Mikor Giyuu-val csak ketten voltunk a szobánkban, magához ölelve dőlt be az ágyba. A mellkasába fúrtam a fejem, és lehunytam a szemem. Giyuu feljebb vitt az ágyon, ahol betakartam magunkat. Szorosan magamhoz öleltem, amit ő egy halk nevetéssel nyugtázott.
- Jó éjszakát! - mondtam félig aludva, ám ezt valaki nem hagyta
- Ne aludj még! - mondta, majd egy lágy csókot lehelt az ajkaimra - Most már aludhatsz, jó éjszakát!
- Ilyenkor persze ezt mondod! - nyitottam ki a szemem
- Aha!
Elfordultam tőle, mire ő a hátamba temette a fejét, amitől természetesen nem tudtam aludni. Még ha ez nem lenne elég, elkezdte simogatni a combom. Éreztem, ahogy mosolyog a hátamba. Ó, hogy az a...
- Giyuu, hagyj már aludni! - szóltam rá
- Hagylak! - mosolyogta a hátamba, majd csak azt vettem észre, hogy a derekamnál fogva, szorosan ölel magához
Ezen persze elmosolyodtam, kezem a kezére csúsztattam, és a hüvelyk ujjammal elkezdtem simogatni a kézfejét. Feljebb jött, és apró csókot adott a tarkómra.
~ Éjfél felé ~ Giyuu szemszöge ~
Éjfél körül megéreztem két apró kezet a derekamra tekeredni. Megpróbáltam megfordulni, és egy mélyeket lélegző Mei-vel találtam magam szemben.
- Mi a baj, Kicsim? - simítottam meg a fejét, mire Kasumi és közém mászott, majd bebújt a karjaimba
- Rémálmom volt. - mondta, mire elkezdtem simogatni a hátát
- Jó, de mostmár ideje aludnod! - mondtam, de ahogy észrevettem, Mei már aludt is
A következő pillanatban Kasumi fordult felém, egy fáradt tekintettel, de amint meglátta Mei-t, mosolyogva közelebb csúszott. Kezem a derekára simítottam, míg ő a felkaromra simított.
- Apa... - hallottam meg egy vékony hangot az ajtóból
- Mi történt, Yuu? - kérdeztem
- Rosszat álmodtam, és amikor Mei-hez akartam bújni, nem találtam.
- Itt van, gyere te is. - mosolyogtam, mire Yuu hozzánk szaladt, majd Mei és Kasumi mellé feküdt
- Jó éjszakát, Kicsim! - simította meg Yuu fejét az anyja
- Jó éjt, anyu! - mondta, majd a következő pillanatban már húzta a lóbőrt
Kasumi-val összekulcsoltuk az ujjaink, majd úgy aludtunk tovább.
~ Reggel ~
Reggel én voltam a legelső, aki felébredt. Az első amit észrevettem, hogy fekete hajtincsek vannak közvetlen a szemem előtt. Kisöpörtem a szemem elől a hajat, majd megnéztem, hogyan is kerültem én a lányom haja közé, amikor este nem így aludtunk el. Mei szorosan magához ölelte az öccsét, én is szorosan öleltem őket, Kasumi meg a mellkasomba bújva szuszogott. Lejjebb csúsztam, így egy magasságban voltam vele. Kezem az arcára tettem, és a hüvelyk ujjammal elkezdtem simogatni. Lassan kinyitotta a szemét.
- Jó reggelt, Szerelmem! - köszöntöttem, majd megcsókoltam, amit viszonzott
Percekig csak egymás csókjaival voltunk elfoglalva, miközben én úgy éreztem, hogy csak ő és én létezünk. A csók végeztével, összetoltam a homlokunk, kezem pedig a felkarjára simítottam, onnan egyre lejjebb.
- Giyuu, ne már! - fordította el a fejét, mikor a combjához értem, és az ujjvégemmel elkezdtem simogatni a lábát
- Ezerszer mondtam már, hogy engedd el magad! - mondtam, mire végre elengedte a kezem - Arra is figyelek, ne aggódj!
أنت تقرأ
A Legidősebb Kamado
أدب الهواة~ Alapszituáció ~ Kamado Kasumi, a család legidősebb gyermeke. Az öccse, Tanjirou, és húga Nezuko közt egy eltéphetetlen kötelék fonódott az évek során. Mindig együtt voltak, addig a napig, míg Kasumi el nem határozta, hogy apja nyomdokaiba lép, és...
