A Hold, az Eső és az Oroszlán

A Hold 8.rész

Sokáig tartott az ásás mivel nem volt ásójuk, mindketten kimerültek és éhesek voltak már. Darin egy nagyobb tőrrel próbálta darabolni a talajt és mikor Tayen is kért egy kést, hogy gyorsabban haladhassanak a fiú vigyorogva vett elő neki egy vastagabb ágat amit a közelben talált.

-Ugye tudod ha nem lennék kimerülve és megsérülve ezzel a bottal is simán megölhetnélek?

-Tudom, ezért mikor befejeztük az ásást elveszem tőled.- mondta félig viccelve mikor a penge valami fémesnek koccant. Mindketten felnéztek, Darin inkább zavartan, Tayen mint aki kincset talált. Őrülten ásni kezdett azon a ponton, míg a láda kivehetővé nem vállt teljesen. Kiemelte a nehéz tárgyat és felnyitotta. Ahogy emlékezett minden benne volt, fegyverek, kötszer, szárított gyógyfüvek, és egy váltásruha egy másik, vastagabb bőrmellénnyel.

-Honnan tudtad, hogy ez itt van?

-Én tettem ide, hogy ha bármi történik és menekülőre kell fognom felszerelés nélkül.7

-Várj, azt mégis honnan tudtad, hogy itt kell elásnod és nem délen vagy nyugaton vagy északon.

-Kimondta, hogy ott nincs?- Tayen-nek tetszett ahogy Darin-ba fagyott a szó, legalább csendben maradt.

-Te aztán mindenre gondolsz, viszont két ló felnyergezve gondolom nincs mellé ásva.-Tayen elgondolkodott, igaza volt. A ló amivel jöttek végig vágtázta az egész éjszakát és a ma délelőttöt, most az oldalára fekve, hangosan lélegzett, egy napig még biztosan nem lesz utazás képes és nekik nem volt egy napjuk tétlenül várni.

-Menj el a városba. Vegyél két lovat és ételt. Még nem tudok olyan gyorsan sétálni, csak lelassítanálak és nincs sok időnk.

-Úgy érted hagyjalak itt felügyelet nélkül, hogy nyugodtan megszökhess?- kérdezte Darin gyanakodva dörzsölve az állát.

-Mégis hogyan? Azzal a gebével ami mindjárt kileheli a lelkét? Esetleg a saját lábamon elszaladok és meg sem állok Leswa zöldellő oázisáig??-kérdezte Tayen már kínjában a kezével csapkodva.

-Jól van. Itt hagylak, kábé egy óra múlva itt leszek.-mondta majd összefont karral nézte Tayen-t aki nem értette mire vár.

-Mi van?

-Mit gondoltál kapsz ingyen lovat és ételt?

-Te most komolyan... ezek után miből gondolod, hogy van pénzem?

-Bérgyilkos vagy

-Ahogy te is!- kiáltott erőtlenül, de ingerülten a fiúra.

-De te híres vagy, jobban keresel.

-Mégis honnan tudod, hogy ki vagy...- a fiú makacs tekintete egyértelművé tette, hogy értelmetlen az égész vita.

-Tudod mit jó tessék, vidd csak.-mondta Tayen majd a ládából kikapva néhány érmét amilyen erősen és gyorsan csak tudta elkezdte dobálni a fiút. Majdnem mindet sikerült elkapnia, az utolsót kivéve ami nagyot koppant a fején mire odakapott.

-A legharapósabb, legmakrancosabb lovat kapod meg ami a városban van.-Morogta a fejét dörzsölve és elindult a város felé. Tayen még hallotta ahogy valamit magyarázott arról, hogy neki nem fizettek eleget ezért a megbízásért, de nem nagyon érdekelte. Hanyatt dőlt a magas,száraz fűben, élvezte a meleg napot, meglehet a mocskos és izzadt ruhái távol álltak a kényelemtől. Próbált egy kicsit pihenni, mióta elhagyták az erődöt a folyamatos gyász szorongatta az egész belsőjét. Nem az embereket gyászolta, reménykedett, hogy mindenki kimenekült inkább a régi életét gyászolta és az újat ami kicsúszott a kezei közül. De még volt remény! Ha Lye megmenekült, és Tayen tudta, akarta, hogy megmeneküljön, akkor biztos Aranock-ba ment, hallotta egyszer mikor a nő épp egy emberével beszélt, hogy ott vannak olyan szálak amiket a nő könnyedén mozgathat kénye-kedve szerint. Ott megtalálhatják egymást és kitalálnak valamit, hogyan tovább. Darin kicsivel hamarabb mint egy óra elteltével ért vissza. Tayen egy fűszállal a szájában a könyökére támaszkodott, úgy nézte a fiú közeledő alakját, a köpeny még mindig rajta volt a csukjával együtt, pedig már egészen meleg volt. Tayen kiköpte a fűszálat és lábra állt.