Az a bizonyos szempár

Utazás vagy sem

A napok gyorsan teltek Alena társaságában. Kikapcsolódásként úgy gondoltam elmegyek sétálni egyet, megszabadulva a mindennapi tanulástól. Utam természetesen a tóhoz esett, ahol gyönyörű táj fogadott, és egy ismeretlen ismerős.
-Tessa, milyen kellemes meglepetés
-Mick, hát te mit keres erre?-kérdeztem kíváncsian
-Van Genfben is egy lakásunk, amit el szeretnénk adni, ezáltal sokat járunk át ide. Aztán mivel olyan szép idő lett, gondoltam kihozom Angiet kicsit úszni
-Oh értem. De neked nem épp Barcelonában kéne lenned a szezon előtti tesztelésen?-érdeklődtem
-Az majd a jövő hét közepétől lesz.-válaszolta-És te mi járatban erre fele?-tudakolta
-Kicsit kikapcsolódok. Hiába kezdődött még csak most a suli, rengeteg tanulnivaló van.
-Jaj, úgy örülök hogy nekem nem kell már suliba járnom, bár lehet a szüleim annak jobban örültek volna mint ennek a száguldó cirkusznak. És sikerült barátokat találnod?-kérdezte
-Szerencsére igen, bár ennek története van-nevettem fel az emlék hatására
-Azt elhiszem, már amilyen "szerencsés" vagy-mutatta idézőjelbe a szerencsés szót
-Köszi-nevettünk mostmár mind a ketten
Ezek után csendben álltunk mindketten és gyönyörködtünk Svájc havas hegy csúcsaiban. Annyira megnyugtató tudott lenni ez a közeg, ahogy csobog a víz, süt a nap és a távolban havas hegycsúcsokat látni. Meg tudnám szokni ezt a látványt minden nap. Lehet el kéne gondolkozom, hogy egyetem után ide költözök Svájcba?! Végülis miért ne, barátot már úgyis sikerült szereznem magamnak, egyedül szerencsére nem lennék., na majd meglátjuk. Gondolataimból Mick kedves hangja rázott vissza.
-Ez most lehet hogy őrültségnek fog hangzani, sőt nem is lehet, inkább biztos, de nincs kedved elkísérni Barcelonába a tesztelésre?-kérdezte kicsit félénken
-Huh, erre nem igazán számítottam-vakartam meg a tarkómat zavaromban-nagyon szívesen mennék, de most kezdődött még csak az egyetem, és nem tudom mennyire jó ötlet már most az elején hiányozni
-Semmi gond, megértelek. De azért ha meggondolnád magad, vagy már végleg eldöntötted írj nyugodtan.-válaszolta kicsit talán reménykedve hogy meggondolom magam-Viszont nekem mennem kell, mert rengeteg dolgom van még, várom a válaszod
-Rendben, és köszönöm a meghívást
Ezek után leültem a parton egy padra és azon gondolkoztam,hogy tényleg komolyan gondolta, hogy kísérjem el, vagy csak a helyzet adta úgy, jaj nem tudom. Rá kéne írnom Alenara, hogy ő mit gondol erről a helyzetről. Már éppen írni készültem neki, mikor rájöttem, hogy lehet nem biztos hogy jó ötlet beavatom abba, ami most folyik körülöttem. Vagyis szívesen elmondanám neki, de ha visszagondolok a Mickel való első találkozásunkra, nem mondta meg a valódi nevét, szóval lehetséges hogy nem örülne ennek. Tehát ismét magamra maradtam. Nem tudom meddig ülhettem ott a tó partján, de kezdtem éhes lenni ezért hazaindultam.
Rengeteget gondolkoztam, hogy mit kezdjem Mick ajánlatával, de sikerült döntenem. Mivel a számát már korábban megadta, írtam neki egy üzenetet, mivel nem akartam pakolás közben zavarni. A válasz hamar érkezett, ugyanis csörgött a telefonom, aminek a kijelzőjén Mick neve jelent meg
-Szia, Tessa! Mi a helyzet-kezdett bele
-Szia Mick! Igazából rengeteged rágódtam a meghívásodon, de sajnos nem tudok most veled tartani az egyetem miatt-mondtam lehangoltan
-Semmi gond, teljesen megértelek, neked ez a hivatásod, nekem meg a versenyzés. Azért remélem a közeljövőben találkozunk majd. Jó tanulást Tess!
-Én is remélem, hogy hamarosan találkozunk. Ügyes legyél a teszten és a versenyeken is. Nagyon szurkolok neked
-Köszönöm, ez sokat jelent nekem. Szia
-Szia
Hogy hülye vagyok-e? Természetesen igen. Hogy utasíthattam vissze egy ilyen ajánlatot?! Te jó ég! Ennyire tényleg nem lehetek nyuszi. Ezt jól elintézted Tessa.