A Hold, az Eső és az Oroszlán

Az Eső 17.rész

Tayen már látta a határon túli tájat, egyértelműen ellehetett különíteni a két ország növényvilágát egymástól. Azonban itt még volt előttük egy akadály : erdő. Ahol a folyó áthaladt a két ország határán ugyanolyan fák tornyosultak körülötte mint amin áthaladtak Bodaway és Ituna határán. A lány érezte, hogy izzad a tenyere, félelemmel töltötte el a gondolat, hogy megint át kell vergődniük egy ilyen borzalmas erdőn. Meglehet az még egy-két órányira volt tőlük mégis úgy érezte az erdő csak arra vár, hogy a fák között bekebelezhesse a lányt. Minél tovább nézte az erdőt annál közelebbinek tűnt, pillanatok alatt már bent is találta magát a különös illatú erdő közepén. Érezte ahogy torkán akad a döbbenet és a pánik, kettő nagyot is próbált pislogni hátha képzelődik, de akkor megérezte a csuklójára tekeredő indát. Mély bíbor színű volt vörös tövisekkel az egészen apróktól a kisujj nagyságúakig. Érezte ahogy felsebzik a bőrét és belevájnak a húsába, hatalmasat üvöltött. Próbálta lerázni, a tőréért nyúlt mikor egy másik inda teljesen lefegyverezte volna, de még szabad lábával gyorsan belerúgott egyet a legvastagabb indába. Esélye sem volt, az megállíthatatlanul tekergett most már a lábán is és mindkét karján. Rángatózott a fájdalomtól, látta amint a vére kiserken a tüskék hagyta sebeken keresztül. Az indák kérlelhetetlenül záródtak, de egy idő után megálltak, ott tartották a lányt a talajtól pár centire. Az egyik fa kérge elkezdett felrepedni, mintha belülről feszítené szét valami. Tayen oda nézett, de nem várt látvány fogadta. Először egy színes, fekete és alaktalan lény bukkant elő a kéreg alól. Az később egy nagyon vénséges, hosszú ősszakállú tündévé vált egyik pillanatról a másikra. Fehér homályos szemei voltak amik elégtelenül meredtek a semmire.  Szólásra nyitotta a száját amitől nyikorog fa hangja töltötte meg a levegőt, de ekkor megint torzul mi kezdett a fa, pár másodperccel később más arc nézett már rá. Ezúttal idősebb, de harcias női szemek meredtek rá ugyan olyan fehér tekintettel, Lye volt az.

-Leswa. -suttogta,de mire végig mondta már változott is a látvány, a fa felszíne hullámzott, Tayen -legjobb emlékei szerinti- apja magaslott most előtte. A száját tátva nézte a félelmetes alakot, a látvány kiszorította a levegőt a tüdejéből, nem is tudta mit gondoljon.

-Menj! -dörrent hatalmasat mély hangjával, kissé karcos és félelmetes volt.

Tayen csak meredt rá, annyira ledöbbent, hogy talán nem is érzékelte mikor minden, az indák, a rengeteg és különösképpen az a borzalmasan göcsörtös fa semmivé foszlott. Észlelte, hogy csukva vannak a szemei így gyorsan kinyitotta őket. A földön feküdt, Darin mellette térdelt a combjain pihentetve a lány fejét amiről most érezte, hogy hideg víz csorog.

-Nem tudom mi történt az előbb, de ez már nagyon nem lesz jó. Csak úgy leszédültél annak a hatalmas állatnak a hátáról, éppen eltudtalak kapni,de akár el is törhetett volna a nyakad. Nem kéne keresnünk egy orvost? -kérdezte Darin kissé szétzilált hajjal, arca kissé aggódónak tűnt amire Tayen csak egy zavarodott tekintettel tudott válaszolni majd felült. Érezte, hogy a hajából fűszálak esnek ki.

-Ez nem hiszem, hogy orvos által megoldható probléma lenne. Én csak ... Néztem az erdőt és utána ...- mikor eszébe jutott a fájdalmas indák emléke azonnal lerántotta a sértetlen alkarvédőit. Alatta apró piros sebek sorakoztak talán száznál is több. Vér már nem szivárgott belőlük de, ahogy hozzáért azok fájdalmasan égni kezdtek, a fájdalom lüktetve sugárzott végig a karján mire dühösen felmorgott. Darin a kezéért kapott, hogy megvizsgálja a sebeket. A táskájáért szaladt abból egy kenőcsös tégelyt vett elő. Odavitte Tayenhez és a kezére kente, a lány kezei remegtek a fájdalomtól. Vissza ültek a nyerek nélküli állatokra és lassan tovább indultak. Talán a kezét maró fájdalomtól vagy az előző látomás okozta soktól, de lenyelte a büszkeségét és megpróbált visszaemlékezni a csók után bekövetkezett rémlépekre.

