Prológus

146 5 0
                                    

Csak tanulni indultam, tanulni egy másik országba...

-Tessa, leadtad az erasmusos papírt az irodába?-kérdezte az egyik legjobb barátnőm az egyetemen
-Igen, persze leadtam.-válaszoltam lelkesen

2 hónappal később

Épp a temetőbe tartottam nagyszüleim sírjához, amikor üzenetem érkezett. Láttam hogy egy olvasatlan e-mailem van, az egyetemtől. A szívem azonnal kihagyott egy ütemet hiszen nagyon vártam erre a napra, mivel most derül ki hogy felvettek-e az egyetemre Genfben vagy nem. Bennem volt ugyan, hogy nem sikerül majd ez az egész és szertefoszlik minden álmom, de reménykedtem benne hogy valamiért mégis csak én lehetek az a szerencsés ember, aki a Genfi Egyetemen tanulhat tovább, legalábbis fél évig. Amikor megnyitottam az e-mailt és láttam hogy sikerült a pályázatot megnyernem mondhatom életem egyik legszebb pillanata volt. Tudni kell ugyanis rólam, hogy nem igazán tartozok a szerencsés emberek sorába, mivel általában minden másodszorra jön össze, ha egyáltalán összejön.

Az a bizonyos szempárWhere stories live. Discover now