10.

97 5 0
                                    

~ Giyuu szemszöge ~

- Na, és? - fordultam Obanai felé - Végre a sarkadra tudtál állni?

Egy régebbi megbeszélésen Obanai elmondta, hogy meg akarja kérni Mitsuri kezét. Mi persze mellette voltunk, támogattuk, segítettünk neki gyűrűt venni, és végig kitartottunk mellette. Azt az akciót soha nem fogjuk elfelejteni.

~ Visszaemlékezés ~

- Tehát akkor minden világos? - nézett körbe Tengen - Akkor Tokito, Gyomei, ti a bokorból fogtok figyelni. Sanemi és Kyojuro, ti a másik bokorból, míg Tomioka és jómagam fent a fán leszünk. Obanai, te akkor az ajtóhoz mész, és elmondod, amit kell. Na, akkor akció indul!

Még mielőtt elmentünk volna, elegánsba varázsoltuk Obanai-t. Egy egyszerű fehér ing, fekete csíkokkal, felette egy fekete zakóval. Egy sötétkék nyakkendőt akasztottunk a nyakába, és egy egyszerű fekete nadrágot adtunk, fekete lakk cipővel. Mikor ez megvolt, a kezébe adtam egy vörös rózsa csokrot, és a kis dobozt, ami a gyűrűt tartalmazta. Egy arany gyűrűt választottunk, egy apró gyémánttal. Obanai szerint az a gyűrű pont illene Mitsuri-hoz. Én is valami hasonlót vettem, amikor megkértem Kasumi kezét. Végül nagy nehezen, de sikerült elindulnunk. Obanai nagyon, de nagyon feszült volt.

- Hé! Ne aggódj! - karoltam át a vállát oldalról - Biztos, hogy nem fog elutasítani! Ismerem Mitsuri-t, és tudom, hogy nagyon szeret téged.

- Jó, akkor megpróbálok lenyugodni! - sóhajtott

Mikor odaértünk a kapu elé, elváltak útjaink. Tokito és Gyomei elrejtőztek a jobb oldali sövényben, Kyojuro és Sanemi a bal oldaliban, míg Tengen és én felugrottunk az udvaron belüli nagy tölgyfára. Obanai mély lélegzetet vett, majd kinyitotta a kaput, és a ház ajtajához sétált. Mikor a teraszra ért, bekopogott.

- Jövök! - hallottuk meg Mitsuri lágy hangját, majd kinyitotta az ajtót - O-obanai? Mit keresel te itt?

- H-hát, tu-tudod, é-én csak, gon-gondoltam, h-hogy meglátogatlak!

- Ezaz! Menti a helyzetet! - suttogta Tengen

- Majd akkor örülj, ha Mitsuri igent mondott! - suttogtam vissza neki

Mikor újra odanéztem, Mitsuri mellett Kasumi állt. Ledőbbentem, hisz nem mondta, hogy átjön Mitsuri-hoz.

- Szervusz, Obanai! - köszöntötte szerető feleségem a fiút - Giyuu-val nem találkoztál reggel óta? Csak mert, megbeszéltük, hogy együtt megyünk Mei-ért a Pillangó-birtokra.

- Bassza meg! - csaptam a homlokomra

- Mi az? Minden rendben? - kérdezte Tengen

- Nem tudok itt maradni, ne haragudj!

A Legidősebb KamadoOpowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz