-Tudod miért ajándékoztam neked kék rózsát, felismered a jelentését?-hangja törékenyen csengett, láttam rajta már a bor hatását, arca jóval nagyobb fájdalmat tükrözött.
Nemlegesen megráztam a fejem, honnan is tudhatnám.
Nincs virágos kertem.
-Bizalom és hit jelképe. És mert illik hozzád, múlt hétvégén az a kék ruha rajtad, mesésen állt.-sóhajtott, egyik kezével megtámasztotta a fejét.
-Azt nem láttad ugye, ahogy fürdök....ugye?-gombócot próbáltam lenyelni, féltem a választól.
-Nem vagyok perverz, édes rózsám. Azt hogy a gondolattal nem játszottam el, nem ígérhetek nemleges választ.-mosolyodott el bágyadtan.
Kezdem azt hinni, hogy mindjárt be alszik itt nekem.
-Haza tudnál vinni, elálmosodtam.-füllentettem, most már neki is pihennie kell, és nekem is.
Lehet holnapra elfelejt.
-Akkor haza viszlek, gyere menjünk.-nyúlt a kezemért és felsegített a székről.
Udvarias volt és finoman érintett, sehol semmi durvaság,
Hazafelé pedig taxit fogtunk, Jungkook nem tudott így motorra ülni, részegen.
Otthonom csendes, ablakai sötétek.
Már mikor az ajtót is kinyitottam, gyanakvóan hátra fordultam hozzá.
-Talán bejössz?-kérdeztem rá.
-Neked biztosan.-felelte, félre simítva a festett hajamat a homlokomból.
Pillantásomból leszűrte hogy nem találtam viccesnek, ezért módosított a válaszon.
Igaz hogy szemét forgatva, de megváltoztatta legalább.
-Ha nem bánod, szeretnélek kívül belül megismerni.-mosolygott negédesen.
Nagyokat pislogtam, eközben az ajtóm tárva nyitva amin ő már be is ment, na ja...szolgáld ki magad Jungkook, ne zavartasd magadat.
-Perverz vagy szexikém, ejnye.-azt hinné az ember hogy most elégedetlen, a hangsúly miatt, én tudtam ez nem így van.
Fel alá járkált, mint valami félnótás, levette a dzsekit azt lazán a kanapéra dobta, majd hirtelen igen csak nagy vetkőzésbe kezdett a nappali közepén.
-Hé, mit művelsz?-rohantam oda hozzá, hogy vissza tuszkoljam rá a felsőjét, erőviszonyokban én voltam alul sajnos, ezért az öltöztetés elmaradt.
-Mond csak, lefürödhetek?-ragadta meg a csuklóimat és szinte lefegyverzett.
Nem szereti ha hozzáérnek?
-Persze, de miért itt?-nyögtem ki nehezen, össze vagyunk préselve, naná hogy nehezen beszélek.
-Köszi, a táskához ne nyúlj, nem babáknak való.-ejtett felém egy kedves mosolyt.
Oké, elvesztem.
YOU ARE READING
••𝑃𝐴𝑅𝐼𝑆-𝐽𝐼𝐾𝑂𝑂𝐾••
Paranormal[ -Párizs a világ egyetlen olyan városa, ahol az éhenhalás még mindig művészetnek számít.-motyogtam leginkább csak saját magamnak. Nem mintha a másikat annyira érdekelné, nem is rám figyel. -Azt mondják Párizsban élő emberek, mind gyö...
