitottam az ajtót, és egyből az ott álló személy nyakába ugrottam. Giyuu átölelte a derekam, felkapott a levegőbe, és megpörgetett, miközben ajkát az enyémre tapasztotta. Hüvelyk ujjammal megsimítottam az arcát, majd lábaim a dereka köré fontam, míg ő átölelte a derekam. Mikor elszakadtunk egymástól, rámosolyogtam, de még mindig rajta csimpaszkodtam. Nem akartam elengedni. Itt hagyott bennünket 3 napra, csoda, hogy tudtam nélküle aludni. Újból megcsókoltam, amit haladéktalanul viszonzott. Bejutást kért, amit szintén megadtam. Kezem végig simítottam izmos karján, a csuklójától, egészen a nyakáig. Elváltunk egymástól, majd lemásztam róla, és elkezdtem behúzni a nappaliba.

- Van egy bejelenteni valóm! - ültettem le a kanapéra

- Hozzám akarsz jönni? - kérdezte szórakozottan

- Majd, ha megkéred a kezem. - zártam le ennyivel, majd megkerestem a zsebemben pihenő tesztet, és a kezébe adtam

- E-ez komoly? - nézett rám tágra nyílt szemekkel, mire mosolyogva bólogattam

- Ugye örülsz neki? - mondtam aggodalmasan, mire megfogta a kezem, felállt, újból felkapott az ölébe, és megpörgetett a levegőben

- Életem legjobb szülinapi ajándéka!

- Boldog Születésnapot, Szerelmem! - csókoltam meg

- Ez tényleg boldogan telik, mert veled vagyok! - suttogta az ajkaimra, két csók között - Bocsánat, veletek vagyok! - simított a hasamra, mire a kezére tettem a sajátom

Ahogy bementünk a hálószobánkba, Giyuu egyből ledőlt az ágyra, és lehunyta a szemét. Meg is értem. Elment vagy hat faluval arrébb egy erdőbe, legyőzött egy démont, majd jött ide vissza hozzám, egyből. A szekrényhez léptem, és kivettem belőle az ajándék tasakot.

- Állj fel egy picit! - mondtam, mire fájdalmasan sóhajtott

- Muszáj?

- Igen, muszáj! Utána én is ledőlök melléd. - bíztattam, mire felállt, és elém lépett - Szóval, nem csak a baba az ajándékod! - nyújtottam át neki a tasakot, majd kivette belőle a fotóalbumot

A végére hagytam helyet, hogy több emlék legyen az albumban. Mosolyogva néztem végig, ahogy lapozgatja az albumot, majd amikor gyorsan átnézte őket, szorosan magához ölelt. Én is átéltem a derekát, de ahogy a kezem köré fontam, felszisszent. A haorija még mindig rajta volt, így nem láttam semmit. Levettem róla, és észrevettem, hogy egy elég nagy seb éktelenkedik a hátán. Leültettem az ágy szélére, míg én mögé mentem, és elkezdtem fertőtleníteni a sebét.

- Erre tényleg semmi szükség! - próbált leállítani, de amint a kötszer a sebéhez ért, felszisszent

- Aha, persze. - mondtam gúnyosan, majd rácsaptam a lapockájára, ugyanis el akart szökni - Nem mész sehová, addig amíg be nem kötöttem a sebed!