A Hold, az Eső és az Oroszlán

Az Eső 13.rész

Az erdő most csendesebbé vélt. Sötét volt, de nem tudták volna megmondani azért mert este van vagy a sűrű lombú fák miatt. Tayen kivette a táskából az apró kék virágokat, egy fakérget és egy mozsárt amit Darin rakott el nagyon okosan. Pár pillanaton belül lett elegendő fényük az útnak induláshoz, a világító port egy üvegcsébe tették.

-Merre menjünk? 

-Nézd meg az iránytűt, talán még most is működik.-vetette fel a lány.

-Jelez egy irányt, de elég zavaros, az tudom hogy, kiakarok jutni az erdőből, de az sok módon lehetséges. Ha rossz irányba indulunk el talán visszajutunk oda ahonnan indultunk. És még azt sem tudjuk mennyire vagyunk az erdő közepén vagy szélén. 

-Lényegtelen mert itt nem maradhatunk.-jegyezte meg a lány és figyelte a neszeket amik baljósak voltak.

-Válassz a megérzéseid alapján,egyrészt tünde vagy, az őseid ismerték ezt a helyet, talán maradt valamiféle ösztön morzsa.

-Ösztön morzsa? Ez a terved?

-Várom a jobb ötletet, de addig amíg kitalálod, nagyon gyorsan indulj meg valamerre mert én indítalak el.- mondta Tayen már egyre ingerültebben. Egy percet sem akart maradni, érezte ha maradnának rájuk találna megint a Leshwan. Darin körbepillantott, ő is ideges volt,de azért elindult. 

-Ha itt pusztulunk remélem tudod, hogy a te terved volt.

Mentek amerre a tű mutatta, az erdő még mindig csendes volt, mintha már nem akarta volna foglyul ejteni őket. Az időérzékük elveszett az állandó sötét miatt, de Tayen úgy sejtette nagyjából 6 órája gyalogolhattak már. Nem álltak meg egyszer sem. Kerülték a legtöbb növényt, csak ahhoz nyúltak hozzá ami le volt írva arra a néhány lapra amit elhoztak magukkal. Szereztek olyat amit majd megehetnek és volt egy hatalmas növény aminek a belsejéből iható vizet tudtak kinyerni. Már a kimerültség és a bizonytalanság éppen megállásra kényszerítette volna őket amikor egyik pillanatról a másikra véget ért a dús növénytakaró és egy tisztáson találták magukat. Elsőre el kellett takarniuk a szemüket a vakító napfénytől. Pár pillanat múlva terülhetett csak a szemük láttára ez a gyönyörű paradicsom. Sokat nem nézegették, pár méter után eldőltek a puha, zsenge fűben. Már szinte el is felejtették az elmúlt napok gyötrelmeit és kínjait, olyan jó volt ott a napfényben.

-Sajnálom, ami történt odalent...sosem gondoltam, hogy milyen lenne találkozni azzal aki kiirtotta a tündéket. Igazából nem is gondoltam, hogy ez ennyire érdekel engem. Talán az ösztön amiről beszéltél nem is akkora nagy őrültség.-mondta Darin a hátán fekve és a felhőket bámulva.

-Azt hiszem megértelek. Én is akartam, hogy meghalljon...és egyébként én is sajnálom, hogy mikor felkeltem úgy neked estem.-mondta a lány.

-Ne viccelj, elájultál az erdő közepén és nem tudtad hol ébredtél. Fogalmad sem lehetett volna, hogy én vagyok az.

-Igazából tudtam, hogy te vagy az, felismertem az illatod. - fordult egy pillanatra a fiú felé úgyszintén a hátán fekve.- Csak jól esett megütni miután kiderült, hogy te vagy a forrása minden rossznak ami az elmúlt napokban történt velem. -mondta a lány játékosan.

-Na! -kapta fel a fejét Darin, de Tayen behunyta a szemét és elaludt.

 Fél óra pihenés után Tayen felállt és körbe nézett. Ahol voltak zsenge zöld fű nőtt, de kicsit távolabb vadvirágos mező terült szét, apró fehér és kék virágokkal. A virágokon túl látszott egy nagy tó, mögötte hegyekké tornyosuló fehér sziklák. Már délutánra járhatott , de még nagyon jó idő volt. Darin is feltápászkodott ülő helyzetbe és a tó felé biccentett. 

