A Hold, az Eső és az Oroszlán

Az Eső 16.rész

Borzalmas üvöltések törték meg a hideg csendet. Mindenhol tűz égett, egy hatalmas gödörből gonosz fekete füst gomolygott. Tayen körbenézett, de csak fákat látott maga körül. Azok mintha egyre közelebb értek volna. A fák törzse és kérge mozgott, mindenféle formákat látott benne a lány, némelyben egy kis spirált figyelt meg ami egyre csak forgott. Az egyiket közelebbről is megnézte, nem tudta levenni a tekintetét a spirál közepéről. Mikor hozzáért óvatosan egyik mutató ujjával a mozgás leállt, minden megfagyott körülötte, de ez nem tartott sokáig. A kéreg megint változott és most hirtelen arcok jelentek meg bennük, minden fa mintha egy szobor lett volna, szenvedő arcú, síró, kiáltó tündék váltak láthatóvá a kéreg alatt. Egyre jobban közeledtek és mikor a lány megmozdult volna, hogy elmeneküljön csak akkor látta meg a lábát ami szépen lassan a földbe gyökerezet szó szoros értelemben. Szépen lassan őt is foglyul ejtette a durva fakéreg, utolsó amit tenni tudott egy vad kiáltás volt mielőtt az arca is kemény fává változott és némán üvöltő szoborként állt a többi között. A hideg víz ahogy az arcába csapódott olyan volt mintha úgy isten igazán pofon vágták volna. 

-Ébredj Tayen!- szólt az ideges hang, majd egy tenyér által valódi pofon térítette teljesen magához a lányt. Mikor meglátta a fiút magával szemben nagyot kiáltott.

-Mégis mi az Istent művelsz, megvesztél?- közben nagyot lökött a fiú mellkasán amin az ing kissé csálén állt, hiányzott róla néhány gomb. Ez szinte azonnal eszébe juttatta a lánynak mit műveltek előző éjszaka. Dühösen kapott sajgó fejéhez.

-Rosszul lettünk valamitől előző éjszaka, rengeteget hánytál majd végül elaludtál ahogy én is. Arra keltem, hogy üvöltesz és nem tudtalak felébreszteni.- mondta a fiú dühösen. Tayen, a hányásra gondolt, keserű ízt érzett a szájában és valami ... édeset. Felugrott, de majdnem összerogyott, egy közeli fában tudott csak megkapaszkodni.

-Tegnap este ... főztél egy teát. Hol van az edény amibe a leveleket raktad?

- Mindketten körbenéztek és nem messze vette észre a lány a hanyagul eldobott fém edényt amit ő ejtett ki a kezéből. Közelebb ment hozzá és felvette. Kezébe gyűjtötte a még mindig az aljára tapadva lévő leveleket, már eláztak és eltűnt az élénk piros színűk, az összes levél főleg barnának tűnt, de még ígyis látszott, hogy némelyik levél hosszúkásabb a többinél. 

-Ezeket honnan szedted??- hangzott a kérdés. A fiú megmutatta neki a helyet ahol találta a gyógynövényt, a lány így, hogy kimondottan a hegyes leveleket kereste még ígyis nehezen találta meg őket, de ott voltak. Az egyik táskából kirántotta a papírokat, megkereste a zöld-piros levelű növényt és végig olvasott róla mindent. Az nem írt semmit a nyugtató hatásán kívül, mígnem a másik oldalon egy rátűzött papír utalt egy figyelmeztetésre miszerint a "béka fű előfordulási helyén olykor kihajthat néhány kígyó nyelv mely kerülendő erős mérgező hatása miatt. Kis mennyiségben jó vágyfokozó és pszichoaktív szerként is működik". Dühösen vágta a fiú fejéhez az apró cetlit ami legnagyobb sajnálatára ahelyett, hogy sérülést okozott volna csak bután a fiú lába elé hullott mint egy falevél. A lány ettől csak dühösebbnek érezte magát, miközben a fiú felvette a papírt és szemügyre vette.

-Majdnem meghaltunk a figyelmetlenséged miatt!- vágta oda, szavai fröcsögtek a haragtól.

-Azért annál kicsit kellemesebb dolog történt ...- mondta a fiú tetetett higgadtsággal, de a mondat felénél Tayen rúgott egy hatalmasat a combjába. A fiú odakapott, még mindig tompa volt az ébredés óta így nem tudta kivédeni az ütést. 

