A Hold, az Eső és az Oroszlán

Az Eső 12.rész

- Az hogy láttál egy Leshwan-t nem tudni pontosan mit jelent. Alig jegyeztek fel róluk valamit elvégre eddigi tudásunk szerint egy lény látta csak őket, egy jóslatot említenek a régi papírok, de hidd el nekem mindent tűvé tettem már érte és semmit sem találtam.- zárta le az öreg miközben visszapakolta a papír halmazt a polcra, immár megint abban a helységben voltak ahol a lány felébredt. Amíg nem figyelt az öreg Tayen keresett egy pengét amit magánál tartott és egy másik, fanyelű pengébe elkezdett vésni, gondosan figyelve, hogy az asztal alatt ne lássa meg senki. 

-Sajnos ennyi minden tudásom erről a témáról viszont egészen egyedülálló aminek szemtanúi voltunk ma. Fel is jegyzem ezt. Ha letudnád írni pontosan mit éltél át...

-Nem, nem igazán tudnám jobban leírni mint az első alkalommal. Ugyanolyan zavaros volt az egész ha nem zavarosabb, úgy érzem teljesen kihűltem, gondolkozni sem birok.-sopánkodott Tayen remélve, hogy az öreg bekapja a csalit.

-Tudod mi kell most neked? Egy nanra bogyó tea. Az frissíti az elmét és nyugtatja a lelket. Talán utána már többet is eltudsz majd mondani.- hadarta izgatottan és már át is szaladt egy vélhetőleg kamra helységbe. Tayen nem akarta elfecsérelni az értékes időt szóval azonnal a fiúhoz fordult aki megint egy olyan különös gyökér vörös levében úszott.

-Jól figyelj ide, mert egyszer mondom el. Valami nagyon nincs itt rendben. Az öreg az mondta a szülei is itt éltek, de ennek semmi nyomát nem láttam eddig, se egy kép vagy emlék, a lopott tünde ereklyék és ez...-elővette a festményt és odanyújtotta a fiúnak.- Ezt találtam a többi között. Nézd meg jó alaposan. A király, lovag és egy orvos. Nem ismerős neked az a fiatal fiú?- Tayen látta az elborzadást a fiú arcán mikor az először a fellógatott tündéket látta meg, majd mikor pillantása találkozott a fiatal orvos csodaszép zöld tekintetével a felismerés és a borzongás vette át a helyét.

-Ő az.-mondta szinte gyilkos tekintettel nézve a helyet ahol az öreg eltűnt pár másodperce.

-Igen, de most még nem tehetünk semmit, várnunk kell egy kicsit. Valahogy ki kell jutnunk innen és meg kell szerezni az iránytűjét. Anélkül elveszünk az alagutak labirintusában.

-Hogy csináljuk?- kérdezte a fiú, tekintete egy percre se lágyult.

-Próbáljuk meg először ellopni, valahogyan elérjük, hogy levegye a köpenyét és akkor eltudjuk venni, biztos valamelyik zsebében van.- gondolkozott hangosan Tayen.- Nem tudunk eleget az erdőről, minél több információ kell tőle.- Darin nem úgy nézett ki mint akit meggyőztek az észérvek, a kezében szorongatta a képet, majdnem összeroppantotta.

-Jön vissza.-jelzett Darin az éles hallásának köszönhetően jóval hamarabb mint Tayen azt észrevette volna.

-Itt van, már nem olyan frissek a bogyók, de ugyan olyan finomak és hatásosak. Mondta, közben felrakott egy lábasba egy kevés vizet főni a tűz tetejére. Darin nem bírta türtőztetni magát.

-Na és mond csak, honnan ez a nagy tünde csodálat, azzal a szobányi kinccsel?-kérdezte kihívóbban a kelleténél. 

-Oh én csak nagy értékelője vagyok, nagy része ajándék volt vagy megmentett műemlék, itt tartom őket és vigyázok rájuk a jövendő nemzedékei számára.- hangzott a válasz egy bizonytalan nevetés kíséretében.

-Ajándékba. Mégis kitől? Nem lehet, hogy azok ott bent mind hamisak, valaki jól átvágott téged aztán tovább állt?-kérdezte Darin.

-Hamisítvány?? Hogy mersz ilyet állítani, mindenem amim van tökéletesen eredeti, egy tünde is biztosított efelől, szó sincs olcsó utánzatokról!- fakadt ki meglepően ingerülten az öreg és sajnos Tayen és Darin fülét is megütötte egy igen érdekes információ?