Rebel Love / Billy Hargrove /

2. New Friend ( Kind of...)

A Camaro szélsebesen süvített, kissé elhagyva Hawkins határait. Egyátalán nem bántam hogy welhagyjuk a várost, minél távolabb akartam kerülni ettől a porfészektől. A hangszórókból egy Scorpions szám üvöltött. Akármennyire fura, de rohadtul megnyugtatott, főleg hogy Billy mellettem hangosan énekelt és dobolt a kormányon. Csak bámultam az utat, mikor egyszer csak ideiglenes sofőröm lehúzódott a leállósávba és leállította a motort.
-Szállj ki! - mondta, majd kipattant és kinyitotta nekem az ajtót.
-Hol vagyunk egyátalán? - néztem rá kérdőn, mire felnevetett.
-Tudja a tököm! Nyugi Harrington, nem akarlak megölni és elásni. Na szállj ki!- nyújtotta a kezét.
-Pedig kinézem belőled Hargrove! - mosolyodtam el pimaszul, majd kissé félénken, de megfogtam kinyújtott kezét és kiszálltam a kocsiból. Billy lezárta az autót és egymásba karolva kezdtünk haladni az ismeretlen utcákon. Nem keveset gyalogoltunk, közben pedig beszélgettünk. Nem is gondoltam volna hogy ennyi közös van bennünk.
-Nézd, az nem egy vidámpark? - mutatott Billy a fák közé.
-De, nagyon annak tűnik. - mondtam egyetértően. Azonnal keresztülvágtunk a kis erdőn. Nem csalt a szemünk, tényleg egy vidámpark volt, azonban látszott rajta hogy már jó ideje elhagyatott. Billy nem szarozott, kivette a hajamból a kis fekete hullámcsatot és egy öt perc alatt sikeresen fel is pattintotta a lakatot.
-Akarom én tudni hogy ezt hol tanultad?- nevettem fel.
-Az maradjon az én titkom szivi! Na menjünk! - ragadta meg a kezem és elkezdett befele húzni. Leültünk egymással szembe az egyik körhintába és tovább folytattuk értelmetlen eszmecserénket.
- Hogy lehetsz te annak a pöcsfej Harrington-nak a húga? - kérdezte elgondolkodva, mire elmosolyodtam.
-Tudod, a szüleim is ezt szokták kérdezni, csak ott éppen én vagyok a pöcsfej, Steve pedig a mintagyerek. - hajtottam le a fejem. Nem akartam sírni, mindig az erős és nemtörődöm lány látszatát próbáltam adni, de úgy éreztem hogy Billy előtt végre önmagamat adhatom.

Billy megragadta a hinta láncát, közelebb húzott és a fülem mögé simította a szemebe lógó hollófekete tincseimet.
-Szard le hogy ki mit gondol rólad! Soha ne legyél olyan mint ezek a nyomorultak, akiknek az egyetlen célja hogy fenntartsa a tökéletesen összekapart kis világa látszatát. Nekünk legalább vannak álmaink. - mosolyodott el.
-Igazad lehet. Kösz Billy! - mosolyodtam el.
-Csak az igazat mondtam Szépség! Nincs mit köszönni. Na, hullámvasút?-kérdezte hatalmas mosollyal az arcán.
-És hogy akarsz rá felmászni? Pont a legtetején van! - nevettem fel. Billy megfogta a kezem, felhúzótt a hintából és a vezérlőfülke felé kezdett terelni. Fogalmam sem volt hogy mit tervez, így csak levágódtam a poros székbe és vártam a csodát. A fiú előszedett a zsebéből egy bicskát, elvágott pár zsinórt, majd újra megpróbálta összeilleszteni őket. Nem reméltem nagy eredményt a művelettől, azt hittem ez csak a filmes autótolvajoknak működik. Hirtelen a park összes fénye felgyulladt és hangos zene kezdett szólni a hangszórókból. Teljesen elbűvölve néztem a fények áradatát. Izgatottan rohantam ki a rozoga hullámvasúthoz. Billy lenyomott pár kart és a vasút lassan indult el. A fiú olyan gyorsan ugrott be mellém, hogy attól féltem hogy eltöri valamijét.
-Hat körre állítottam be. Elég lesz? - kérdezte pimasz mosollyal az arcán.
-Egy barom vagy Hargrove! - nevettem fel. A hullámvasút egyre gyorsabb tempóban zakatolt, én pedig végigvisítottam mind a hat kört. Ahogy vége lett az útnak, nem igazán akartuk rávenni magunkat hogy elinduljunk. Teljesen elvarázsolt a rengeteg fény, a hűvös szél, ami néha belekapott a hajamba és a szinte fülsüketítő zene.
-Gyönyörű vagy! - hallottam meg a mellettem ülő fiú hangját. Először azt hittem csak rosszul hallok, de mikor a tarkómra vezette a kezét és lassan közelített hozzám, tudtam hogy talán nem is olyan rossz a fülem.
-Ti meg mi a fészkes fenét csináltok? - hallottunk meg egy mély hangot a távolból. Bár elég rosszul láttam a hatalmas fény miatt, Hopper, a seriff alakját szinte azonnal megismertem.
-Te arra futsz, én erre! A kocsinál találkozunk! - vázolta fel a tervet Billy. Nevetve indultunk futásnak. Szerencsére a seriff nem volt épp jó kondiba, így simán leköröztük. Villám sebességgel futottunk vissza a kék Camaro-hoz. Szerencsére Hopper teljesen elvesztette a fonalat és ötlete sem volt hogy melyikünket kellett volna követnie, így egy hangos káromkodás kíséretében inkább feladta.
-Jól vagy? - kérdezte nevetve Billy, mire kifulladva felmutattam a hüvelykujjam.
-Köszönöm a mai napot Hargrove! - mosolyodtam el, amit a fiú meglepő módon viszonzott is.
-Nincs mit Harrington! Barátok vagyunk...vagy valami ilyesmi...