-Szerinted iható a vize? Ennek a növények amiből eddig ittunk egyre inkább vizelet íze van.- fintorgott.

-Nézzük meg.-Tayen felkapta a táskáját és elindult, Darin utána. Ez a hely másabb volt mint az erdő, itt is midben hemzsegett az élettől, de sokkal ártatlanabb formában. Tayen látott madarakat, szárnyas rovarokat és néhol egy-két tollas kígyót. Élvezte a környezetet, elterelte a figyelmét mindenről. A tó közelebb érve még hatalmasabb volt, alig láttak el a végéig. 

-Táborozzunk le itt. Most van időnk, ide biztosan nem követett senki. Keressünk vacsorát és hátasokat. Nem tudom mennyire maradt meg az élővilág ezen a helyen, de láttam rajzokat itteni állatokról, vannak lovakhoz hasonlító lények is.

-Gondolod majd engedik, hogy miután évszázadokig háborítatlanul éltek, majd a hátukra ülj?

-Ezt súgja az ösztön.- mondta büszkén kihúzva magát a fiú.

-Már alig várom, hogy lássam.

Kerestek a közelben néhány olyan ágat az erdő széléről ami jónak tűnt egy fedett fekhely kialakításának. Nem találtak sokat így csináltak egy közöset végül. Míg Darin azt rakta össze, Tayen vékonyabb, rugalmas ágat keresett. A két kis tőrön kívül nem igazán volt fegyverük így gondolta készít egy íjat. Kötélnek az egyik alsó ruházata erős és rugalmas megkötőjét használta. Néhány nyilat is készített, a végeredmény rendkívül érdekes volt. Az itteni fából készített dolgok kimagaslóan jó minőségűek voltak. Tayen kifeszítette az íjat, hogy kipróbálja. Erősebben kellett tartania mint gondolta, de annál szebb volt a hangja mikor elengedte. A fa a kezében szinte élt, különös vibrálást érzett ha felhúzta. Elindult vadakat keresni. Darin mondta, hogy vannak itt valami ürge félék, azokat könnyű kicsalni. Tayen várakozott, néhány darab erdei gyümölccsel próbálta kicsalni őket. Elő is bukkantak. Apró hegyes kis szarvaik voltak, mindegyik fején kettő az orruk és a szemük között. Tayen minél többet lőtt annál érdekesebbnek látta őket. A szőrük fekete-fehér pöttyös volt, de mintha kifakultak volna ahogy elhagyta őket az élet és sárgás színű lett a bundájuk. A lábaik madár lábakra hasonlítottak és élénk kékek voltak. Nagyjából tíz darab után visszaindult a tóhoz, az apró jószágokat összekötötte és a hátára kapta.

Még világos volt, a nap mintha még nem akart volna eltűnni sokáig,de már az alkony színei cikáztak az ég kékében. A tó mellett tűz égett rajta néhány megnyúzott ürge sült, a tűz körül Tayen és Darin ültek.

- Sok csodás emlék veszett el ott az alagút rendszerben...-gondolkozott hangosan Darin.

-Talán, de ezzel együtt az is aki feltalálta azt a mérget a tündék ellen, ha szerencsénk van, a legtöbb ember aki tudott róla már a sírba vitte magával.- válaszolt a lány.

-Mit számít ha már úgysem maradt egyetlen élő tünde sem?- olyan kérdés volt ez amire nem várt választ. A fiú a tűzre meredve nézett maga elé. Tayen látta rajta, mintha másabb lenne mióta idejöttek, sokkal felfokozottabban érzékelte a jelenlétét és mintha egészségesebbnek is látta volna. A haja dósabb volt, a bőre ragyogóbb. Minden bizonnyal a hely tehette. Tayen leszedte a sült húsokat a tűz felől és elkezdtek enni. kicsivel később mikor már a nap is végre elbújt így szólt.

-Feküdjünk le aludni. Holnap hátast kell kerítenünk és tovább állni minél hamarabb.

-Mégis merre akarsz elindulni? Eddig az volt a terv, hogy Aranock felé haladunk, de utána mi lesz? Rejtőzködünk míg élünk? 

-Nem egészen, határozott utasítást kaptam arról hogyan tovább, azt hiszem.- mondta Tayen és közben elővette a kis fanyelű tőrt a hüvelyéből. Átnyújtotta a fiúnak úgy, hogy lássa a belevésett feliratokat.

-Azt hiszem ismerem a jóslatot amiről az öreg mesélt.