A Legidősebb Kamado

3.

Giyuu a pult végén támaszkodott, és engem nézett.

- Mit nézel? - kérdeztem, mire mögém jött, és átölelte a derekam

- Téged. - mondta mosolyogva, majd egy puszit nyomott a fejemre

Mikor készen lett a reggeli, leültünk az asztalhoz. Tanjirou szúrós szemekkel nézett rám. Meg is értem... Remélem nem hozza fel a témát, különben Giyuu és én is megjárnánk a poklot. Szerencsére nem hozta fel a témát, így csendben telt a reggeli. Azaz csak reménykedtem, hogy nem hozza fel...

- Tomioka-san... - kezdte Tanjirou, mire az ütő is megállt bennem - Te sem tudod mi történt Kasumi nyakával?

- N-nem. - szorította meg a kezem az asztal alatt

- Biztos?

- Kamado Tanjirou! - szóltam rá, mire inkább behúzta a nyakát

Pár perc múlva Nezuko lépett be a konyhába. Leült a köztem és Tanjirou között lévő székre. Megöleltem, mire ő is szorosan átölelt.

~ Egy reggelivel később, avagy úton Urokodaki-san felé ~

Már vagy órák óta gyaloglunk, mégsem értük el Urokodaki-san kis házát. Sőt, még a hegyet sem! Giyuu-val úgy terveztük, hogy ott töltjük az éjszakát, holnap korán pedig indulunk. Ha minden jól megy, akkor letelepszünk abba a faluba, ahol Kyojuro is lakik, meg ott van a Főhadiszállás is. Hamarosan itt a Félévi Találkozó ideje is. A megbeszéltek szerint, Tengen és Iguro is Kyojuro-nál lesz egy darabig,

- Giyuu, hamarosan Félévi Találkozó! Ugye nem felejtetted el?

- Nem, dehogy is. Gondolom Sanemi hozza a formáját, és megint ő érkezik utoljára. - sóhajtott, mire elnevettem magam - Tengen pedig a lángoló ötleletivel fog jönni.

- "Ez nagyon lángoló!" - tettem úgy, mint jó barátunk - "Ennél lángolóbb ötletet nem is hallottam volna." Vagy esetleg: "Lángolóan fejezzük le!"

- Igen, ő tisztára ilyen. - nevette el magát

- De őt így lehet szeretni. - vontam vállat, mire fél kezével átölelte a derekam, és egy puszit nyomott a fejemre

Még sokáig sétáltunk, amíg meg nem láttuk a hegyet. Mikor felértünk, megpillantottam Urokodaki-san kis házát. Elkezdtünk gyorsabb tempót diktálni, így se perc alatt odaértünk. Bekopogtam, majd pár másodperc múlva az öreg jött ki rajta.

- Jó napot, Urokodaki-san! - köszöntünk Giyuu-val egyszerre

- Jó napot! - köszönt az öcsém is

- Sziasztok! Gyertek beljebb! - tessékelt be minket Urokodaki

~ Vacsora után ~

Vacsora után elküldtem Tanjirou-t aludni. Ha minden jól megy, és sikerül rávennem Urokodaki-san-t az edzésre, akkor holnap kezdődik neki a pokol. Hiába idős, jobban tudja forgatni a kardot, mint bárki más. Ő a megfelelő tanár az öcsém számára. Nem mellesleg, szinte minden Kamado nála tanult, szóval ismeri a képességeit.

- Tehát, akkor mondjátok el, miért jöttetek! Nem mintha bánnám, csak kíváncsi vagyok rá. - vont kérdőre Urokodaki-san

- Tanjirou, az öcsém... - kezdtem, de valaki beleszólt

- Tanjirou, szeretne Démonölő lenni. - mondta Giyuu, mire tarkón vágtam

- Értem... - gondolkodott el - Rendben, Démonölő-t faragok belőle, ahogy belőletek is.

- Köszönjük! - mosolyogtam, majd arra lettem figyelmes, hogy Giyuu az ujjait összekulcsolja az enyémekkel

- Ti...