Rebel Love / Billy Hargrove /

11. The Unforgiven

Gyorsan bepattantunk a kék Camaro-ba és elindultunk a Steve által megadott címre. Persze voltunk olyan szerencsétlenek hogy nem hívtuk fel a telefonszámot, amit a bátyám felírt, így csak reménykedtünk hogy Eddie vagy ki beenged minket. Jóval elhagytuk Hawkins határát, az út pedig szokás szerint csendben telt. Csak a hangszórókból csendült fel néha Ozzy Osbourne hangja, mert a Black Sabbath dalai voltak a legalkalmasabbak hogy lenyugtassák az idegeimet. Nyilván most mindenki érezte az iróniát. Végül egy erdő közepén meg is találtuk a címet. A viskó közel nem nézett ki nyaralónak, inkább egy lepukkant koszfészeknek, ahol valami bűnöző bujkálna jobb esetben.
-Öhm, én nem akarlak megbántani, de mégis milyen barátai vannak a bátyádnak?-kérdezte Billy egy kicsit megvetően.
-Kérdezed ezt te, aki egy gyilkost készül elbújtatni. Amúgy meg a régiekhez képest már most ezerszer jobban kedvelem, pedig még nem is ismerem.-mondtam lehangoltan.
-Ezerszer is elmondom ha kell, nem vagy gyilkos, és ha az is lennél, azt is ívből leszarnám. Tehetnél bármit, nekem akkor is te maradsz a világ legkedvesebb lánya. Na gyere, ismerjük meg ezt a híres Eddie Munson-t.-mondta Billy, majd kiszállt az autóból és úriemberhez méltóan kinyitotta nekem is az ajtót, és még fel is segített a kényelmes ülésből. Összekulcsolta az ujjainkat és az ajtóhoz kísért. Nem is kellett kopognunk, az ajtó azonnal nyílt és a fiú gyorsan betessékelt.
-Már vártalak benneteket!-vigyorgott a hosszú hajú fiú és egyesével megölelt mindkettőnket. Nagyon szimpatikus volt már így első látásra is.-Steve mondta hogy jöttök.
-Köszi hogy segítesz nekünk Eddie.-szólalt meg végül Billy mosolyogva. Rajtam kívül még senkivel sem volt ilyen kedves, szóval jót mosolyogtam a tényen, hogy végre valakinek sikerült megtörnie Billy Hargrove álcáját már első találkozáskor. -Várj, már tudom ki vagy! A hírekben láttalak...
-Igen, ahogy majd a barátnődet is látni fogod, de biztosíthatlak felőle hogy ártatlan, ahogy én is..-vetette le magát az ütött-kopott kanapéra.-Érezzétek csak otthon magatokat.-mondta, mire mi is helyet foglaltunk, én a fotelban, Billy pedig Eddie mellett.
-Ezek szerint te is találkoztál azzal a lénnyel?-kérdeztem bizonytalanul.
-Igen, elég sokat jártam a vidámparkban régebben. Vannak kétes ügyeim, ezért is találkoztam azzal a lánnyal. Nem emlékszem másra, csak hogy a földön feküdt eltorzult arccal. Soha nem lettem volna képes ilyen borzalmas tettre és a hírekkel ellentétben a Sátánnal sem paktáltam le.. Chrissy a barátom volt, nem akartam volna bántani.-hajtotta le a fejét. Nagyon sajnáltam, hisz pontosan tudtam hogy milyen volt számkivetettnek lenni.
-Mi hiszünk neked Eddie.
-Így van haver. Ne aggódj, valahogy tisztázni fogjuk az ártatlanságotokat. Viszont én visszamegyek, elég feltűnő a kocsim és nem akarom hogy rátok találjanak. Amikor csak tudok, eljövök és együtt megoldunk mindent.-kászálódott fel Billy a kanapéról, majd hozzám lépett és egy csókot nyomott ajkaimra.-Rendben leszel?-kérdezte jobbára tőlem, mire Eddie felhorkant.
-Ne aggódj Hargrove, nekem egy másik Harrington tetszik, nem a barátnőd.-nevetett fel, mire azonnal rá emeltem kérdő tekintetem, amire csak egy kacsintást kaptam válaszul.
