Rebel Love / Billy Hargrove /

7. Material girl

Az idegesség teljesen felőrölte mind a testem, mind a lelkem. Az állapotomon már Billy jelenléte sem tudott segíteni. Csak néztem ki a fejemből és tövig rágtam feketére mázolt körmeimet, egész addig amíg ki nem serkent a vér a körmöm alól..
-Nyugodj meg! Tudom hogy nem segítek ezzel, de kérlek, szedd össze magad!-simított a kezemre Billy, mire halványan elmosolyodtam.
-Köszönöm hogy mellettem vagy, de nem tudok tovább itt ülni. Valamit tennem kell.-pattantam fel eddigi ülőhelyemről.
-Hé, nem tehetsz semmit! Az egész város őt keresi, miből gondolod hogy pont a te segítséged menthetné meg. Az nem megoldás hogy esetleg megöleted magad! - ölelt szorosan magához, de én továbbra sem voltam túl higgadt. Egyátalán nem akartam hisztis picsának tűnni, de teljesen kiborított a helyzet. A könnyeim megállíthatatlanul potyogtak.
-Mi van ha a vidámparkos incidensnek köze van Harrington eltűnéséhez?- kérdezte gondolataiba feledkezve.
-Ez eszembe sem jutott, de igazad lehet. Ott senki nem fogja keresni, hisz az a mi titkos helyünk.-töröltem le könnyeimet, amivel még jobban elkentem a fekete szemceruzát a szemem alatt.
-Meg fogjuk találni. Egy lépéssel talán előrébb járunk.-ölelt magához, majd lehajolt és kihúzta az ágya alatti fiókot. Álmomban sem gondoltam volna hogy egy kisebb fegyver raktár rejtőzik az ágy alatt.
-Légyszi ne ijedj meg vagy ilyesmi. Jobb mindenre felkészülni.
-Ha sorozatgyilkos lennél, akkor sem ijednék meg tőled. Ahhoz már túlságosan is beléd estem.
-Vajon Ted Bundy-nak hányszor mondták ezt az áldozatai? Ohh, szóval belém estél?-nézett fel vigyorogva.
-Benned és Ted-ben egy közös dolog van. Hogy jól néztek ki és ezzel tisztában is vagytok..-sóhajtottam fel. Billy kiürítette a sulitáskáját és elkezdett pakolni.
-Hé, nekem is hagyj azért valamit.-kaptam fel az elnyűtt hátizsákom, kiszórva belőle az összes, jelenleg felesleges tankönyvet.
-A fegyverek nem neked valók Hercegnő. Nekem az a segítség ha mellettem vagy.
-Úgy ismersz, mint valami törékeny Barbie babát? Kurvára nem fogom hagyni hogy az én harcomat vívd meg helyettem. Az én bátyám és nem a tiéd. Semmilyen felelősséggel nem tartozol érte.- csattantam fel, mire Billy megfogta a kezem.
-Lehet hogy érte nem tartozom felelősséggel, de érted viszont igen. Amikor azt mondtam hogy vigyázni fogok rád, ígéretet tettem magamnak és Neked is. Nem fogom hagyni hogy bajod essen.-nézett a szemeimbe aggódó tekintettel.
-Akkor csak hagyd hogy megvédjem magam. Én is ígéretet teszek, hogy nem lesz bajom, de belehalnék ha esetleg az a valami elkapna és tehetlenül végig kéne néznem.-simítottam végig az arcán.
-Rendben, legyen. De ha bajod esik, utána én öllek meg.- kapta fel a táskám és teledobálta mindenféle, valószínűleg teljesen illegális
dologgal.- Használtál már valaha lőfegyvert?
Csak elmosolyodtam, a kezembe vettem az első, kezem ügyébe kerülő Barettát, kibiztosíttam, majd magabiztosan a fiúra szegeztem.
-Meg kéne lepődnőm, de már nem teszem. A legmenőbb elbaszott lányba szerettem bele, azt hiszem.-vigyorodott el, mire csak megingattam a fejem.
-Nem úgy volt hogy nem vagy érzelgős?- engedtem le a pisztolyt, majd úgy ahogy volt, beledobtam a táskába.
-Kuss Harrington, te tehetsz róla hogy ilyen lettem.-mosolyodott el, majd a vállára kapta a táskát és felém nyújtotta a kezét. Én is követtem a példáját, de mivel egy percre sem engedte el a kezem, ezért kissé nehézkes volt magamra rángatnom a cipőmet. Miután nagy nehezen elkészültünk, meglehetősen idegesen vágódtunk be a kék Camaro-ba.
