Az a bizonyos szempár

Pékség

Emlékeztek amikor Mick elvitt Glandba kávézni?! Na igen, az nem csupán egy kávézó volt hanem A kávézó, ami valójában pékség, de lényegében kávét ugyanúgy kapni. Na szóval visszakanyarodva, azóta rengeteget jártam át vonattal, mivel a pékség tulaja egy nagyon kedves idős hölgy, akivel hamar közös nevezőre találtunk. Sokat segítek neki, mivel rengetegszer csak ő dolgozik, mivel unokája velem egy idős, ő is egyetemre jár.
Épp a poharakat törölgettem el, amikor egy ismerős hangra lettem figyelmes.
-Szia Martha, egy szokásosat szeretnék-kérte ki Mick.
Mivel én pont olyan szögben álltam ezért nem vett észre, így azt hittem megúszhatom a találkozást vele, ám "szerencsére" Martha gondoskodott róla hogy ne így legyen.
-Tessa, légyszíves vidd ki Micknek a rendelését-mosolygott rám kedvesen
-Persze viszem is.
Ezzel megfogtam Mick reggeliét és szépen odasétáltam az asztalához. Örülök hogy mégis én vihettem ki neki a rendelést, mivel amilyen fejet hozzá vágott egyszerűen fantasztikus volt.
-Tessa!-ugrott fel meglepődötten Mick-Nem is tudtam hogy itt dolgozol-mosolygott
-Szia Mick!-üdvözöltem-Igazából nem dolgozom itt, csak jól esik néha idejönnöm, és olyankor segítek Marthanak.
-Oh értem. Van pár perced beszélgetni?-kérdezte udvariasan
Gyorsan odapillantottam a pulthoz, hogy meglessem mivel foglalkozik Martha, de meglepődtem amikor huncut mosollyal az arcán figyelt bennünket. Ebből arra következtetettem, hogy biztosan nem bánja ha pár percet beszélgetek.
-Persze-mosolyogtam a fiúra.
-Figyelj Tess, ne haragudj hogy olyan kevésszer kerestelek-kezdett bele a téma közepébe-csak tudod nem olyan egyszerű ez a sport. Rengeteg koncentrációra, odafigyelésre van szükség és természetesen pihenésre. Sajnos pihenni nagyon kevésszer sikerült mivel elég húzós volt ez a másfél hónap, és nem akartalak felhívni 5-10 percre, mivel annyi idő nem sok mindenre elég és tudtam hogy több időm nem lenne rád.
-Mick!-szakítottam közbe a fiút-Először is, vegyél a mondatok közben levegőt nehogy megfulladj. Másodszor, láttam a versenyeket a tv-ben, tudom merre jártál ebben a másfél hónapban és azt is tudom hogy nagyjából min mész most keresztül, főleg a baleseted után. Szóval nyugodj meg, én sem kerestelek direkt, mivel tudtam hogy elfoglalt vagy.
-Annyira jó hogy te ilyen megértő vagy, viszont azt hogy most min megyek keresztül azt valójában én sem tudom. A média mond ezt-azt, mert ők ezt látják, de igazából magam sem tudom mit érzek jelen pillanatban.
-Oh értem, sajnálom
-Ne, ne! Én sajnálom hogy nem hívtalak abban a 10 percnyi szabad időmben, mert ha beszéltünk volna, lehet régen feldolgoztam volna mindent.
-Mick! Tudod, én mindig itt leszek és meghallgatlak téged, akár hajnalban akár napközben.
-Köszönöm Tessa, ez sokat jelent nekem. Sajnos az F1 miatt nem sok igaz barátom akad, akivel tudnék mindenféléről beszélni, de te különleges vagy.
-Köszönöm Mick. Ha már barátok, kikkel voltál tegnap?-kérdeztem kíváncsian
-Na hát ők a barátaim egyik fele, régről még az F3, F2-ből ismerem őket, illetve egy csapatban voltunk a Premaban.
-Értem, a barátaid másik fele pedig Seb és Esteban ha jól gondolom?!-ejtettem fura hangsúlyt a mondat végére
-Igen, bár az F1-ben kijelenthetem hogy jóban vagyok mindenkivel, szoktam Lewissal, Lanceal, Maxal, Carlossal és Charlessal is ugyanúgy beszélgetéseket folytatni, de Seb és Esteban áll hozzám a legközelebb. Bátran kijelentem hogy Seb valójában az nekem, mint ami apa volt Seb számára.
-Olyan jó ember vagy Mick.
-Ez nem igaz Tessa. Azokkal bánok így akik fontosak nekem. Viszont ez most nagyon bunkón fog hangzani, de el kéne pár dolgot még intézzek a gépen. Aztán ha Martha nem bánja ellopnálak tőle-mondta Mick
-Oksi, Martha meg nem hiszem hogy nagyon ellenezné az egészet-pillantottunk az idő hölgy felé, aki mosolyogva figyelt minket.
Ezek után ott hagytam Micket, majd gyorsan befejeztem a poharak eltörlését, amivel a fiú megérkezése előtt foglalkoztam.