-Elindulunk. Este miden amiatt a drog miatt történt. Soha többé még csak nem is hozzuk szóba.- mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Darin komolyan vette a szavait, már bánta az egész incidenst, de még azt is, hogy elvállalta ezt a megbízást ami miatt most itt kell lennie ezzel a lánnyal. Felegyenesedett majd szó nélkül az állatokhoz menetelt, a lány a másik irányba indult összeszedni a holmijaikat. Ahogy a dühe minimálisan kezdett párologni arra gondolt talán nem is a fiú figyelmetlensége váltotta ki, hanem inkább az amit előző este érzett. Bár tény, hogy amit tett szimplán a vágyak elszabadulásának és a teste feletti kontroll elvesztésének köszönhető, mégis mintha azok a vágyak nem egy új forrásból törtek volna elő, inkább mintha már egy ideje ott lettek volna, nem a semmiből jöttek. Ez bosszantotta, az érintés iránti sóvárgás, a testi érintkezés elveszi az ember eszét. Nem figyel, gyengévé és sebezhetővé válik amitől a lány mindig is tartott, gyűlölte azt. Nem engedhet meg magának még csak hasonlót sem legközelebb, azt a gyönyörű lányt is hasonló okokból hagyta ott a kikötőben, nem tudta elviselni, hogy valaki megtöltse a gondolatait. Magába fordulva lépett a hátasa oldalához, az most mintha észre sem vette volna, hideg és távolságtartó maradt. Végül ahelyett ,hogy megvárta volna míg az állat lefekszik elé. átlendítette a táskáját az állat hátán majd nagyot ugorva felmászott rá. Az megrázta magát majd rögtön el is indult. Darin kicsivel távolabb maradva követte, csak akkor közelítette meg és szólt hozzá amikor elmondta, hogy úgy hallotta egyszer Ituna hatalmas tavába torkollik a Kék Szűz nevű országokat átszelő hatalmas folyó egyik ága. Azt visszafelé követve eljutnak Ituna és az északi ország, Aranock határához. A lány bólintott és megkeresték a folyó legközelebbi részét majd azt észak felé haladva követték. A Szűz széles folyó volt és ez a szakasza is gyorsan hömpölygött bár tény és való, hogy lényegesen kisebb volt. Tayen a vizet figyelte, már délfelé hajlott az idő így kitalálta, hogy míg a jószág alatta ütemesen menetel előre addig ő halat fog magának. A folyó mentén sok nádat talált, le se kellett szállnia, menet közben vágta le őket. Mikor már úgy látta elég lesz a mennyiség elkezdte szálakra bontani a leveleket, minél kisebbekre majd ezeket a hajszálvékony szálakat elkezdte összesodorni nagyjából hat darabonként. Megcsinál ezekből annyit amennyit tudott és a végén elkezdte ezeket is összesodorni, hogy még vastagabb egységet alkossanak. A végén három nagyobb darabot összefont és lett egy nem tökéletes, de erős, hosszú kötélszerűsége. Több méternyit legyártott az út mentén hátha később is jól jöhet. Egy nagyobb darabot az egyik nyila végéhez rögzítette, megfeszítette az íjat és figyelte a vizet. A víz sodrása miatt elég zavaros volt itt a víz, nem látta benne a halakat csak néha néha egy villanásnyit a színes pikkelyekből. Nagyon bosszantotta a helyzet így már szinte vakon lőtte ki a nyilat. Visszahúzta a kötelet végén a teljesen üresen álló nyílheggyel. Még talán kétszer próbálkozott sikertelenül mire rájött, hogy ez nem fog menni, csalódottan vetette el a frissen fogott sült hal gondolatát, de úgy volt vele ha máshogy nem is hátha a szerencsének köszönhetően eltalál egyet. Darin nem vette észre, hogy mosolyogva figyeli a lányt. Nagyon kitartó volt, a fiút meglepte a találékonysága. Ő is a vizet figyelte csakhogy ő tökéletesen tisztában volt a halak hollétével, a zavaros vízben is jól látta őket. A lány most újra lőtt és ezúttal a nyíl el is talált valamit. Csakhogy az nem hal volt, hanem két szikla közé ragadt uszadék fa. Mivel a hátasok nem álltak meg és a lány nem volt hajlandó elereszteni a kötél végét majdnem leesett, közvetlen bele a folyóba. Valahogy sikerült elég erősen tartania magát a combjaival és fent maradt a jószágon. Darin mellé ütemezte a mostanra már egészen kezessé vált hordozóját és óvatosan szólt a lányhoz aki éppen visszakúszott ülő helyzetbe.

-Megpróbálhatom?- kérdezte a fiú lágy hangon és a lány felé nyúlt. Tayen úgy érezte veszített, ezt nem akarta elismerni pláne nem ennek az embernek. A fiú várt míg Tayen gyomra végül a büszkesége fölé kerekedett, elvégre a tegnap éjszaka kihányt energiát még nem sikerült igazán visszaszereznie. Most döbbent rá, hogy a reggeli ébredést követő vitájuk óta egy falatot sem evett. Átnyújtotta az íjat és mikor a kezébe adta a nyilat a kötéllel egy pillanatra összeért a kezük. Tayen-nek óhatatlanul is az jutott eszébe, hogy mennyivel finomabb volt a bőr a fiú mellkasán és ooh a hasán ... A borzongás jött, a tüdejében, a gerincén és a hasában is érezte, de próbált másra koncentrálni. Furcsálta, hogy a fiú ebből semmit sem vett észre, neki olyan volt mintha harangoznának a belsőszerveiben. A fiú kicsit közelebb vezette hátasát a vízhez és célba vett valamit amit Tayen akárhogyan is próbált figyelni nem látott. Lőtt majd a nyíl végén egy citromsárga és zöld színben pompázó hal bukkant fel mikor kihúzta a kötelet. Tayen figyelte a halat, a fiú leszedte a nyílról és a lány legnagyobb meglepődésére átnyújtotta a halat. Tayen nem tudta mire vélni a kedves gesztust, az Patiw utcáin mindig is azt tanította neki a sors, hogy amit magának megszerez csak az lehet az övé és még ez sem garancia rá, hogy megtarthatja. Olyan régóta dolgozott egyedül, talán sosem tudta milyen az ha valaki a társaként segít neki, maga a segítség gondolata is rossz szájízt hagyott maga után. 

-Nem kell mindig mindent egyedül csinálnod. Nem is tudsz. Van amiben másra kell támaszkodnod ezt meg kell értened.- nézett a szemébe a fiú kedvesen majd újra felhúzta az ideget és megint lőtt. Már kifogtak hármat is mire úgy gondolták megállnak pihenni és megsütni a halakat. Tayen-nek talán jól is estek volna a fiú kedves szavai ha aztán nem jutott volna eszébe, hogy mikor elhagyják ezt az országot két külön irányba fognak indulni és Tayen megint egyedül magára számíthat majd.