-Öhm, oké. Akkor én léptem. Vigyázzatok magatokra!-mosolyodott el halványan Billy, majd kilépett az ajtón. Kissé nehezen fogadtam a tényt, hogy az egyetlen ember, akinek a társaságában biztonságban éreztem magam, itt hagyott egy idegen helyen, egy amúgy nagyon szimpi, de mégis totál idegen sráccal.
-Ne félj kislány, nem szoktam embereket enni.-mondta, mire azonnal el nevettem magam.
-Két "gyilkos" egy szobában. Nem is tudom melyikünktől kéne jobban félni.- ültem át mellé a kanapéra.-Na szóval, mesélj csak egy kicsit! Ki is az a Harrington, aki bejön?-érdeklődtem,mire csak rosszallóan ingatta a fejét.
-Lehetséges hogy megöltem egy ártatlan lányt, neked pedig tényleg csak ez ragadt meg a sztoriból?
-Na és, én meg lehet hogy a szüleimet. Szóval?- támaszkodtam a térdemre, mire a fiú előszedett a zsebéből egy csomag cigit, majd kivett két szálat és az egyiket átnyújtotta nekem.
-Az egész úgy volt hogy Henderson a legjobb haverom. Nem szokásom kissrácokkal lógni, de van egy D&D klubbom, ahol ők is tagok, és rájöttem hogy amúgy egész jó fej kölykök.  Amikor Chrissy-t holtan találtam a padlón, ide menekültem. Senki nem tudott a hollétemről, egyedül Dustin. Aztán egy nap elhozta magával az egész baráti körét, akkor láttam meg először a bátyádat. Nem mondom hogy szerelmes vagyok vagy ilyesmi, de szeretek a közelében lenni.-sóhajtott fel. Soha nem gondoltam volna hogy valaki pont nekem fogja kiönteni a szívét és főleg nem arról hogy bejön neki a bátyám.
-És Steve tud erről valamit?-kérdeztem, mire a fiú csak mosolyogva bólogatni kezdett.
-Természetesen nem, és nem is akarom hogy tudja. Jó ez így nekem. Soha nem volt még ennyi barátom, főleg nem olyanok, akik tűzön-vizen át harcoltak értem. Mi lenne ha megtudnák hogy még az érzéseimben is elbaszott vagyok?-szívott bele a cigijébe hátrahajtott fejjel.
-Miért lennél elbaszott? Ismerem a bátyámat, tudom hogy nem ítélkezne, ahogy a gyerekek sem. Eddie, ez egy totál normális dolog. Az, hogy Steve Nancy-vel kavart, nem jelenti hogy nincs esélyed. Én részemről támogatlak.-karoltam át a fiút vigyorogva. A fűtől a hangok elhalkultak a fejemben és végre teljesen fel tudtam szabadulni.
-Oké, jó arc vagy, maradhatsz!-mondta a fiú egy hatalmas mosollyal az arcán.-És még a zenei ízlésed is jó.-nézett a Billytől kapott pólómra.
-Kösz, végre valaki aki elismeri a kitűnő ízlésemet!-bólintottam, mire az ajtó kivágódott és a gyereksereg tódult be rajta a bátyám és egy hasonló korú lány vezetésével.
-Ezek szerint biztonságban ideértél.-ölelt magához azonnal Steve, majd a többiek is követték a példáját.
-Amúgy ő itt Robin, vele még nem találkoztál.-mutatta be végül a lányt, aki kínjában elnevette magát.
-Bocsi, én sem akartam kimaradni az ölelésből.
-Steve barátai az enyémek is.-mosolyodtam el. A srácok természetesen mindent is tudni akartak arról, ami történt, amit az elfogyasztott füves cigi mennyisége miatt minden gátlás nélkül osztottam meg velük. Természetesen azonnal rájöttek, hogy a sztori kísértetiesen hasonlít Eddie történetére és elhatározták, hogy elkapjuk a dögöt és tisztázzák a nevünket. Minél előbb szerettem volna véget vetni az ügynek, hosz már nem csak az én szabadságom múlott sz egészen és bár Eddie kifejezetten jó társaságnak bizonyult, mégis szerettem volna egyszerűen Hawkins legmenőbb pasijának a csaja lenni, nem pedig a lánynak, aki megölte a szüleit. Tudtam, hogy az út hosszú lesz, de bíztam magunkban.