Francia, gitár és Louis

3. Fejezet

Szerda...hát ez csodálatos. Egy újabb nap a pokolban.

Reggel korán keltem, mert ismét várt a suli. Ma lesz az elő gitárórám! Már nagyon izgatott vagyok! Hamar ki is keltem az ágyból, majd elindultam a fürdőszoba felé. Gyorsan rendbe raktam az éjszaka során összekócolódott tincseimet, megmosakodtam, majd mivel nem voltam éhes, a fogaimat is megmostam. Néhány perc múlva már a szekrényem előtt próbátam eldönteni, hogy a szivárvány színű, vagy a sötétzöld kardigánomat vegyem fel. Végül arra, jutottam, hogy nem adok még egy támadási felületet az osztályomnak, úgyhogy a zöldet vettem fel. Felkaptam a hasonló színű sportcipőmet, majd a táskámmal a hátamon leloholtam a konyhába.

-Jó reggelt! - köszöntött anya hatalmas mosollyal az arcán - Gondoltam, hogy ma sem lesz időd reggelizni - nevetett - ott van a szendvicsed - mutatott az asztalon pihenő szürke fémdobozra.

-Köszönöm szépen - nyomtam egy puszit anya arcára, majd elraktam a dobozt a táskámba a kulacsommal együtt.

-Szép napot neked! - kiáltott utánam anya, mikor kiléptem a napsütésbe.

-Neked is - intettem, majd megkezdtem az utam a suli felé. Vagyis megkezdtem volna, de meghallottam, ahogy valaki hangosan kiabálja a nevem. Hátrafordulva észrevettem Niallt egy hatalmas fekete gitártokkal a hátán, ahogy vigyorogva hadonászik a kezeivel.

-Harry! - kiáltotta - Csakhogy észrevettél! Mehetnénk együtt suliba. Akár minden nap - lelkendezett a szőke, kékszemű fiú, majd mellém szegődött és elindultunk az iskolába.

-Oké - egyeztem bele, majd sétálni kezdtünk. - Neked már van gitárod? - kérdeztem meglepetten, mire ő büszkén hátrapillantott a hátán lévő hangszerre és megpaskolta azt.

-Igen, tegnap vettem. Ugyan azt mondták, hogy nem feltétlenül kell sajátot venni, de annyira megtetszett, hogy nem tudtam otthagyni - áradozott.

-Áh, értem - bólintottam kedvesen.

-Hé, már nem dadogsz! - mosolygott Niall elképedve.

-Hát melletted nem nagyon van rá lehetőségem - nevettem. -De amúgy egy idő után elmúlik, ha megszokom a társaságot.

Lassan a sulihoz értünk, ahol elváltak az útjaink, hiszen nekem francia volt az első órám, Niallnek pedig angol, valamint nem is vagyunk osztálytársak. A terembe lépve hangos nevetés ütötte meg a fülemet. Nem értettem, mitől van ilyen jó kedve az osztálynak, de mikor a tömeg felé néztem, megpillantottam az okot: az én szekrényem!

Az eddig még fehér felületen egy hatalmas pénisz éktelenkedett, aprólékosan kidolgozva, fölötte egy rózsaszín felirattal. „A kis buzi szekrénye". Szemeimet elöntötték a könnyek, így inkább az udvar felé vettem az irányt, és meg sem álltam, egészen egy biztonságosnak tűnő padig. Lábaimat felhúztam és a térdeimet átölelve folytattam a zokogást. Még tompán hallottam a csengőt, ami azt jelentette, hogy lekéstem az első órámat, de nem érdekelt, nem akartam visszamenni az osztálytársaim közé. Nagyjából fél óra múlva egy kezet éreztem a vállamon, de nem érdekelt, mert túlságosan el voltam foglalva a saját nyomorommal. Viszont a kézhez társuló hangot már nem tudtam figyelmen kívül hagyni, mert a tizedikes Louishoz tartozott.

-Mi a baj Harry? Elmondod nekem? - kérdezte, miközben leült mellém. Némán, ajkaimat beszívva emeltem rá a tekintetem a csillogó zafírokra.

-Ne-nem szeretném... - suttogtam halkan, mert a sírástól majdnem teljesen elment a hangom.

-Oké - habozott, majd folytatta - de ugye tudod, hogy bennem megbízhatsz?

Sóhajtottam, majd ismét lehajtottam a fejem és a cipőm orrát kezdtem kémlelni.