A Hold, az Eső és az Oroszlán

Az Eső 10. rész

Tayen tajtékzott a dühtől. Már bánta ,hogy döbbenetében elengedte a fiú torkát.

- Oda jöttél az otthonomba, hogy megölj. Oda vezetted a társaidat akik végeztek mindenkivel és mindennel ami valaha is fontos volt számomra!- kiáltotta dühös, de könny áztatta arccal és közben még megpróbálta megütni is a fiú arcát ököllel.- Mindent elvettél tőlem!

-Állj le, nem tudom, hogy jöhettek utánam, ezt a részét az életemben már évek óta hátra hagytam. Ráadásul hozzá tenném, hogy nem akartalak megölni, válaszokat kerestem ahogy te is mikor utánam jöttél. Ami az erőddel történt szörnyű, de nem gondolod furcsának az egészet? Szerinted engem követtek és ha igen miért? - Elkapta Tayen egyik öklét, de nem számított rá, hogy a másikkal azonnal újra próbálkozik így hatalmasat csattant a lány erős keze az állán. De Tayen elgondolkodott. Ha a fiút keresték volna miért követték idáig és utána miért égették fel a helyet. Nem lett volna egyszerűbb ha útközben kapják el? De ha nem ő volt a célpont akkor ki?

Darin dallamos tündenyelven szitkozódva dörzsölte fájó állkapcsát.

-Tovább kell mennünk.- mondta Tayen határozottan és elindult a part felé. Kilépett a vízből és ahol a ruháit hagyta kapkodva felöltözött. Megindult a lovak felé, közben figyelt. Már szinte biztosan tovább álltak a lovas férfiak hacsak nem találták meg a lovakat a magas fűben. Hála az égnek azok valamilyen okból kifolyólag lehasaltak a fűbe és csendben vártak. Tayen mikor közelebb ért mindkettő ló felállt mintha csak tudták volna mi a dolguk. Tayen szédült, elvesztett egy nagyon fontos dolgot, a reményt, hogy az emberek kijutottak az erődből. Enélkül nem tudott már mibe kapaszkodni már. Jobb hiány átölelte a lova nyakát majd a nyeregre hajolva próbált sírni, de már nem jöttek a könnyek, csak az üres döbbenet. Az egész annyira hirtelen történt. El sem mondhatta Lye-nek ,hogy vele tartott volna. Már nem bírta ezeket a fojtó gondolatokat. Megragadta a nyerget és felugrott a ló hátára, lovaglás közben hátha elkerülheti őket. A ló az elején nehezen indult meg elvégre egészen sűrű volt ott az erdő, de Tayen most nem tűrt ellentmondást. Határozottan irányította a lovat aki kénytelen volt megindulni. Tayen nézte a fákat, számolta őket. Egy magas, vöröses kérgű cikla fa. Egy világos és sötét vízszintes csíkokkal tarkított boja fa. Bármi csak ne az erőd. Ahogyan csak tudta meghajtotta a lovat a magas alj növényzetben mire az kissé szakadozottan rohamozott. Egy sárga lombú nyíl fa. Egy sötétebb barna törzsű...Tayen gondolkozott milyen fa lehetett, de nem jutott eszébe. Próbált figyelni a határra. A furcsa fákra kicsit messzebb tőle, de azok valahogy közelebb értek. Tayen félig figyelt csak, de esküdni mert volna, hogy nem ő közeledik az erdő felé hanem az őfelé. Itt megpróbált visszafordulni, de ekkor félelem marását érezte meg a mellkasában. Mögötte ameddig ellátott a különös fák és bokrok tekergőző ágai. Foltosak és csíkosak voltak, némelyik spirál alakban meredezett az ég felé, a leveleik nagyok és lyukacsosak voltak. Már bármerre fordult csak ezek a növények vették körül. Valahogy már a nap fénye sem jutott el hozzá annyira, egészen sötét lett hirtelen. Megpróbálta elkiáltani magát hátha Darin követte mire a a lova hirtelen felágaskodott, nagyok ugrott és Tayent a földre lökte. Talán a lány kétségbe esettsége, talán valami más rémisztette meg. Tayen felugrott bár érezte az esés kellemetlen lila foltokat fog maga után hagyni a csípőjén és a vállán. A lónak már csak a vad nyerítése maradt híréül, hogy valaha is ott volt, de Tayen hirtelen mintha minden és közben egyik irányból sem hallotta volna. Jobbnak látta ha ott marad. Elővette az egyik kisebb tőrét amit még fürdőzés közben is magán hagyott a lábszárára rögzítve. Maga elé tartotta és figyelt. Különös zajok voltak amiket itt tapasztalt. Olyan volt mint más erdők zörrenései, apró neszei, de sokkal több volt bennül. Mintha az erdő összes növénye egyszerre lélegzett volna. Volt egy hang ami másabbnak tűnt mint a többi. Tényleges szuszogás volt ez, kissé állatias. A lány úgy gondolta a jobbja felől hallotta, de mire odanézett balról valami előugrott. Tayen még sosem látott ilyet. A lénynek kimondottan torz alakja volt és mintha folyamatosan változott volna. Néhol megpillantott egy kézre emlékeztető nyúlványt, máskor csigának a csápjához hasonlatos részt. Tayen érezte, hogy leragad a szeme, mintha a teste ráparancsolt volna minden porcikájára, hogy aludjon el, de az elméje még éber volt. Aggódott, hogy mi lesz ha elalszik. Talán sosem ébred fel, talán elmúlik minden baja. Még az ébrenlét és az álom határán hallani vélt egy férfi hangot ahogy a nevét kiáltja, de már az elméje elengedte a valóságot, elaludt.

