Francia, gitár és Louis

4. Fejezet

Reggel sietősen indultam a suliba, mert elaludtam. Jellemző! Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, majd csengetésre éppen beestem a terembe. Matekkal kezdtünk, ami nem az erősségem, de nagy nehezen túléltem.

Matek után következett a hét fénypontja: a csütörtöki tripla rajz. Az osztály kíváncsian várta, hogy mi lesz a program a több, mint kétórás időintervallumban. Mrs. Scott belépett az ajtón, hosszú, fekete-fehér csíkos szoknyában, lehelyezte az asztalra a kezében tartott festőhengert, majd hozzákezdett a feladat ismertetéséhez.

-Jó reggelt gyerekek! A mai órákon a szekrények kivitelezésével fogunk foglalkozni. Remélem mindenki elkészült a tervekkel, és meg is vannak hozzá a szükséges eszközei. Ha valaki nagyobb felületet szeretne lefesteni, vagy új alapszínt adna a szekrényének, annak hoztam festőhengert - mutatott az asztalra. -Lássatok munkához!

Mindenki felállt és a terem hátulja felé indult. Én is így tettem, magammal vittem a tolltartómat, valamint a papírt, amin a tervem volt a fonatról. A festékjeimet is felnyaláboltam, majd a szekrényemhez léptem. Mikor megpillantottam a fehérre meszelt felületet, az ajkaim széles mosolyra húzódtak. Louis. Nagyjából két perc néma bambulás után kivettem a tolltartómból egy ceruzát, majd elkezdtem felvázolni a tervezett mintát. Mikor ezzel készen lettem, kikevertem a megfelelő árnyalatú barna festéket, majd óvatos mozdulatokkal elkezdtem betölteni az előrajzolt mintát. A felénél sem jártam, mikor kicsengettek, úgyhogy félbe kellet hagynom az alkotást. Kimentem, hogy kezet mossak, majd leültem az asztalhoz és előhalásztam a táskámból a szürke fémdobozt és hozzáláttam a reggelimhez. Anya csomagolta, tojásos szendvics házi készítésű csokis keksszel. Éppen a kekszet rágcsáltam, mikor üzenetet jelzett a telefonom.

Niall:

„Szia Harry! Lenne kedved suli után összefutni? Elmehetnénk fagyizni."

Átgondoltam, hogy van-e bármi halaszthatatlan teendőm a délután folyamán, bár miért is lenne, majd megírtam Niallnek a választ.

Harry:

„Szia! Persze, ráérek. Találkozzunk hetedik óra után az aulában."

Niall:

„;)"

Gondolom ez egy „oké" akart lenni... Csengetéskor visszaballagtam a szekrényemhez és folytattam a munkát.

A maradék két rajzóra után művészettörténet következett. Elővettem az erre a tárgyra vásárolt vonalas füzetet, majd türelmesen vártam a tanárt, aki majdnem tíz percet késve meg is érkezett.

-Szép napot! - lépett be a bajszos, leginkább egy rozmárra hasonlító, köpcös, öltönyös figura. - Elnézést a késésért, bár gondolom nem veszitek zokon. Nagy volt a dugó az aulában. Egyébként Mr. Brenner vagyok, négy évet fogunk együtt végigszenvedni, ugyanis ezt a tárgyat nem igazán szokták szeretni a diákok... Mindegy, remélem azért ti majd megkedvelitek.

Érdekes fickó, elég furcsa modora van. Nem hiszem, hogy a kedvencem lesz, de majd meglátjuk.

Művtöri után lyukas órám volt, ahogy mától kezdve az összes csütörtöki napon ilyenkor. Ebben a negyvenöt percben olvastam, és átnéztem az előző órán írt jegyzeteket, majd kék szövegkiemelővel kihúztam a fontosabb részeket. Oké, szerintem a világon nincs még egy olyan ember, aki ezt rögtön óra után csinálta volna, de nem baj. Már így is hülyének néznek a többiek, ez már nem oszt, nem szoroz, nem igaz? Csengetéskor a 18-as felé indultam, hogy találkozzak Niallel és a többiekkel gitárórán. Mikor beléptem a helyiségbe, még csak a két a-s lány volt ott, mint kiderült Tina és Lana. Halkan letelepedtem a helyemre, és elővettem a sötétbarna klasszikus gitárt. Mivel nem volt jobb dolgom, megforgattam a kezeim között, és megnézegettem, hogy nem esett-e baja. Miután konstatáltam, hogy minden a legnagyobb rendben, Niall rontott be a terembe.