Az a bizonyos szempár

Új esély

Mick hamar végzett a feladatával így el is indultunk valahova. Igen valahova!
-Mick, valójában hova is megyünk?-kérdeztem a fiút
-Givrinsben van egy birtokunk, sűrűn járunk ki oda a családdal, gondoltam megmutatom neked, mivel szerintem tetszene.
-Oh, ott vannak a lovaitok is?-kérdeztem lelkesen
-Igen, ott is-válaszolt nevetve Mick-netán szeretsz lovagolni?
-Oh ömmm igazából eddig nem igazán lovagoltam, csak amikor gyerek voltam és körbe körbe ment a ló.-nevettem
-Nem vagy semmi te lány. Csináltál te valaha bármit is az életben, azon kívűl hogy lemerült telefonnal indulsz el egy idegen városban körülnézni?-nevetett velem
-Megmondom az igazat, hogy nem valami hű de izgalmas az életem. Egyszer jártam Franciaországban, egyszer Olaszországban, párszor Ausztriában és Németországban és egyszer Romániában, de ennyi.
-Wow, azért ez is valami. És melyik volt a kedvenc utad?-érdeklődött
-Kedvencem nincsen, mivel minden ország más és más, más emberek vettek körül, más szokások így nehéz lenne választani-válaszoltam
-Megértelek. És mit szeretnél csinálni miután végzel az egyetemmel?
-Őszintén megmondom hogy nem tudom. Rengeteget szeretnék utazni ez az egy biztos-válaszoltam
-Oh ezen én könnyen segíthetek. A nyári vizsgák után gyere el velem néhány versenyre. Szerintem valahogy a Kanadai futam környékén kell végezned a vizsgákkal, azután a futam után meg már csak Európai versenyek lesznek a nyári szünetem előtt, Silverstone, Ausztria, Paul Ricard és Budapest. Nagyon szép helyen van az összes.
-Mick, ez nagyon kedves tőled de...
-Nincs de, nem kérdeztem hogy eljössz e velem hanem kijelentettem. Egyszer már elutasítottad az egyetemre hivatkozva, most hogy vége lesz nem mondhatod le miatta-vágott a szavamba
Teljesen igaza volt ezzel a kijelentéssel, úgyis csak otthon ültem volna egész nyáron azon izgulva hogy sikerült e megnyernem és ezzel meghosszabbítani a svájci tanulmányaimat.
-Jó oké, elmegyek veled-adtam meg magam
-Szuper-kiáltott fel örömében
Az út további részében semleges témákról beszéltünk, aztán kb egy 20 perces kocsikázás után meg is érkeztünk
-Huh-ez volt az első szavam amikor megláttam a birtokot
-Most komolyan? Ne mond hogy kisebbre számítottál-nevetett Mick
-Ömmmm, akkor nem mondom-nevettem én is
A birtok tényleg hatalmas volt és iszonyat szép, rengeteg állattal és egy szép nagy tóval.
-Gyönyörű ez a hely Mick-mondtam mosolyogva
-Tudom-válaszolt nevetve
Hírtelen a távolba két személyt véltünk felfedezni. Mick szeme felragyogott a boldogságtól, hiszen a két nő nem más volt mint Corina az édesanyja, illetve Gina a nővére.
-Micki-kiáltott neki az édesanyja
Ezek után Mick kézen fogott majd elindultunk feléjük
-Sziasztok-köszöntünk egyszerre Mickkel-ő az a lány akiről már meséltem. Tessa ő Corina az édesanyám és Gina a nővérem
Aha, most lebukott. Ezek szerint mesélt rólam otthon, őszintén ez most meglepett, erre nem számítottam. Persze elég sokat beszéltünk a szezon kezdetén, de nem hittem volna hogy otthon én vagyok a téma mondjuk egy esetleges ebédnél.
-Örülök hogy megismerhetlek titeket
-Szint úgy, már rengeteget hallottunk rólad-mosolygott Corina
Ezek után, együtt mutatták körbe a birtokot, és még a rendes lovaglást is kipróbálhattam, hála Ginanak. Összességében nagyon jól éreztem magam.
Késő este értem haza, vagyis inkább vitt haza Mick.
-Köszönöm ezt a csodás napot-kezdtem bele a búcsúzkodásba-nagyon jól éreztem magam
-Én köszönöm, hogy adtál még egy esélyt, hogy bebizonyítsam hogy nem vagyok az a fajta aki elhanyagolja a számára fontos személyeket, illetve örülök hogy jól érezted magad.
-Ez természetes Mick, hiszen tudom hogy elfoglalt vagy
-Igen de akkor is, kereshettelek volna. Mindegy, ezzel nem lesz gond amint végzel a vizsgákkal, ugyanis ott leszel velem. És nem fogadok el semmilyen okot arra hogy nem jössz velem-nyomatékosította
-Igenis kapitány-nevettem, bár tudtuk hogy komolyan is gondoltam azt amit mondtam
-Ügyesen a vizsgákon, hamarosan találkozunk. Jó éjszakát Tessa-ölelt át Mick
-Sok sikert Kanadában. Igen hamarosan, jó éjszakát Mick-köszöntem el én is tőle