-Nem lesz semmi baj! Megtaláljuk a bátyádat, épségben. Utána pedig mit szólsz ha kettőnkre koncentrálnánk és leszarnánk az egész világot?- szorította meg bíztatóan a kezem.
-Én benne vagyok.- mosolyodtam el halványan. A motor felbődült, a hangszórókból pedig Billy Idol hangja csendült fel. Billy a kormányon dobolt, én pedig hangosan énekeltem a Rebel Yell eltéveszthetetlen szövegét. El kellett ismernem, hogy a mellettem ülő félisten minden téren maga volt a két lábon járó tökéletesség. Mellette egyátalán nem éreztem hogy kilógnék a sorból. Inkább csak úgy, mintha tényleg különleges lennék. A jó hangulatú utunk hamar véget ért és kissé remegő lábakkal szálltam ki a biztonságot nyújtó, kék csodajárgányból.
Ahogy sejtettük, a területen nem voltak keresőcsapatok, a park pedig ugyanazt a baljós hangulatot árasztotta, amit a második ittlétünknél. Ha akarnék, sem tudnék rá rossz emlékként gondolni.
-Készen állsz?-emelte rám kék szemeit, mire egy rövid csókot nyomtam ajkaira.
-Ha esetleg valami balul ütne ki, szeretném ha tudnád hogy te vagy az egyetlen ember aki mellett végre különlegesnek érzem magam és kurvára beléd szerettem.-hajtottam le vörös fejemet.
-Hé, nem fog semmi balul elsülni, de tudd, hogy te vagy az egyetlen aki fontos számomra és kurvára szeretlek.- mondta, mire halványan elmosolyodtam. -Na de elég a nyálas dumából, keressük meg azt a seggfej Harringtont.- kulcsolta össze ujjainkat, majd lassú léptekkel indultunk el a vidámpark fő attrakciója felé. Az idegesítő cirkuszi muzsika már-már fülsértő volt. A félhomályban pár gyereknek kinéző alakot véltünk felfedezni. Ahogy közelebb értünk, azonnal felismertül Max-et, aki két másik fiúval egy baseball ütő szerű dologgal püfölte az óriáskerék talpazatát.
-Maxine Mayfield, te mégis mi a jó isten haragját keresel itt?-kiáltotta el magát Billy, mire gyorsan a szájára tapasztottam a kezem.
-Legyél már észnél, nyilván az a dög nem süket.
-Jól van már, megfulladok.- harapott a tenyerbe, ügyelve rá hogy annyira azért ne fájjon. A kislány rémülten kapta ránk a tekintetét, a két másik társával együtt.
-Billy, mi csak... tudod.-kezdte Max, mire a kis göndör félbeszakította.
-Az egész az én hibám! Steve a legjobb barátom, ide indult mert Dart eltűnt és szegíteni akart megkereszni.-mondta aranyos pöszeséggel.
-Az én bátyám? Ez biztos? Nem úgy ismerem mint aki a csajokon meg a bulikon kívül mást is látna.-horkantam fel.
-Félreismered őt, egy ideje már olyan mintha kicserélték volna.-csatlakozott a másik fiú is.
-Oké, innentől átvesszük az ügyet kölykök. Húzás haza, és ha lehet maradjatok együtt. Ha apa hazaér, mondd hogy elmaradt a tanítás vagy valami, a többit majd én rendezem.- ütögette meg Max vállát Billy.
-Tudod, nem is vagy olyan szörnyű bátty.-vigyorgott a kis vörös, majd elindultak a kijárat felé.
-Vigyázzatok magatokra!-szólt hátra, majd rohanni kezdett a kapu felé.
-Azt hiszem bőven lesz mit megbeszélned, ha előkerül a bátyád.-nevetett fel Billy.
-Én is úgy érzem. A lényeg hogy épségben legyen..

<A történet már egy jó ideje szünetelt, mert eddig nem éreztem elég jónak a folytatáshoz, de hirtelen annyi olvasólistára került fel, hogy kötelességemnek éreztem és nagyon-nagyon hálás vagyok nektek a kommentekért és a vote-okért is. Köszönöm!❤️>