Az ébredés nem volt könnyű. Úgy érezte magát mint egy átmulatott Patiw-i éjszaka után. Zsibbadt volt mindene, a teste és a gondolatai is. Visszaaludt, talán csak pár percre talán órákra. Mikor másodjára ébredt fel már kicsit jobb volt a helyzet. Több dolgot is észre vett, de még szándékosan nem adta ennek jelét. Fűszeres illatot érzett a levegőben, zöld levelek, föld és gyógynövények illatát. Érzett a teste körül egy durva anyagot, de kötelet nem és ez jó jel volt. Hallotta, hogy valaki nem messze tőle edényeket pakol és suttogott valamit. "Ezt tedd a karjaira és a mellkasára" hangzott el az utasítás. Innen már sejtette a lány, hogy ketten vannak és talán most készülnek megkötözni a lányt. Mikor hallotta, hogy az egyik alak közelebb ért és felé hajol felrántotta a térdét és rúgott egy nagyot. Az alak összegörnyedt mire a lány megragadta az egyik könyökét és a háta mögé szorítva az ágyra szorította míg ő talpra állt. 

- Jó akkor fent vagy, örülök mert már órák óta alig adtál bármi életjelet.- nyöszörögte Darin míg Tayen arcát a párnába szorította. Lazult a tartása és elengedte a fiút.

- Ezt rakd a karodra és a mellkasodra, én még egyszer nem próbálkozom.- sopánkodott a karját szorongatva.

- Mi ez a hely?- Tayen körbenézett. Úgy vélte a föld alatt lehetnek. A falakból mindenfele gyökerek meredeztek és a levegő is elég állott volt. Kevés fényt néhány üvegcsében izzó fényforrás nyújtott csak. A mennyezetről gyógynövények és szárított állatok testrészei lógtak mindenhol. Tayen észrevette, hogy a kis tűzrakó hely előtt egy apró, görnyedt alak ült. 

- Mond meg ki vagy!- parancsolt rá Tayen. Az apró termetű férfi felegyenesedett amennyire azt púpos háta csak engedte.

-Én ennek a csodás helynek vagyok a, mondhatni kuruzslója. Ha valaki ide téved vagy megsérül én ellátom. A nevem...a nevemet már régen nem használtam, talán Fleth-nek hívtak régen ,de az is lehet, hogy más hívtak így csak erre emlékszem.- z öreg közelebb lépdelt Tayenhez, sötétbarna csukja volt rajta, egyik lába sánta volt, de tagadhatatlanul mesébe illő szikrázó zöld tekintete volt. Furcsa egy öreg volt ez itt a...

- Várjunk csak, hol vagyunk, mármint ezen az épületen kívül? Az utolsó emlékem...

- Ituna borzalmas erdeje?- Tayen Darin felé fordult. 

- Mi történt?- kérdezte 

-Felugrottál a lóra és eltűntél. Azonnal utánad indultam, de már csak a lovaddal találkoztam szembe. Olyan volt mint aki szellemet látott, utána már az én lovam sem akart tovább menni és megmondom az őszintét én sem. A lovad Ituna felől jött. De végül csak elindultam, alig tudtam átvágni magam a sűrűjén. Mikor megtaláltalak a földön feküdtél. Próbáltalak kicipelni, de nagyon eltévedtem Tayen, kész téboly volt. A fák folyamatosan változtak és valami figyelt minket. Az öreg, Fleth talált meg minket mikor beszakadt alattam a talaj és egy járatba zuhantunk. Meggyógyított és téged is.- zárta le a fiú. Tayen bizalmatlan volt mindennel szemben és ezzel Darin is biztosan egyetértett volna.

- Miért segítettél rajtunk?- fordult Tayen az öreghez.

- Nekem ez a dolgom, ami elvész azt megtalálom és a sérültet meggyógyítom.- Fleth mosolygott, még ha torz mosoly is volt ez. Tayen-nek ez a válasz nem bizonyult teljesen őszintének.

- Egyetek valamit, igyatok egy kis vizet. Sok beszélgetni valónk lesz még.