A Hold, az Eső és az Oroszlán

A Hold 7.rész

Tayen addig sírt amíg vörösre dagadt a szeme. Miután elfogytak a könnyei álomtalan alvásba szenderült. Nem tudta mióta lovagoltak már, talán órák óta, talán csak percek teltek el. Arra ébredt, hogy fázik, a zöld ruha és a kevéske bőr nem nyújtott túl sok melege ezen a hűvös, későnyári éjszakán. Mikor a fiú is észlelte, hogy mozgolódik oda szólt neki.

-Van a közelben egy istálló, ott szerzünk új hátasokat, ez a ló már kezd kimerülni. Szerintem követnek minket és nem lenne jó túl sokat várakozni amíg a ló újra vágtaképes lesz. Tayen a hangjára összerezzent, hirtelen az alvás minden homálya eltűnt, teljesen ébren volt. Eszébe jutott mit beszéltek Lye-vel és ,hogy mi történt ezután az erőddel. Lye biztosan kijutott a robbanás előtt, volt még ideje, ha nem is mindenkit, de néhányukat biztos kimentette, ez a gondolat tartotta vissza az összeomlástól. Az is eszébe jutott, hogy éppen annak a lován ül aki pár órája még megakarta ölni és most éppen tartanak valahová amiről Tayennek fogalma sincs. Egy gyors és határozott mozdulattal oldalra vágódott lerántva magával a fiút is így a ló nélkülük szaladt tovább majd lelassított és visszalépdelt hozzájuk.

-Ezt meg mégis miért kellett?- szitkozódott a fiú miközben egy késsel levágta magáról az övet amivel a lány felsőtestét és karjait rögzítette. Az első esés óta még fájt a lány lába amit szinte el is felejtett, de most kétszer annyira fájt ettől a második eséstől. Leszedte magáról az öv darabot és a késeiért nyúlt.

-Persze, mert majd nálad hagyom a fegyvereidet, mégis mit gondoltál?- Tayen felkelt és a lóhoz szaladt, de a lába miatt lassú volt, a fiú könnyedén elgáncsolta.

-Hová tartasz és hol vagyunk most?- nyöszörögte Tayen idegesen a pórba amiben feküdt.

-Patiw-tol keletre indultam el, pontosan nem tudom merre vagyunk mert a menekülés közben annyit rángatóztál, hogy elhagytam a térképemet, de ha jó a sejtésem innen elindulunk északra és elérjük a határt Aranock-nál és átkelünk a folyón.

-Ez hülyeség!- szólt közbe Tayen.

-Megbocsájts! Mégis miért gondolod ezt? Különben is, ha nem rángatlak el onnan már halott...

-Azt mondtad követnek, szóval tudják ,hogy kelet felé indultunk. Biztosan arra számítanak, hogy a folyón akarunk átkelni. Hülyeség lenne arra menni.- mondta Tayen miközben felállt és megpróbált úgy állni, hogy ne tűnjön teljesen harcképtelennek.

-Mögöttünk vannak, előttük átérhetünk.- mondta a fiú-

-Talán. De az is lehet, hogy már küldtek oda valakiket, gyorsabb lovon. Egy ló legyen akármilyen gyors, két emberrel lassan halad.- a fiú látszólag elgondolkodott ezen és egyet értett.

-Akkor te mit javasolsz, merre menjünk? 

-Azt mondtad itt van a közelben az erdő Bodaway és Ituna határánál. Ott átjuthatunk északra Aranock-na.

-Ituna? Szóval annyira utálod magad, hogy nem várod meg amíg utolérnek megölöd magad?-kérdezte a fiú hisztérikusan.

-Az erdőtől nem messze van egy város, ha oda eljutunk megszerzek ami az úthoz szükséges és különben sem kell Ituna határát átlépnünk csak amentén kell haladnunk. Vagy ez vagy csabdába kerülünk a folyónál. Amúgy meg...-kapta fel az orrát dacosan a lány.

-...nem kell velem jönnöd, téged nem követnek.

-El is mehetnék, de... talán még kíváncsi vagyok, kérdéseim vannak amikre te tudod a választ. És az rémlik, hogy lényegében a foglyom vagy még?

-Jól van akkor csak...hozd a lovat és menjünk tovább keletre.- morogta Tayen és megvárta míg a ló előtte nem állt. Ép lábát a kengyelbe illesztette a sérültet pedig átlendítette a ló hátán. A fiú felült mögé és a kengyelért nyúlt volna mire Tayen dühösen, félig hátrafordulva ragadta meg azt.

-Én mondom merre megyünk.

Már magasan járt a nap mire megközelítették a várost amiről a lány beszélt. A város főútja helyett elkezdte megkerülni a város kaput. Ha a fiú furcsálta is a dolgot nem szólt semmit. Tayen már kezdte abbahagyni az őrült remegést ahogy a nap felmelegítette a levegőt. Mikor már a várostól megközelítőleg 60 méterre volt lefékezte a lovat. Leszállt és keresni kezdett. Emlékezett rá, hogy van egy jel amit más nem szúrna ki azonnal, remélte még mindig a helyén van. Ott volt. Egy ritka növény aminek a szára kék volt, tüskékkel borított és apró fehér virágok voltak rajta. Megkönnyebbülten kifújta a levegőt és a fiúhoz fordult.

-Mi a neved?

-Darin.-mondta egy pillanat csend és egy aljas mosoly után.

-Rendben Darin, akkor gyere és kezdjünk el ásni.