Az a bizonyos szempár

Ismerkedés

-Szóval arra gondoltam, hogy nincs e kedved meginni velem valahol egy kávét?-kérdezte félénken-Nagyon szívesen folytatnám veled ezt a beszélgetést
Hát ne tudjátok meg hogy meglepődtem, én kávézni Mickkel? Huh bakker, ezt nem gondoltam volna. Vajon ez most egy randi, vagy ennyire szánalmasnak tűnök egy idegen országban egyedül? Basszus nem merem megkérdezni
-Szívesen, a következő 2 hétben itthon vagyok, és más egyéb dolgom úgy sincs
-Örülök, ha holnap délután 3-ra idejövök az jó lenne neked? Ismerek egy nagyon helyes kávézót csak az nem itt Genfben hanem Glandben van. Remélem nem gond
-Tökéletes, egyáltalán nem gond-válaszoltam
-Rendben, akkor holnap találkozunk. Ja és töltsd fel a telefonod-kacsintott rám
-Úgy lesz-nevettem fel-Akkor holnap
Miután elbúcsúztunk, bementem a lakásba. Leültem a kanapéra és az elmúlt 20-30 perc járt a fejemben. Ez most tényleg megtörtént velem vagy csak álmodom? Erre a gondolatra megcsíptem magam
-Áuuuu-kiáltottam fel utánna.
Nem, tuti nem álmodok, akkor ez nem fájt volna. (Ha ezt most valaki a saját szemével látta volna, biztos hülyének nézett volna.)
Az este további része nyugalmasan telt.
Másnap reggel enyhe gyomorgörccsel ébredtem, hiszen nagyon izgultam a délután miatt, holott tudtam hogy nincs okom rá.
A délelőtt nem igazán történt semmi, elvégeztem egy pár házimunkát, kipakoltam a bőröndjeimet, be rendezkedtem egy kicsit, tudjátok hiszen tegnap érkeztem csak a városba sőt igazándiból az országba. délután hamar elérkezett főleg hogy ennyi dolgom volt úgyhogy gyorsan felöltöztem vagyis inkább átöltöztem és gyomorgörcs el vártam hogy Mick megérkezzen.
Nem kellett sokat várni rá hiszen hamar szóra lettem figyelmes. Gyorsan kimentem bezártam a ház ajtaját majd be pattantam az autóba.
-Szia-üdvözölt Mick
-Szia-köszöntem vissza
-Remélem feltöltötted a telefonod-nevetett
-Ki tudja?!-kacsintotta rá
Ezután a tegnapi naphoz hasonlóan nevetésben törtünk ki. Miután kinevetgéltük magunkat, útnak indultunk. Útközben rengeteget beszéltünk, így megtudtam hogy ananász nélkül eszi a pizzát, nem szereti ha egészben van megfőzve a tészta és inkább félbetörni tipikusan nem olasz módra, amiért világ életébe gyűlölték a Premaban. Ha éppen nincs otthon általában kutyája Angie vele tart, hogy legyen vele valaki otthonról is. Ha éppen verseny közi szünetek vannak hazautazik, vagy hogyha minden hétvégén verseny van akkor csapatával tölti a szabadidejét, edz vagy biciklizik. És persze ezeken kívül rengeteg más dolgot is megtudtam róla.
Mikor beértünk Glandba egy csoda szép helyre vezetett. Egy kicsit elhagyatott a környéken a tó partján feküdt egy cuki pici kávézó. Nem volt se túl zsúfolt se túl szellős, szóval inkább csak azt mondanám a helyiek jártak ide. Mikor beértünk a pultban egy idősebb hölgy állt.
-Mick, micsoda meglepetés-örült meg neki az idős hölgy-rég jártál erre
-Martha úgy örülök hogy látlak, sajnos az utóbbi időben nem igazán volt időm, de most itt vagyok és nem is egyedül-kacsintott Mick ezek szerint Marthara
-Igen igen látom aranyom-mosolygott a hölgy majd hozzám fordult-Üdv nálunk kedvesem, Martha Teach vagyok
-Köszönöm, Theresa Wilson vagyok. Örülök hogy megismerhetem-válaszoltam udvariasan.
-Foglaljatok helyet, a te helyed mindig szabad tudod Mick.
-Igen persze, Martha 2 lesz a szokásosból-kiáltott gyorsan oda neki Mick mielőtt elindultunk az asztalokhoz
-Szóval neked saját asztalod van értem. És mit is takar az a szokásos?-kérdeztem viccelődve
-Majd meglátod
-Igenis
A délután további része nyugalmasan telt. Hogy mit takart az a szokásos, valami isteni finom kávét. Rengeteget beszélgettünk szintén a nap további részében, jobban megismertük egymást. Hirtelen már csak azt vettük észre hogy egyre sötétebb lesz, elfogynak a vendégek, szóval elindultunk mi is haza fele. Otthon elköszöntünk egymástól hiszen tudtuk hogy egy ideig biztosan nem találkozunk majd. Összességében a mai nap egy nagyon jó nap volt.