-Mikor rosszul lettem a teától, azon az éjszakán volt egy rémálmom, de nem olyan volt mint amiket én szoktam álmodni. Olyan volt mintha nem az enyém lett volna. Mintha valaki ...- egyik mutató ujját a halántékához érintette és kereste a szavakat- beletette volna a fejembe a képeket.

-Hallottam mikor álmomban kiáltoztál. Gondolom a mérgező gyógynövény okozhatta a rémképeket.-zárta le a fiú gondolataiból visszatérve.

-Neked is volt hasonló élményed az este? Nem rémlik, hogy említetted volna. Különben is azóta nem is ittam egy kortyot sem mégis most megint ugyanaz történt.

-Talán csak későbbi mellékhatás. Különben meg én nem készültem ki annyira a főzettől lehetséges, hogy a tündér vér miatt. Persze én is éreztem a hatását, de vélhetően nem úgy mint te.

A lány megdörzsölve a szemét próbálta összeszedni magát. Érezte ezek a képek nem véletlenül kerülnek a fejébe immár másodjára is. Belül zaklatottnak érezte magát a látottak miatt, legszívesebben kitörölte volna az arcok képét a fejéből, de erre nem volt lehetősége akármennyire próbálta. Ezt az is nehezítette, hogy valami ott motoszkált az agya eldugott szegletében egyre erősebben. A kíváncsiság. Érzett valamifajta vonzása, hogy utána járjon és kövesse a nyomokat. Más körülmények között nem venné komolyan és hagyná az egészet, de -mint azt most már kezdte ő is kapiskálni- most nem ilyenek voltak a körülmények.

-Leswa, az egyik alak egészen biztosan ezt mondta. Úgy tudom az Axin legnagyobb városa.- idézte fel a lány mikor eszébe jutott a szó.

-Ooh még, hogy nagy város. A legnagyobb mind közül!-kezdte a fiú halvány mosollyal maga elé nézve.

-A folyó két oldalról futja körbe így az egyébként borzalmas sivatagi országhoz képest egy gazdag és zöldellő oázis zöld smaragdként tündököl a homokban. A legnagyobb uralkodók mind Leswa-ból kerültek ki és onnan irányítottak. Habár, mostanában a bűnözés meleg ágya lett, a sok átutazó miatt, hemzsegnek a zsebtolvajok, csaló kereskedők és a banditák.

-Úgy gondolod, hogy valami azt akarja neked üzenni, hogy oda kell menned?

-Csak egy megérzés. Valami azt súgja van ott valami ami megmagyarázna sok mindent.

-Hát én nem is tudom, igazából több a kérdés mint a logikus magyarázat. Miért nem egyértelműbbek a látomások? Miért most és miért pont veled történik?

 Szerinted tán nem lennék kiváló egy világmegváltó küldetés kiválasztottjának szerepében?-kérdezte orrát magasabbra emelve, megjátszott sértettséggel a hangjában. A fiú épp visszavágott volna, de egy reszelős, hangos sikoly szerű hang szakította félbe. Mindketten fejüket a hang, azaz a már előttük tornyosuló erdő felé kapták. 

-Hamarabb ide értünk mint azt gondoltam.-elmélkedett a fiú összeszűkült szemekkel méregetve az erdőt.

Tayen nem is figyelt rá, ahogy nézte a sűrű rengeteget hatalmas nyomást érzett magán. Olyan volt mintha valamit várnának tőle, mintha ő maga is várna mit fog tenni. Az üvöltést követően néhány apróbb zaj is megütötte a fülüket, bár a fiúét vélhetően jóval több. Nem evilági neszek voltak ezek. Egymásra néztek, látszott mindkettejük szemében a bizonytalanság. Tayen törte meg a mozdulatlanságot, lepattant a hátasról és megkereste az egyik kicsit hosszabb tőrét. Talán a semminél az is jobb lesz a sűrű aljnövényzet kaszabolásához. Darin is leszállt, vett a Tayen által készített kötélből, áthurkolta az állat vastag nyakán és maga után kezdte húzni ahogy a lány is tette. Tayen maga előtt levágott néhány kisebb cserjét, a magas füvet és már éppen besétált volna a fák árnyékéba mikor megérezte a maga mögött tartott kötél feszülését. A hátasa megállt. Egy lépést sem tett előre. Tayen még próbálta egy kicsit noszogatni, de mikor látta, hogy Darin is hasonló gondokkal küzd inkább feladta a harcot.

-Bassza meg.-káromkodott halkan.

-Nagyon úgy tűnik , hogy nekik több eszük van mint nekünk. Hagyjuk itt őket.-mondta Darin. Levették az állatokról a kötelet és elcsomagolták. Darin még utoljára végig simított a hatalmas lény sima csőrén, mintha próbálta volna emlékezetébe vésni azt a lényt ami elveszett örökségének talán utolsó darabkáját. A meghitt pillanatról hamar elterelődött a figyelmük, ahogy a még előttük álló erdőn átvezető út gondolata újra eltöltötte minden gondolatukat. Nem haboztak, indultak.