Párizsnak már a neve is mámoros örömmel töltött el, rendkívüli érzés volt ez, olyan megkönnyebbülés, amely egészen közel van a boldogsághoz, s én nem csak attól képedtem el, hogy képes vagyok ilyet érezni, hanem attól is, hogy már-már teljesen elfelejtettem.
Régóta itt élek, s azóta voltam boldog és szomorú is, de a szerelem valamiért kerül engem, nem vesz észre.
Aztán feladtam a rengeteg randit, amik kudarcba fulladtak. Bár bevallom voltak viccesen végződőek, és sajnos kínosak is.
Pár egyéjszakás kalandban több volt a sport mint amennyit életemben véghez vittem, ezért is tekintek úgy rá mint egy testedzés, egy Párizsi éjszakán.
Croissan, áfonya lekvár és gyümölcslé reggelivel a kezemben komótosan gyalogoltam a munkahely felé. Egy kisállat boltban van jelenleg a elhelyezkedésem, imádom és remekül perkál, viszont rengeteg gondoskodás kell az állatoknak, de ez teljesen érthető.
Mondhatni minta életem van, külső szemmel talán ezt látná az ember, viszont még sok más is van a háttérben amelynek sötét oldala beárnyékolja életem egy bizonyos részét.
-Szép jó reggelt Maria!-köszöntöttem a hölgyet aki a kasszánál foglalt helyet.
Ő Maria Antonia, kiváló hallgatóság ha esetleg arra van szükségem, sokszor meg segít lelki problémáim helyrehozásában.
Pár utcára lakik innen, erre a boltra néző lakásában él, a négy éves kisfiával Tristan-nal, istenem mennyire imádom azt a gyereket.
Sokszor vigyázok rá ha úgy adódik, egy rendes asszony ez a Maria.
-Neked is Jimin, hogy aludtál?-ő az aki mindig mosollyal üdvözöl engem, legyen bárhol.
-Mind a bunda, hoztam reggelit. Van valami feladat?-elé tettem a papír zacskóba csomagolt Croissant.
-Nem kellett volna Jimin. Jelenleg nincs.-hálásan pislogva fogadta el a zacskót.
-Nem tesz semmi Maria, megyek megnézem Morzsát.-intettem feléje, aztán eltűntem a fal mögött.
Hosszú volt ez a nap, kimerültünk mindketten. Hálát adtunk az égnek mindketten mikor kilenc óra lett, azaz haza térhetünk.
Én egyedül élek, egyszobás lakásban, egy ággyal. Viszont ezt nem is tervezem megváltoztatni, én úgy vagyok vele hogy az ember jobb önmagában. Kicsit elfogultan gondolkodom, de ez van.
A párizsi napnyugta mesés volt, házam kicsinyke erkélyén szoktam csodálni, leülök hogy versbe foglaljam, egy pohár bor társaságában.
YOU ARE READING
••𝑃𝐴𝑅𝐼𝑆-𝐽𝐼𝐾𝑂𝑂𝐾••
Paranormal[ -Párizs a világ egyetlen olyan városa, ahol az éhenhalás még mindig művészetnek számít.-motyogtam leginkább csak saját magamnak. Nem mintha a másikat annyira érdekelné, nem is rám figyel. -Azt mondják Párizsban élő emberek, mind gyö...
